Egy lakásból akkor lesz otthon, ha rendezett, tiszta – és ha nem hiányzik belőle valami apró, mégis lényeges: a szeretet. Az a szeretet, ami nemcsak a rend utáni vágyat hozza magával, hanem a törődést is. Ami arra ösztönöz, hogy gondoskodjunk egymásról – és a környezetünkről. De a szeretet nem jön magától. Ahogy a gondoskodás sem. Ahogy a szemét sem viszi ki saját magát. A rend, a tisztaság, az otthonosság nem egyvalaki dolga – és nem csak a nőké. Az otthon közös tér. A felelősség is legyen az.

Amikor rendrakásról, takarításról, főzésről, karbantartásról, terítésről, az asztal leszedéséről vagy épp a szemetesvödör kimosásáról van szó, az nem egyetlen ember dolga.
Az otthon közös tér – és minden, ami benne történik, kihat mindenkire. Ezért is lenne természetes, hogy ezek a feladatok közös felelősséggé váljanak. Mindenkié. Egytől egyig.

Nem attól lesz valami „női munka”, hogy épp a konyhában történik. És ha női is – miért ne csinálhatná meg a férfi?
A szemetes például nem fog magától tisztulni. Hiába a nylon, ragad a kosztól. Valakinek ki kell mosnia – miért ne lehetne ez időnként a férfi?

És igen, egy gyerek is be tud segíteni, ha már elég nagy hozzá. Hatévesen például már elér egy kukát.
Nem a forgalmas utca szélére kell kivinni a szemetet – de étkezés után kidobni a szalvétát, orrfújás után a zsebkendőt, az már egy kisgyerektől is kérhető.

Mert a közös otthon közös gondoskodást igényel. Nem rang, nem nem, nem életkor kérdése – hanem figyelem és felelősség.

– Nincs női és férfi feladat. Házimunka van. Amit el kell végezni  – mondta a sokgyermekes apuka, majd vasalta tovább a fodrot a lánya ruháján. 

Igen, pont így, ahogy az említett apuka mondta. Hiszen a mai világban, amikor mindannyian kétrét görnyedünk a munka alatt, amikor hatszáz felé kell figyelnünk, amikor futunk és loholunk, hogy el tudjuk végezni mindazt, ami szükséges a létfenntartáshoz, a boldoguláshoz és a biztonságosabb öregkor megéléséhez, nem dőlhet senki hátra, csak azért, mert valami ötven-száz évvel ezelőtt tipikus férfi vagy női munka volt.

De ki vigye ki a szemetet?

Ahogy egy nő képes arra, hogy a munkahelyén tíz ember munkáját koordinálja, vagy újra telepítsen egy számítógépet, és otthon kicseréljen egy villanykörtét vagy bekalapáljon egy szöget, felaprítsa a kandallóba a fát, úgy a férfi is képes megteríteni a vacsorához, összedobni reggelire egy rántottát, kipakolni a mosogatógépből, vagy éppen kivasalni nemcsak a saját ingét, hanem a felesége blúzát is, na meg leülni a gyerekekkel virágot rajzolni az anya névnapjára.

Ehhez persze szükséges egy olyan életszemlélet, amiben levetkőzzük a belénk ivódott maradiságot, és megtanulunk nem törődni azokkal, akiknél még mindig az a módi, hogy a férfi asztalra csap, ha nincs hat órakor előtte a megterített asztalon a gőzölgő vacsora. 

Attól még, hogy egyes dolgok fizikailag vagy praktikusan egyiküknek könnyebben mennek, nem jelenti azt, hogy ezek kizárólag az ő feladatai.

Ha a nő alacsony, és megkéri a magasabb párját, hogy vegye le a tortatálalót a felső polcról – az rendben van.
Ahogy az is, ha a férfi kiveszi a kést a nő kezéből, mert egy nagy ananászt vagy marhahúst könnyebben felaprít erősebb csuklójával.

Ugyanígy az is természetes, ha a nő megvarr egy fityegő gombot, mert ügyesebben bánik a tűvel. Vagy ha épp ő cseréli ki az olajat az autóban, mert könnyedén felemeli a motorháztetőt, miközben a férfi füvet nyír.

Mindez nem azért történik, mert ezek női vagy férfi feladatok.
Hanem azért, mert figyelnek egymásra. Segítenek.
És ez így van jól.

– Mert nincs női és férfi feladat. Csak házimunka van. Amit el kell végezni – hangsúlyozta még egyszer a férfi, majd kiemelte a gőzgombócokat a fazékból.

Ha ez nekünk még új, de érezzük, hogy változtatnánk rajta, a legügyesebb, ha felsoroljuk mindazokat az újra és újra felmerülő feladatokat, amelyek nap, mint nap megoldásra várnak, a házon belül és kívül is nézve: a házimunkát, a hivatalos elintéznivalókat, az autó körüli teendőket, a gyerekkel kapcsolatos tennivalókat.

Figyelembe véve azt is kinek egyszerűbb azt megoldani, mihez van inkább kedve, mi az amit útközben is meg tud oldani.

Ha a férfi valóban nem tud főzni és nem is szeret, tényleg tegye a nő, ám ha van részfeladat amit azért szívesen megcsinál, akkor miért ne vásárolhatna be a piacon a gyerekekkel szombat reggel, készíthetné elő az ebédhez a hozzávalókat, mosogathatna el ebéd után? De az is elég, ha legalább lefoglalja a szombati főzés közben a gyereket, megcsinálja velük a házi feladatot esténként, vagy berak egy mosást, és leszedi a megszáradt ruhákat a fregoliról.

Üljünk le közösen a családdal, kicsik és nagyok egyaránt, készítsünk egy jó nagy táblázatot, írás helyett ábrákat is rajzolhatnak rá a gyerekek. nem baj, ha nem szép, ha a gyermek maga találja ki milyen feladatot végezne el, és le is írhatja vagy rajzolhatja, sokkal több felelősséget érezhet az elvégzésükhöz. Beoszthatjuk napi vagy heti időbeosztásban és területenként is a feladatokat. Ha az elkészült és jóváhagyott tervre egy fólialapot húzunk, akkor bizony még filctollal is módosíthatjuk a feladatkiosztását vagy pipázhatjuk is azokat, amelyeket elkészítettünk. Abból se csináljunk ügyet, ha a kiosztás módosul vagy részben nem valósul meg, a lényeg az, hogy mindenki megértse és elfogadja a családban, hogy feladata van. Aminek a jutalma az, hogy több idő jut egymásra. Már azalatt, hogy együtt takarítunk!

Közös háztartás – közös terv

Üljünk le együtt a családdal – kicsik és nagyok egyaránt. Készítsünk egy nagy, jól látható táblázatot a házimunkákról. A gyerekek akár rajzokat is készíthetnek hozzá – nem baj, ha nem tökéletes.

Sőt, ha ők maguk találják ki, milyen feladatot vállalnának, és le is rajzolják vagy leírják, sokkal inkább magukénak érzik majd, és felelősséget is vállalnak érte.

A feladatokat beoszthatjuk napokra, hetekre, vagy akár helyiségenként is. Ha a kész táblázatra átlátszó fólialapot teszünk, újraírható filctollal akár módosíthatjuk is a beosztást, vagy ki is pipálhatjuk az elvégzett teendőket.

És ne legyen gond, ha néha változik a terv, vagy valami nem valósul meg teljesen. A lényeg az, hogy mindenki megértse és elfogadja: a közös otthon közös felelősséget jelent.

És a jutalom? Több idő egymásra. Már azalatt is, hogy együtt takarítunk.

Arról, hogy egy gyermekeknek mennyi idősen milyen házimunka adható már át és hogyan vonhatóak be a feladatokba, segítségünkre lehet a gyereketető oldala.

Fotó: Pixland @photoimages