Egy hétköznapi európainak is vannak gondjai – annak ellenére, hogy tető van a feje felett, iható víz folyik a csapból, és élelmiszerért csak a legközelebbi boltig kell elmennie. Igyekszik is megvédeni a jóllétét, az egészségét, a javait. Ha baleset éri, vagy megbetegszik, gond nélkül kérhet segítséget. Nem úgy mint például egy pápua új-guineai, benini, ghánai, tanzániai vagy nigeri ember, akinek akár menekülnie is kell. Főleg, ha kislány, fiatal nő, egyedülálló asszony vagy valamiért furcsának tartott, üldözésre kiszemelt férfi.
Az egyik legmegrázóbb világnap a Nemzetközi boszorkányság elleni nap, ami emlékeztet arra a 2012. augusztus 10-ei esetre, amikor egy Christina nevezetű nőt brutálisan megkínoztak egy pápua új-guineai falu főterén. A szomszédai boszorkánynak hitték, ezért egy alulról hevített vaslemezre állították és izzó vasakat nyomtak a bőrébe. A falusiak végignézték a brutális látványosságot: volt aki nevetett, míg mások filmre vették. Végül a hirtelen megeredt eső vetett véget a kínzásának.
A bámészkodók esernyőt nyitottak, a súlyosan megsérült nőt pedig egy sáros kunyhóba lökték. Christina ekkor rájátszott a vádra: egy véres követ rejtett a testébe, és azt kiabálta boszorkányt szül. A kínzók elhitték, szinte őrülten rohantak ki az állítólagos újszülött boszorkánnyal, megfeledkezve róla. Christina megszökött. Később Lorena Jenal katolikus apáca nyújtott neki menedéket. Christina tíz évvel később rákban halt meg.
A boszorkányüldözés nem a középkor sajátja. Halálos valóság ma is – Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában. A világ mintegy 60 országában üldöznek állítólagos boszorkányokat és varázslókat. Werner Tschacher német történész becslése szerint 1960 óta világszerte legalább 55 000 embert öltek meg így, és ez a szám egyre emelkedik. A német katolikus segélyszervezet a Misso Aachen legutóbbi jelentésében, idén 46 országban rögzítettek boszorkányüldözési esetet.
A segélyszervezet szerint Ghánában mélyen gyökerezik a boszorkányok és varázslók erejébe vetett hit. Különösen a vidéki területeken a boszorkányságtól való félelem a mindennapi élet része. Amikor valami olyan történik, ami megzavarja vagy veszélyezteti a közösség rendjét, az emberek hibáztatót keresnek. Nemcsak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is azzal vádolják, hogy gonosz szellemek szállták meg őket. Ha valaki hirtelen megbetegszik, baleset éri, egy baba fogyatékossággal születik, az anya szülés közben meghal, vagy ikrek születnek, gyorsan megtalálják a korábbi szerencsétlenségért felelős személyt.
Mint abban a történetben, amiben az áldozat egy hatgyermekes anya volt. Férje, egy köztiszteletben álló tanár, aki egy hétvégi kiadós dorbézolás után másnap reggelre az otthonában meghalt. Nem volt boncolás, sem orvosi jelentés. Hamarosan a faluban az a hír járta, hogy a nő a hibás, ő átkozta meg a férjét. Három napig kínozták. Végül pedig fejbe lőtték és a folyóba dobták.
A boszorkányüldözés gyökere a tudatlanság és a félelem. Okai összetettek: babonák, patriarchális struktúrák, társadalmi konfliktusok, szegénység – és a gyors technológiai változások. Az információhoz való hozzáférés önmagában nem jelent tudást. Ahol hiányzik a kritikus gondolkodás, a legvadabb babonák és összeesküvés-elméletek is pillanatok alatt tényként terjednek. A hírt nem értelmezik, az igazságtartalmát nem mérlegelik, csak továbbadják. És mivel az internet már a világ legszegényebb vidékeire is eljutott, a természetfeletti félelem és a babona gyorsabban terjed, mint valaha. Ez tovább károsítja, az amúgy is sebezhető embereket. A segélyszervezet az elmúlt hat évben világszerte több mint 3300 embernek nyújtott menedéket, orvosi segítséget és pszichológiai támogatást.
A boszorkányüldözés ma nemcsak a harmadik világban fordul elő, hanem Európában, a közösségi médiában is. Egyetlen poszt, elferdített történet vagy manipulált videó elég ahhoz, hogy valakit bűnbaknak kiáltsanak ki. Innen már csak egy lépés az online tömeghisztéria: kommentek, zaklatás, fenyegetés. Lehet, hogy a digitális üldözés nem jár kődobálással, korbácsütéssel és izzóvasakkal, de a pszichológiai és társadalmi rombolása így is pusztító.
A középkor logikája tehát nem tűnt el – csak új formát öltött. Mi itt Európában nem máglyát rakunk, hanem megosztunk, diszlájkolunk, kommentelünk. A végeredmény ugyanaz: valakit megbélyegzünk, kizárunk, lehúzunk, és romba döntjük az életét. A kérdés csak az, felismerjük-e időben, hogy mi magunk is a modern boszorkányüldözők sorába álltunk, vagy sem és folytatjuk tovább a boszorkányüldözést.
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
