Sokszor nehéz megfelelő programot találni a gyerekeknek, ha kicsik, ha nagyobbak. Amit mi is jónak tartunk, és ők is élvezik. És ha lehet, ne közvetítsen káros tartalmat, adjon valami pluszt. Úgy érzem, hogy a bábszínház ilyen lehetőség. Pluszt ad, és még többet is. A Budapest Bábszínházban jártunk. Ami nem kizárólag az óvodásoknak szóló elfoglaltság. Nagyon nem.
Minden bizonnyal mi szülők egyetértünk abban, hogy a családi programválasztás is általában a mi feladatunk. Természetesen a család minden tagjának van szavazati joga, és az a jó, ha együtt beszéljük meg, mit csináljunk. Ez sokszor lehet így, de a kívánságok mellett azért olykor nekünk is fel kell kínálni lehetőségeket, amelyekre a gyerekek esetleg nem gondolnak. A bábszínház remek lehetőség.
Bábszínház alatt most a valódi színházat értem. A kifejezetten bábelőadásokra szakosodott színházat, amely Budapesten két helyszínen, és több vidéki nagyvárosban is várja a látogatókat. Kifejezetten a Budapest Bábszínházba kerestem előadást, s amikor újra böngésztem a programkínálatukat, újra tudatosult bennem, hogy a műfaj nem kizárólag az óvodás korosztályé. Tizenéveseknek, de még felnőtteknek is vannak előadások.
Babaróka: a kiválasztott
Igaz, mi most egy kifejezetten óvodásoknak való darabot láttunk a kislányommal, az előadás, a hangulat mindkettőnket elvarázsolt. A választás közös volt. Én javasoltam a műfajt és a színházat, a hatéves lányom választotta ki a darabot, amit végül mi ketten néztünk meg.
Babaróka – ez lett a kiválasztott. Az előadás alapjául szolgáló mesekönyvet jól ismerjük és kedveljük. Ez lehetett számára a választási alap. A Szegény Dzsoni és Árnika, a Pettson és Findusz és a Boribon és Annipanni is ismerős volt számára itthonról, a könyvespolcról. Szóval lesz még mit megnéznünk együtt.
A nagyobbaknak szóló előadásokról nem is beszélve, igaz, azt már a testvéreivel tekintenénk meg. A Budapest Bábszínház kifejezetten figyel az életkori javaslatok betartására, ami szerintem nagyon jó ötlet. Nem véletlenül ajánlanak egy-egy korosztálynak darabokat. Jó, hogy így is vigyáznak ránk. A honlapjukon a repertoárt böngészve nagyon jól el lehet igazodni a korosztályi ajánlások tekintetében is.
Évekkel ezelőtt, amikor a fiaim kisebbek voltak, akkor is jártunk már többször a Budapest Bábszínházban. Sőt, évekkel ezelőtt volt szerencsém találkozni Kemény Henrikkel, aki méltán legenda ebben a műfajban.
Őt akkor láttam, s beszélgethettem vele, amikor már jóval túl volt a nyolcvanon. Mégis bábozott a kicsiknek. Csak az hajtotta, hogy adjon nekik. A paraván mögé bújva személyesítette meg Vitéz Jánost és Paprika Jancsit. Hatalmas élmény volt, s ezt láttam a közönség soraiban ülő gyerekek ragyogó arcán is.
Szolgálat a színpadon
Már akkor megfogalmazódott bennem az az érzés, hogy bábszínésznek lenni, a gyerekközönségnek átadni valamit a bábok által, az szolgálat. A gyerekekhez szólni, őket megnyerni, őket szórakoztatni okosan, szelíden úgy, hogy a bábszínészek nem saját maguk bújnak a szerepükbe, nem az ember van előtérben, hanem egy eszköz által.
Mégis jócskán benne vannak a karakterekben. Sőt, úgy érzem, az eszköz – vagyis a báb – segítségével még inkább át lehet adni az érzéseket, ami a gyerekek esetében különösen fontos. Az egyik percben ömlenek a könnyek, aztán jön a Napot is jókedvre derítő kacagás, barátokat veszítünk el, majd újakat szerzünk. Jó, hogy a bábszínházban nem egy képernyőt bámulva élhetik mindezt át a szereplőkkel.
Egy mai modern előadás azért már sokat tud. Jóval többet, mint a paraván mögül előadott kézi báb. Sokkal filmszerűbb, történik valami a színpadon. Mozog a díszlet, megmoccannak a karakterek. Így volt ez a Babaróka című előadás közben is.
Kiss Judit Ágnes meseregény sorozatát jól sikerült megvalósítani a színpadon. Egy kör alakú pást forog körben a színpad közepén, egyértelműen ide irányítva a figyelmet. A különféle helyszíneket így könnyedén tudják a nézőknek megmutatni, miközben megvalósul a mozgás is.
A mozgó pást elrejti a bábszínészeket, de onnan könnyen elő tudnak bújni, hogy mozgassák a bábokat. Tehát látjuk őket, a bábszínészeket, akik hiába vannak talpig feketében – még fekete kesztyű is van rajtuk –, az arcukon látszik: ők is élvezik, amit csinálnak. Ami része annak a szolgálatnak, amiről már írtam, és hozzáad az élményhez is. A gyerekek is érzik, ha valamit szívvel adnak át nekik.
Történet és karakterek
A mozgó színpad miatt is rajzfilmszerűbb a hatás, de mégsem ugyanaz. Mint említettem, az érzelmek szintén jobban átjönnek. A közönség alkalmazkodik a helyzethez, bármikor nevethetnek. A Babaróka kifejezetten sok érzelmet ad át – már a könyv is –, és nem feltétlenül csak pozitívat.
Láthatjuk Babarókát izgulni, amikor először megy a kölyökőrzőbe. Fánkért, aztán ivóléért könyörögni a szupermarketben. Először félni a nagyobb „állatgyerekektől” a kölyökőrzőben, majd nem sokkal később letúrni a csúszdáról a kisebbeket.
Aztán ott van Mamaróka, aki sokszor tehetetlen. És igen, kiabál olykor Babarókával, rászól, felcsattan, ő is kifejezi az érzéseit, a dühét, az elkeseredettségét. Mamaróka nem egy tökéletes anya, aki mindig csak mosolyog, mégis mindig tud bocsánatot kérni, és elmagyarázni kisrókájának, miért viselkedett úgy, milyen érzések vannak benne.
Azért is szerettük már a könyvet is, mert Mamaróka ennyire nyíltan vállalja önmagát. Nagyon valóságosnak mutatják be őt, bármelyikünk lehetne. Ezért szintén remek választás ez a darab, amelynek megtekintését egyébként hároméves kortól ajánlott a bábszínház szerint.
Ilyen a bábszínház
Úgy érzem, hogy a jó témaválasztás, a színpadra adaptált mesék, történetek kiválasztása is szükséges a sikerhez. Talán az is jó, ha korszerű az alapot adó mű. Mindenesetre a Babaróka egy friss, mai darab, tele olyan témával, mint a testvérféltékenység, óvodai beszoktatás, óvodai konfliktusok, veszekedéssel is tarkított családi élet. Tehát amit a legtöbb kisgyerekes család valóban átél.
Szükségesek a jó karakterek. A nagyon is valóságos Babarókán és Mamarókán kívül például ott van a medvebőrbe bújt doktornő, aki olyan – tényleg – hasznos tanáccsal látja el a szülőket a kistestvére megérkezése után önmagból kifordult nagy testvér okán, hogy: nincsen semmi baj, csak szeressék a nagyobb kölyküket, és legyenek vele sokat. Ezzel orvosolható a féltékenység.
De beszélnünk kell az egész darabon átmasírozó Gilikéről, a gilisztáról, aki mindig jókor bukkan fel, pedig Babaróka eleinte félt tőle, mert csak kúszik, mászik egyfolytában. Az előadás legvégére még saját dalt is kapott a giliszta, pár percig csak ő uralta a színpadot.
A kislányom csak ennyi mondott az előadás végén: ez nagyon jó volt, jöjjünk ide máskor is. Hát, ilyen a bábszínház. Ahol a gyerekek élményt kapnak. A bábszínház pedig csak ad, mert csak így érdemes.
Fotó: Budapest Bábszínház (Éltető Anna)
(A nyitóképen részlet látható a Budapest Bábszínház Babaróka című előadásából.)