Olvasási idő: 4 perc

De ki vigye ki a szemetet?

Egy lakásból akkor lesz otthon, ha rendezett, tiszta – és ha nem hiányzik belőle valami apró, mégis lényeges: a szeretet. Az a szeretet, ami nemcsak a rend utáni vágyat hozza magával, hanem a törődést is. Ami arra ösztönöz, hogy gondoskodjunk egymásról – és a környezetünkről. De a szeretet nem jön magától. Ahogy a gondoskodás sem. Ahogy a szemét sem viszi ki saját magát. A rend, a tisztaság, az otthonosság nem egyvalaki dolga – és nem csak a nőké. Az otthon közös tér. A felelősség is legyen az.

Amikor rendrakásról, takarításról, főzésről, karbantartásról, terítésről, az asztal leszedéséről vagy épp a szemetesvödör kimosásáról van szó, az nem egyetlen ember dolga.
Az otthon közös tér – és minden, ami benne történik, kihat mindenkire. Ezért is lenne természetes, hogy ezek a feladatok közös felelősséggé váljanak. Mindenkié. Egytől egyig.

Nem attól lesz valami „női munka”, hogy épp a konyhában történik. És ha női is – miért ne csinálhatná meg a férfi?
A szemetes például nem fog magától tisztulni. Hiába a nylon, ragad a kosztól. Valakinek ki kell mosnia – miért ne lehetne ez időnként a férfi?

És igen, egy gyerek is be tud segíteni, ha már elég nagy hozzá. Hatévesen például már elér egy kukát.
Nem a forgalmas utca szélére kell kivinni a szemetet – de étkezés után kidobni a szalvétát, orrfújás után a zsebkendőt, az már egy kisgyerektől is kérhető.

Mert a közös otthon közös gondoskodást igényel. Nem rang, nem nem, nem életkor kérdése – hanem figyelem és felelősség.

– Nincs női és férfi feladat. Házimunka van. Amit el kell végezni  – mondta a sokgyermekes apuka, majd vasalta tovább a fodrot a lánya ruháján. 

Igen, pont így, ahogy az említett apuka mondta. Hiszen a mai világban, amikor mindannyian kétrét görnyedünk a munka alatt, amikor hatszáz felé kell figyelnünk, amikor futunk és loholunk, hogy el tudjuk végezni mindazt, ami szükséges a létfenntartáshoz, a boldoguláshoz és a biztonságosabb öregkor megéléséhez, nem dőlhet senki hátra, csak azért, mert valami ötven-száz évvel ezelőtt tipikus férfi vagy női munka volt.


De ki vigye ki a szemetet?

Ahogy egy nő képes arra, hogy a munkahelyén tíz ember munkáját koordinálja, vagy újra telepítsen egy számítógépet, és otthon kicseréljen egy villanykörtét vagy bekalapáljon egy szöget, felaprítsa a kandallóba a fát, úgy a férfi is képes megteríteni a vacsorához, összedobni reggelire egy rántottát, kipakolni a mosogatógépből, vagy éppen kivasalni nemcsak a saját ingét, hanem a felesége blúzát is, na meg leülni a gyerekekkel virágot rajzolni az anya névnapjára.

Ehhez persze szükséges egy olyan életszemlélet, amiben levetkőzzük a belénk ivódott maradiságot, és megtanulunk nem törődni azokkal, akiknél még mindig az a módi, hogy a férfi asztalra csap, ha nincs hat órakor előtte a megterített asztalon a gőzölgő vacsora. 

Attól még, hogy egyes dolgok fizikailag vagy praktikusan egyiküknek könnyebben mennek, nem jelenti azt, hogy ezek kizárólag az ő feladatai.

Ha a nő alacsony, és megkéri a magasabb párját, hogy vegye le a tortatálalót a felső polcról – az rendben van.
Ahogy az is, ha a férfi kiveszi a kést a nő kezéből, mert egy nagy ananászt vagy marhahúst könnyebben felaprít erősebb csuklójával.

Ugyanígy az is természetes, ha a nő megvarr egy fityegő gombot, mert ügyesebben bánik a tűvel. Vagy ha épp ő cseréli ki az olajat az autóban, mert könnyedén felemeli a motorháztetőt, miközben a férfi füvet nyír.

Mindez nem azért történik, mert ezek női vagy férfi feladatok.
Hanem azért, mert figyelnek egymásra. Segítenek.
És ez így van jól.

– Mert nincs női és férfi feladat. Csak házimunka van. Amit el kell végezni – hangsúlyozta még egyszer a férfi, majd kiemelte a gőzgombócokat a fazékból.

Ha ez nekünk még új, de érezzük, hogy változtatnánk rajta, a legügyesebb, ha felsoroljuk mindazokat az újra és újra felmerülő feladatokat, amelyek nap, mint nap megoldásra várnak, a házon belül és kívül is nézve: a házimunkát, a hivatalos elintéznivalókat, az autó körüli teendőket, a gyerekkel kapcsolatos tennivalókat.

Figyelembe véve azt is kinek egyszerűbb azt megoldani, mihez van inkább kedve, mi az amit útközben is meg tud oldani.

Ha a férfi valóban nem tud főzni és nem is szeret, tényleg tegye a nő, ám ha van részfeladat amit azért szívesen megcsinál, akkor miért ne vásárolhatna be a piacon a gyerekekkel szombat reggel, készíthetné elő az ebédhez a hozzávalókat, mosogathatna el ebéd után? De az is elég, ha legalább lefoglalja a szombati főzés közben a gyereket, megcsinálja velük a házi feladatot esténként, vagy berak egy mosást, és leszedi a megszáradt ruhákat a fregoliról.

Üljünk le közösen a családdal, kicsik és nagyok egyaránt, készítsünk egy jó nagy táblázatot, írás helyett ábrákat is rajzolhatnak rá a gyerekek. nem baj, ha nem szép, ha a gyermek maga találja ki milyen feladatot végezne el, és le is írhatja vagy rajzolhatja, sokkal több felelősséget érezhet az elvégzésükhöz. Beoszthatjuk napi vagy heti időbeosztásban és területenként is a feladatokat. Ha az elkészült és jóváhagyott tervre egy fólialapot húzunk, akkor bizony még filctollal is módosíthatjuk a feladatkiosztását vagy pipázhatjuk is azokat, amelyeket elkészítettünk. Abból se csináljunk ügyet, ha a kiosztás módosul vagy részben nem valósul meg, a lényeg az, hogy mindenki megértse és elfogadja a családban, hogy feladata van. Aminek a jutalma az, hogy több idő jut egymásra. Már azalatt, hogy együtt takarítunk!


Közös háztartás – közös terv

Üljünk le együtt a családdal – kicsik és nagyok egyaránt. Készítsünk egy nagy, jól látható táblázatot a házimunkákról. A gyerekek akár rajzokat is készíthetnek hozzá – nem baj, ha nem tökéletes.

Sőt, ha ők maguk találják ki, milyen feladatot vállalnának, és le is rajzolják vagy leírják, sokkal inkább magukénak érzik majd, és felelősséget is vállalnak érte.

A feladatokat beoszthatjuk napokra, hetekre, vagy akár helyiségenként is. Ha a kész táblázatra átlátszó fólialapot teszünk, újraírható filctollal akár módosíthatjuk is a beosztást, vagy ki is pipálhatjuk az elvégzett teendőket.

És ne legyen gond, ha néha változik a terv, vagy valami nem valósul meg teljesen. A lényeg az, hogy mindenki megértse és elfogadja: a közös otthon közös felelősséget jelent.

És a jutalom? Több idő egymásra. Már azalatt is, hogy együtt takarítunk.

Arról, hogy egy gyermekeknek mennyi idősen milyen házimunka adható már át és hogyan vonhatóak be a feladatokba, segítségünkre lehet a gyereketető oldala.

Fotó: Pixland @photoimages

Polgár Ágnes

Újságíró és webdesigner, egy tinédzser édesanyja, valamint ráktúlélő.
Szenvedélyesen gyűjt szalvétákat, és kiemelten fontosnak tartja a mértékletességet az élet minden területén. Közel áll hozzá a lagom filozófia és a svéd kultúra, amely egyensúlyt és harmóniát hoz mindennapjaiba.

Szólj hozzá!

Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!

Oszd meg a cikket!

Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.

Ha tetszik a magazin:

Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.

 

Olvasd el ezt is

Jóllét, ami továbbgondolkodtat

Válogatott írások testi-lelki egyensúlyról, önismeretről és az emberi létről.

Ebben a válogatásban olyan cikkeket szemlézünk, amelyek túlmutatnak a felszínes jóllét-tanácsokon. Gondolatébresztő írások test és lélek kapcsolatáról, életmódváltásról, belső munkáról – hogy a mindennapi jól-létből valódi jóllét lehessen.
Az élet sokszínű, ahogyan mi magunk is azok vagyunk.

Témáinkat az életből merítjük, írásainkkal az élet valódiságát mutatjuk meg.

Tőlünk neked.
Olvasói sarok hírlevél
Lépj be az Olvasói Sarokba különleges tartalmakért!
© 2017-2025 Szoknya és Nadrág Magazin – Minden jog fenntartva.