Digitális nomád lennél? Vigh Bori bejárta a világot, és most megmutatja a helyfüggetlenség titkát

A digitális nomád életmód még ma is meghökkenti, avagy elbűvöli az embereket. A műfaj legismertebb hazai képviselője Vigh Bori, aki már több mint kilenc éve dolgozik helyfüggetlen digitális nomádként. Ma már másoknak is segít jövedelmező vállalkozást építeni.

Vigh Bori az Y generáció gyermeke. Saját elmondása szerint, már kamaszként belefejlődött a digitalizációba, de még nem tartozott azok közé, akiknek már a főiskolán tanították volna az online kommunikációt. Mindezek ellenére igazán jól sikerült neki, hiszen a digitális világban dolgozik, a Föld más és más pontján. Bori több mint kilenc éve helyfüggetlen digitális nomád.

Minden digitális nomád helyfüggetlen, de nem minden helyfüggetlen digitális nomád

Zoomon beszélgetünk. Fél órát tud az interjúra szánni, így is sűrűn beosztott a naptára. Már előre látom, hogy ez az idő kevés lesz, befeszülök tőle. Mire belemelegedünk a beszélgetésbe, Bori már a szavamba vág: kedvesen, de határozottan búcsúzik, bontania kell a beszélgetést. Pedig annyi mindent kérdeztem volna még…

Az interjú alatt mindketten fényárban úszunk. Süt a nap nála és nálam is, a madarak is csivitelnek. Csak más madarak. Bori kivételesen Budapesten van. Én Budaörsön az otthonomban. Bori helyfüggetlen. Én is helyfüggetlen vagyok, csak nem nomád – ez fontos kritérium a nomádsághoz, tudom meg tőle.

Elmondja, hogy a digitális kifejezés az online munkavégzésre utal, a nomád pedig az utazásra. A digitális nomádok azok, akik helyfüggetlenül dolgoznak. Vagyis olyan munkájuk van, amelyhez elegendő egy laptop és vagy okosmobil, pontosabban, áram és internetelérés. Ezt a fajta életvitelt gyakran helyfüggetlen munkavégzésnek is nevezik. Azok, akik otthonról dolgoznak helyfüggetlenül távmunkában, azok nem digitális nomádok. De még lehetnek azok. Amennyiben utazni kezdenek.

Hiszen a digitális nomádok egy része alkalmazottként dolgozik olyan vállalatoknak, amelyek részben vagy teljes egészében engedélyezik számukra a távoli elérést. – Ennek az a hátránya, hogy a digitális nomád függ a munkáltatójától. Helyszíntől függően az időeltolódás miatt előfordulhat, hogy éjszaka, vagy hajnalban kell dolgozniuk – hangsúlyozza Bori.

Vannak azok a digitális nomádok, akik szabadúszóként dolgoznak, az idejüket adják el, munkáikat eseti megbízások és-vagy hosszabb megbízások teszik ki. – Részben még én is közéjük tartozom – mondja Bori. És persze vannak olyan digitális nomádok is, akik vállalkozóként tevékenykednek és valamilyen terméket vagy szolgáltatást értékesítenek. Ugyanazt többször adják el. Bori erre hívja fel különösen a figyelmet:

– Mindenkinek ezt ajánlom, mert minél több embernek tudod ugyanazt a terméket, szolgáltatást sokszorozva eladni, annál szabadabb vagy, annál könnyebben tudsz mozogni a világban, ez a legjobb – hangsúlyozza – én jelenleg szabadúszóként vagyok a Nomad Cruise programigazgatója, de már vannak saját vállalkozásaim, befektetéseim is. Vannak többször eladható szolgáltatásaim – részletezi.

Bori megtaníthat szabadabban élni. Már azzal is, hogy példát mutat, nem is akármilyet.

7 kontinens, több mint 80 ország

Kérdésemre, mennyi időt tölt el egy helyen, Bori elmondja: – Nekem az az egészséges, ha 3-4-5 hónapokat töltök el egy helyen. Eleinte 2-3 naponta utaztam, de ezt senkinek nem ajánlom, elképesztően fárasztó, azt hittem lemaradok valamiről, ha nem megyek tovább, de igaziból pont fordítva volt.

Bori ma már átmenetileg, de berendezkedik valamennyire amikor új helyre érkezik, bérelhető lakást keres, sim kártyát és internetet. – Ezek mini költözések. Nem feltétlenül kell sim kártya, van már e-sim. Buenos Aires-ben 600 Forintot fizettem 20 gigáért. Fontos tudni, hogy mi nem nyaralunk, a mindennapi életünket éljük, dolgozunk, edző terembe, színházba, táncolni járunk munka után, néha megnézzük egy-egy helyi nevezetességet, de nem többet, mint amikor az ember otthon megy el.

– Bori, mi alapján változtatsz helyet?
– Alapvetően akkor indulok el, amikor megunom már az adott város, országot, de sokszor gyakorlati oka van, például megváltozik az időjárás. Buenos Airesben megjött az ősz, ezért jöttem el.

– Volt olyan hely, ami nem tetszett, nem érezted jól magadat ott?
– Brazília kifejezetten nem tartozik a kedvenceim közé, van aki meg imádja. Karakter kérdése. Nekem a brazilok túl hangosak és túlságosan felületesek, az állandó bulizáshoz én túl introvertált vagyok.

Bori még hozzáteszi – Ha kellenek számok: Mind a hét kontinens voltam már és több, mint 80 országban.

Az Antarktikán az ember csak másodlagos

Ha már beszélhetek Borival, akkor kihagyhatatlannak érzem, hogy kérdezzem a Déli sarkról, mert Bori nem is olyan rég az Antarktikán járt, amivel lehúzhatta a hetedik kontinenst a bakancslistájáról. A Nomád Cruis különféle hajóutakat szervez digitális nomádoknak. Ahol nem csak dolgozhatnak a digitális nomádok, hanem tanulhatnak egymástól, különféle szakmai képzéseken és konferenciákon vehetnek részt. Bori az Antarktikára tartó hajóúton programszervezőként vett részt.

– Életem legjobb utazása volt ez. Argentina legdélibb csücskéhez utaztunk, hogy onnan átkeljünk a Drake-szoroson. Itt találkozik össze a Csendes-óceán az Atlanti óceánnal, itt a hullámok az 5-15 métert is elérhetik, miközben orkán erejű szél fúj. Eléggé rázós volt ez az út, a hatalmas mélységgel alattunk. A személyzet azt tanácsolta, hogy ha egyszer is éreztünk hányingert korábban bármilyen utazásunk során, akkor használjuk a gyógyszert. Ez az udvarias ajánlás nem volt véletlen, az egész hajó, a kényelem szolgálatában, körbe van padlószőnyegezve, jobbnak tartották, ha nem koszoljuk össze. A tapasztól, amit kaptunk tengeri betegség ellen, két napig szinte aludtunk, teljesen kiütött – kezdi.

Bori elmeséli, hogy a hajón fantasztikus volt a kiszolgálás, finom ételeket ettek, a személyzet nagyon figyelmes volt. Az Antarktikára a hajóról átszállva az úgynevezett zodiákusokkal mentek át. Azokon a felfújható, speciális hajókon, amik a legbiztonságosabban tudnak haladni a jéghegyek, bálnák és tengeri madarak között a partig. Boriék nagyon szerencsések voltak, sok bálnával találkoztak, Bori azt is láthatta, milyen az, amikor egy másik zodiák alatt átúszik egy bálna úgy, hogy senki nem borult a vízbe.

– Az állatvilág gyönyörű volt, testközelből láthattuk a bálnákat is. Érezhető volt, hogy nem félnek tőlünk. Ezért is, hogy ezt megőrizzük, a partraszállásnak nagyon szigorú szabályai voltak, lényegében éreztették velünk a szakmai vezetők, kutatók, tengerbiológusok, hogy mi az Antarktikán másodlagosak vagyunk. Az elsődleges a kontinens, a természet, az állatok. Úgy viselkednek veled, úgy beszélnek veled, hogy értésedre adják, neked tulajdonképpen semmi keresni valód nincsen ott, a lehető legkisebb ökolábnyomot kell ott hagynod. Vigyázni kell, hogy semmit ne vigyél be és semmit ne hozzál ki onnan, ami teljesen érthető. Az Antarktikán kizárólag azokat a túracipőket viselhettük, amiket ők adtak, és amiket ki és belépéskor ellenőriztek és fertőtlenítettek, hogy a legkisebb kavics se kerülhessen ki vagy be. Semmilyen bacilust, vírusfertőzést ne hordozzunk – meséli Bori.

Folytatja: – Ugyanezért az Antartika területére se ételt, se italt nem vihetsz be, csak vizet, nem teheted le a kezed, nem ülhetsz le, még csak le sem guggolhatsz, mert még akár úgy is károsíthatod a környezetet. Mindent úgy kellett megoldanunk, hogy semmit nem tehettünk le a földre, a bakancsunkon kívül. Az állatoktól mindenkinek legalább 5-6 méter távolságot kellett tartani. Nincs kivételezés senkivel se. Leordítják a fejedet, ha nem tartod be – Bori hangsúlyozva hozzáteszi – nekem ez nagyon szimpatikus volt. Az ő állatszeretetük, természetszeretetük nagyon ragályos, átjött hogy hol van a mi helyünk a természetben.

Borit még órákig hallgatnám, de csak harminc percünk van összesen, aminek már több, mint a felénél járunk, így kénytelen vagyok tovább kérdezni őt másról. Ajánlja, ha többet szeretnék tudni az antarktikai útjáról, akkor nézzem meg a videóját a YouTube-on:

Családként lehetünk digitális nomádok?

Mielőtt rákanyarodnánk a beszélgetésünk eredetéhez, felteszem még azt a kérdést Borinak, hogy akkor az Antarktika volt időjárás szempontjából a legszélsőségesebb hely, ahol járt?

– Nem. Az Antarktikán kellemes decemberi időjárás volt, pár fokkal. A legszélsőségesebb hely a Burning Man fesztivál helyszínén a sivatag kellős közepén volt, Nevadában. A Black Rock sivatagban nagyon szélsőséges az időjárás, nappal 40-50 fokok vannak, este meg nagyon hideg. Legutóbb én nem voltam, de hallottam, hogy óriási homokvihar volt sártengerrel. Korábban kétszer voltam már.

– Bori, mennyire találkozol az útjaid során családokkal?

– Javarészt párok, házaspárok és egyedülállók vannak. Nincs infrastruktúra úgy kialakítva, hogy az kényelmes legyen egy családnak. Szerintem, mostanra jött el rá az igény. Majd most teremti meg magának az új generáció. Én tinédzser korom óta az internet közelében vagyok, ez volt az első generáció, akiknek nem volt olyan nagy ugrás digitálisan dolgozni, mint egy X generációsnak vagy egy boomernek. Nekünk, az Y generációnak és az utánunk jövőnek ez már zsigerből jön. Vagyis a ma kisgyerekes szülők azok, akik el kezdhetik kialakítani ennek az infrastruktúráját. Látok már rá jeleket, 30 felettiek, maximum 10 éves gyerekkel és iszonyatosan nagy szabadságvággyal.

– És mi van a tinédzserekkel? A fiatal felnőttekkel, akik most indulnának el?

– Biztos, hogy a válaszom nem lesz tetszetős, de vállalom. A most érettségizők helyében én nem mennék főiskolára. Minden empátiámat küldöm nekik, mert nehéz most. Hiszen ők már felfogták, talán jobban is, mint a legtöbben, akik nem használják annyira a digitális termékeket, hogy egyszerűen a főiskolának, egyetemnek megszűnt a jelentősége az elmúlt években, főleg az AI megjelenésével. Mert senki nem tud egy olyan kurrikulumot összerakni, amiről meg is tudja mondani, hogy az a tananyag négy-öt év múlva is biztosan hasznos lesz még. Amikor én jártam 2005-2006-ban főiskolára, akkor összesen egy órám volt az online marketingről. Amikor dolgozni kezdtem még csak a Myspace létezett. Tized annyira volt gyors az exponenciális növekedése a digitalizációnak, mint most a mesterséges intelligenciával. Grafikusok, zenészek, illusztrátorok, szövegírók, programozók félnek attól, hogy mi lesz a munkájukkal. Ha én most lennék 19 éves, vagy lenne egy 19 éves gyerekem azt mondanám, ne menjen főiskolára, hanem tanuljon éppen aktuális dolgokat. Olyan dolgokat tanuljon, olyan emberektől az interneten, akiknek az oktatásból azonnali pénze van, mert ők arra figyelnek, hogy friss tudást adjanak át, különben nem maradnak meg a piacon.

Így legyünk helyfüggetlenek vagy digitális nomádok

– Kiknek tudsz segíteni abban, hogy életvitelszerűen helyfüggetlenné váljon?

– Ahogy az elején említettem, különbséget kell tennünk digitális nomád és helyfüggetlen között, mert minden digitális nomád helyfüggetlen, de nem minden helyfüggetlen digitális nomád. Helyfüggetlen lehet az is, aki azt mondja, hogy nem akar minden nap 2 órát azzal tölteni, hogy ingázik, amikor vidékre költözik és távmunkában kezd dolgozni. Ha viszont valaki utazni is szeretne az más. Az új Útválasztó program személyre szólóan segít abban, hogy megtaláld mi az, amivel szabadon tudsz pénzt keresni, akár digitális nomád lennél, akár csak szeretnél egy szabadabb életet, helyfüggetlen lenni.

– Egyéni vállalkozóknak, kisvállalkozásoknak?

– Igen. A vállalkozásfejlesztő programunk olyan vállalkozókra van szabva, akiknek már elegük van abból, hogy hülyeségekre költik a pénzt. Vállalkozáson belül, vagy akár saját maguk oldják meg a közösségi médiát, de nem jön az eredmény, és nem értik miért nem. Annyira sok impulzus van a világban, hogy a sok apró pulzusból nehéz összeszedni a hasznosat, és ez nagyon sok pénzbe kerül, hogy kísérleteznek.

– Miben vagytok mások, mint más vállalkozásfejlesztők?
– A határidők miatt. Egyéves mentorprogramunkkal valóban segítünk. Nem csak meghallgathatod, megnézheted mit hogyan csinálj, hanem végig is mész a folyamatokon a támogatásunkkal. Meg kell tenned három mérföldkövet ahhoz, hogy célba érj. Nem engedjük, hogy ne haladj. Én is vásároltam már olyan képzést, amit sosem hallgattam meg, mert sosem kérték számon rajtam. Nem találtuk fel a spanyolviaszt, hasonlóan mint mások mi is megnézzük a márkádat, az értékesítésedet és segítünk automatizálni. Hogy tudd kinek, hova, mit és mennyiért fogsz eladni, hol fogod megtalálni ehhez a vevőket. Megnézzük, hogyan tudsz a saját területeddel foglalkozni úgy, hogy közben ne kelljen belegebedned abba, hogy bejöjjenek a vásárlók. Legyél te coach, nyelvtanár, terapeuta vagy könyvelő.

– Kikkel dolgozol együtt?
Kasztner Lilla, Bedő Vica és Rácz Grétával dolgozom együtt. A Business Design Academyben, közösen alakítunk ki egy olyan önazonos életet, amit nem a kényelem, hanem a célok, a rutin és a fejlődés határoz meg. Ez gyakorlatában segít a felkészülésre a digitális nomád életre, ami nem egy nyaralás. Hanem munkát jelent valahol máshol, szabadon.

Fotó: Vigh Bori személyes albumából