Belesüppedt a kádba, a habokból csak a melle csúcsosodott ki, kitartotta a karját, mosoly a kamerába és selfie. Elküldte a férfinak. Izgalmas, hogy bármelyik munkatársa ráláthat a mobiljára, míg nézi őt. Az elkenődött szemfestéktől démoni lett arcát. És a telt mellét. Így csábított. Minden héten egy hasonló képpel. Mint annyi más nő a világon.

– Használ valaki manapság fényképezőgépet? Igaz, mi sem vettük elő a gyerek fellépésére. A mobil már mindenre megoldás – teszi fel, és válaszolja egyúttal meg a kérdést önmagának egy anyuka az öltözőben, ahol a gyerekekre várunk mi szülők, míg balettóra van.

S milyen igaza van, a mobil manapság már mindenre elég, olykor sok is. Elképesztő, hogy milyen életet élünk általa és vele.

Mennyi embernek van eggyel több mobilja, mint kellene, olykor titokban is, olyan, amelyikről a családja sem tud. De erre sincs igazán szükség már, mert ha van titkolni valónk, akkor az pár gombnyomással máris eltüntethető a mobilról (amennyiben, ellenkezőleg, nem olyan szakember lennénk, aki minden infót ki tud szedni, ha kell bármilyen kütyüből). Mert van mit. Van mit rejtegetni.

Merész, mit merész, egyenesen kihívó fotókra, szégyent nem érző csábító szavakra, hangküldésre belesóhajtott kívánlakra, izgalmas videókra.

Ami persze, szólhat életünk szerelmének, hites férjünknek/feleségünknek is. De lehet egy ártatlannak mondható flört része is, vagy egyenesen egy szeretői viszony mindennapos chat párbeszéde is. Legyünk a címzettel bármilyen viszonyban, a nagyközönségre bizonyára nem tartoznak az erotikus szavak, túlfűtött képek: amint a hálóing pántja hasig csúszik az asszony válláról, vagy a férfi ékes bizonysága a kamerába tolódik, mert na, várja haza az asszonyt.

Mert igen, a csábításra vagy éppen az intimitás fenntartására a mobilunk igen alkalmas eszköz. Tényleg bárhol és bármikor használhatjuk. A fürdőszobában is, ha éppen elmerülünk a habokban, vagy állunk a forró zuhany alatt a gőzben, ahol máris születhet egy jó kép a kedvesünknek, mert sok gyerek után bizony fent kell tudni tartani a vágyat nap, mint nap. Ugyanígy a próbafülkében, az autóban ülve, egy kapu alatt, a munkahelyünkön a mosdóba szorulva, vagy egy bútoráruház hálószoba részlegén elfeküdve. A közeli IKEA-ban gyakran látom, már csak mosolyognak az eladók a kanapén elnyúlt, csücsörítő szelfizőkön. Mindennapos látvány.

Igaz bőven száz évvel ezelőtt, ha ükanyánknak, csak kilátszott a csuklója a hosszú ujjú ruhából, a férfiak már szaporábban vették körülötte a levegőt, akkor pláne, ha sóhajtottak egy nagyot és megemelkedett a felvarrt csipke a ruháján mellmagasságban. Hozzáérni egy nőhöz, házasságig valóban nem lehetett, mert ha az idő előtt megesett, bizony a nő világgá mehetett. Pedig bujaság akkor is volt a csűrben, a kukoricásban, a vánkosok között, de az elképzelhetetlen lett volna, hogy arról más is tudomást szerezzen.

Mert nem beszéltek az emberek olyan nyíltan magukról, a testükről, az érzelmeikről, főleg nem a vágyaikról és szükségleteikről, mint manapság. Ami persze nem baj, hogy így van, jó, hogy kevesebb a tabu. Ám tudnunk kellene ennek megtalálni a megfelelő helyét és idejét.

Manapság a nők, és a férfiak is, sokkal többet mutatnak és adnak ki magukból. A párkereső oldalakon sokan félreérthetetlen bebocsájtást engednek magukhoz. Legyen az orvos, villanyszerelő, ügyvéd, eladó, cégvezető, zenész vagy mozdonyvezető, nő vagy férfi akkor is láthatjuk félmeztelenül, ha nem szeretnénk. Mert manapság már lóvásárként állítják kínálatra magukat az emberek. Enélkül, sokan úgy gondolják nem kelnek el, és megelőzik, a kínos első perceket. A férfi jelzi, bizony az ő hasa csak mackósan kockás, a nőnek meg asszonyosan körtésedik a melle. Mert pénztártól való távozás után, ugye nincs reklamáció.

De olykor a közösségi oldalakon is zavarba ejtő képeket posztolnak magukról az ismerősök. Nők, akiknek többet láttuk a combját és a dekoltázsát, mint az arcát, bikinis vagy bugyis-melltartós képeit több féle beállításban. Nehéz is a szemükbe nézni nap, nap után, főleg, ha a még nem őriztünk együtt birkát nexusban vagyunk. 

Mert bizony, a közösségi oldalakon is megy az önreklám, a csábítás ezerrel. Sokszor anélkül is tudható, hogy valaki újra eladó sorban van, vagy éppen baki van a kapcsolatában, hogy kiírná azt válófélben, mert ugrásszerűen megjelennek róla a nagyon is mosolygós, beállított, kissé vagy nagyon is szexisre vett figurák, mert féltékennyé kívánja tenni a még partnerét vagy éppen újat szeretne beszerezni. Ezzel a csellel, persze a nők élnek inkább, de férfiak sem kivételek.

Ehhez nem kell más csak egy jó kamerás mobil, de ha igazán tutira akkor jutni, akkor fotóshoz is mehetünk. Széles a választék: sok a gagyi fotós, akik ugyan nem tudnak fotózni, de mégsem mi szelfizünk bénán. Sokan vannak azok is, akik tökéletesen beállítják a masinát magát, de érzékük a hangulat visszaadására hozzá nem sok, és vannak páran, akik nemcsak követik a trendet, hanem valóban a kezük és a szemük is megvan arra, hogy a legjobbat hozzák ki a másikból. És ha kell, lebeszélnek arról, hogy szürke hátaslóból fehér telivért utómunkáltassunk magunkból. Mert nem attól jók a fotóik, mert agyon filterezték őket, és nem is attól, mert kifogástalan modell állt a kamerájuk elé.

Csábítani a világ egyik legizgalmasabb érzése, ám csak a csábítóra és arra tartozik, akinek szeretné a csábító elcsavarni a fejét.  Így hát vigyáznunk kell a technikával, nehogy egy-két félrenyomott kattintással, a saját fotónk, videónk felkerüljön a világhálóra, mert a Google bizony csak ontja magából az érzéki, buja fotókat, és a már pornónak nevezhető titkokat, és a végén még azt is elcsábítjuk, akit amúgy nagyon nem szeretnénk.

Kép: Pixabay