Látszólag hirtelen változott a helyzet azzal, hogy hétfőn újra kinyitnak az óvodák és az általános iskolák alsó tagozatai, ezzel is kézzelfoghatóvá vált, hogy csökken a járványügyi vészhelyzet mértéke. És ez csak az egyik enyhítő intézkedés, de sok családot érint.
Sokan vártunk erre, és most a változásokkal szembe kell néznünk. Nehéz lehet az is, hogy átlagemberként nem látunk bele a járványüggyel kapcsolatos szakemberek tevékenységébe. Bízhatunk és hihetünk továbbra is, nincs más lehetőségünk.
Az iskolák és óvodák újranyitásával a családok látszólag fellélegezhetnek, hiszen így a tíz év alatti gyermekeiknek nem kell folyamatos otthoni felügyeletet biztosítaniuk. Aki nem tudta megoldani az otthoni munkavégzést, újra képes teljes értékű munkavégzésre otthon vagy a munkahelyén.
Érthető az aggodalom is, hiszen már valamivel több, mint egy éve azt halljuk, hogy a vírus elleni küzdelem egyik leghatásosabb eszköze a társadalmi érintkezések csökkentése. Így nagyobb veszélyben érezhetik magukat a családok azzal, ha a gyerekeik visszatérnek a közösségbe.
De mi a helyzet a gyerekekkel? Az ő igényeik is számítanak? A digitális oktatással ugyanis jelentősen megnőtt a képernyő előtt töltött idő. Ez nem is csak az oktatás idejére érvényes, hanem a társas kapcsolatok hiányában a gyerekek gyakrabban fordulnak a digitális oktatás során számukra már megszokott platformok felé.
Ez semmiképpen sem jó. Az Egészségügyi Világszervezet is foglalkozott már a témával, jóval a Covid előtt. Több tanulmány született a képernyőidő káros egészségügyi és szellemi hatásairól.
Háromágú így ez a mérleg: egészségügyi kockázatot jelenthet, ha a gyermek hazahozza a vírust, ennek gazdasági következménye is lehet a család számára, és ott vannak a hétfőn újrakezdésben érintett gyerekek, akik társas kapcsolataikat legnagyobbrészt a köznevelési intézményekben élik meg.
Lehet egységesen kezelni a helyzetet, hogy minden családnak megfelelő legyen? Nem hinném. Ahol a szülők kénytelenek a családfenntartás érdekében bejárni a munkahelyükre, ők bizonyára készek nagyobb egészségügyi kockázatot vállalni. Nyitottabbak arra, hogy a gyermekük visszatérjen a köznevelésbe. Azok a családok, akik akár nehézségek árán is, de meg tudják oldani otthoni munka mellett is a gyermekeik felügyeletét és a digitális tanulással együtt járó támogatást, ők lehetnek most bizonytalanabbak.
Mivel a családfenntartás számukra megoldott, az egészség védelme állhat a fókuszban. Vajon ők nyugodt szívvel elengedhetik hétfőn gyermeküket? A szülő nem dönthet erről, hiszen a jelenléti és a digitális oktatás párhuzamosan nem megvalósítható. Harmadikos fiunk által tapasztaltuk, hogy hiába vállalná egy teljes osztály a fenti kockázatokat figyelembe véve a digitális oktatás folytatását, s ebben partner lenne a tanítónő is, az engedélyt ehhez nem kaptuk meg.
Hétfőn mégis az osztály csak kis része kezdi meg a jelenléti oktatást. A többieknek sem szükséges orvosi igazolás, elég egy kérelmet küldeni az igazgatónak, aki megadja a távolmaradási engedélyt. Aki iskolába viszi a gyermekét, attól azt kérik, hogy tanítás után vigye haza, hogy délután minél kevesebben legyenek az iskolában.
Pedig van olyan iskola, ahol az igazgató úgy döntött: ő nem vállalja az egészségügyi kockázatot azzal, hogy megnyitja az iskolát az alsósoknak, így ők is a tervek szerint a felsős osztályokkal együtt kezdenének májusban. A helyzet még így is bizonytalan. Családonként más lehet a fontossági sorrend, amely szerint vállalják a hétfői kezdést vagy sem.
És a gyerekekre odafigyelünk? Őket minderről mikor hallgatjuk meg?
Fotó: Szerző
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.