Latin neve Roza Canina fordításban kutyarózsát takar. Egyébiránt ismerjük csipkebogyónak, hecsedlinek, vadrózsának, csipkének és hecserlinek is. Készülhet belőle tea, lekvár, likőr, szörp és még bor is. Mi egy almás-csipkebogyó lekvár receptet kínálunk.

A csipkebogyó latin neve (fordításban kutyarózsa) onnan ered, hogy gyökerének veszettséget gyógyító hatást tulajdonítottak.  Az ókorban sorvadásos betegségekre, a középkorban tüdőbetegségekre használták. Egy görög legenda szerint eredetileg fehér volt a virága, de egyszer Aphrodité megsebezte magát a tüskéjével, és a vére rózsaszínűre festette a hófehér virágot. Egyházi szimbólummá is vált: a csipkerózsa levelei alkotják a kelyhet, melyben Krisztus szent vére van. A rómaiak számára a csipkerózsa a dicsőség jelképe volt, csakúgy, mint a babérlevél.

Gyűjtése, felhasználása

A csipkerózsa éretten piros színű és kemény áltermését, a csipkebogyót az első fagyokig, szeptembertől novemberig gyűjthetjük, és mag nélkül, szárítva használjuk. A dércsípte csipkebogyók szárításra már nem alkalmasak.
Ha magunk gyűjtjük, a termésből a magot és a szőröket akár kézzel is ki lehet kaparni, de vigyázva, mert a szőrök a kézfejünkön irritációt okozhatnak. Ajánlatos a művelethez inkább kesztyűt húzni. Virágszirmait, gyökerét, de leginkább a magtól megfosztott csipkehúst használjuk gyógyító célokra. 2 kg friss csipkebogyóból 1 kg szárazat kapunk.

Hatóanyag

Jelentős C-vitamin forrás, emellett más vitaminokat, karotinoidokat, pektint, szerves savakat tartalmaz. A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin is található benne.

A termésében, a csipkebogyóban legendásan sok C-vitamin van, egy kicsi bogyóban több, mint egy nagy citromban! Ezért – hasonlóan a citromhoz – nem szabad forrázni, hiszen a C-vitamin hő hatására elbomlik. Fontos téli vitaminforrás a nátha megelőzésére.

Csipkehús és csipkemag

A csipkehús kedvezően hat a cukorbetegségre, szabályozza a vércukorszintet. Cukorbetegek étkezés után fogyasszák, mivel segíti a zsír emésztését. Immunerősítő hatása van, különösen ajánlják stresszoldásra. Dohányosoknak pedig azért, mert a dohányzás sok C-vitamint von el a szervezetből. Nyugtatja az idegeket, általános erősítő hatása van. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést.

A csipkemagban csak E-vitamin van, teája epekőoldó hatású, hólyagbántalmak ellen is nagyon jó. Húgyhajtó hatású, vesehomokra és vesekő leválasztásra is használható.

A virág szirmai enyhe hashajtó hatással bírnak, levele hasfogó.

Elkészítés, felhasználás

Csipkebogyó gyógytea készítéséhez egy evőkanál csipkebogyót 2,5 dl hideg vízben 5-6 órát áztatjuk, majd leszűrjük. Ne használjunk fémszűrőt. Forralni, forrázni nem szabad!

Gyógyteaként a csipkebogyó rendszeres napi fogyasztása az őszi-téli időszakban igen javasolt– a csipkebogyó immunerősítő hatása miatt – segít a fertőzések, megfázások, nátha megelőzésében. Vércukorszint-szabályozó hatása miatt cukorbetegeknek is ajánlják, étkezés után fogyasztva egy csészével.

Lehetőleg ízesítés nélkül fogyasszuk. Napi 2-3 csészével korlátlan ideig iható. Terhesség és szoptatás alatt is fogyasztható. Gyermekeknek 1 éves kortól hígítva adható (egy teáskanál csipkebogyó 2,5 dl vízhez). A friss virágból készült tea kiváló hashajtó. Napi egy csészével kell inni lefekvés előtt.

Gyógyborként a csipkebogyóbor főleg idősebb korban kitűnő házi szer a hólyag és a vese rendszertelen működése ellen.

Egyéb felhasználás: a termésből készülhet még lekvár, likőr, szörp. A lekvárhoz a csipkehúst használjuk mag és szőr nélkül. A megtisztított, nyers csipkehúst turmixoljuk, majd azonos mennyiségű mézet vagy cukrot adjunk hozzá, hűtőben tároljuk.

Csipkebogyó-alma lekvár

Hozzávalók:

50 dkg pucolatlan csipkebogyó

3-4 alma

mintegy 4 dl víz

1 egész fahéjrúd

20 dkg zselésítő cukor

Elkészítés:

1. Tisztítsuk meg a csipkebogyókat a száruktól, kanalazzuk ki a magjait. Pucoljuk meg és kockázzuk fel az almákat.  Annyi vízzel, ami ellepi a gyümölcsöket, a fahéj rúddal együtt tegyük fel főni. Alacsony lángon főzzük, mintegy fél órán keresztül, addig míg a gyümölcsök meg nem puhulnak. 

2. Amikor a gyümölcsök puhák, távolítsuk el a fahéjat és kissé keverjük össze. Közepes sűrűségű szitán passzírozzuk át a gyümölcsöket egy másik lábosba. Adjuk hozzá a cukrot, majd folyton kevergetve főzzük sűrűre a lekvárt csaknem öt perc alatt.

3. Öntsük a forró csipkebogyó-alma lekvárt a kifőzött, tiszta üvegekbe. Azonnal zárjuk le a fedelet, fordítsuk meg az üvegeket pár percre, majd száraz dunsztban, azaz párnák között lassan hagyjuk kihűlni. Hűvös helyen tároljuk. Fogyaszthatjuk önmagában, pékárura kenve, joghurtba keverve is. 

Fotó: menaiset.fi

Forrás: gyorgytea.hu, menaiset.fi