Az ősi mesterséget, ahogyan a nevében is benne van, mióta világ a világ, űzik. Hiszen van rá kereslet. Még akkor is, ha a nők többsége a jelenségről hallani sem akar, főleg, ha az érintett férfi a rokonuk. Párjuk, gyermekük, testvérük vagy éppen az apjuk az, aki igénybe veszi a szolgáltatást. Egy négy gyermekes apuka mesél a tapasztalatairól.

Mint nőt, és mint újságírót is mindig foglalkoztatott a kérdés, hogy kik azok a férfiak, akik az igen szép, de akár még a csinosnak sem mondható lányok, instant ölelését keresik ellenszolgáltatásért cserébe. Legyen az egy egyszeri alkalom vagy éppen visszatérő. Ki az, aki instant ölelést, vagyis szexuális szolgáltatást vásárol?

Nehéz erre a témára interjúalanyt találni, olyat pláne, aki önként mesélne, márpedig Zoltán – nevezzük így –, nyíltan beszélt velünk. Természetesen valódi nevét nem áruljuk el, már csak azért sem, hogy a körülötte élő nőket véletlenül se sértsük meg, és neki se essen bántódása, mert bátor volt és mert őszinte lenni. Kertelés nélkül elmondta, ő miért ezt a fajta megoldást választotta, miért vásárolt instant ölelést.

Annyit árulunk el róla, hogy négy gyermek édesapja. Elvált. Felelősségteljes állása van, diplomás ember.

– Mennyi idős volt, amikor először igénybe vette egy hölgy szolgáltatását?

– 25 éves voltam és kíváncsi, amikor először instant ölelést vásároltam. Na meg már, nagyon régóta nem volt barátnőm. Az akkori Peugeot-om volt a helyszín.

– Később megnősült, a házassága ideje alatt is keresett alkalmat?

– Igen. Kétszer a tizenkét év alatt. De nem a várandóságok során. A feleségem veszélyeztetett terhes volt többször is, amikor is semmilyen módon nem volt „engedélyezett” a közeledés. Semmilyen formában sem. Nem feltétlenül orvosilag, a feleségem nem merte vállalni az együttlétekkel járó „kockázatokat”, amit igazából a valóságban, személyesen, egy orvos sem fogalmazott meg egyikünknek sem. Csak hát az internet… De ezeket az időszakokat úgymond „jogosként” éltem meg, még akkor is, ha nehéz volt. Négy gyermekünk született. Akkor fordultam máshoz, amikor már hónapok óta szünet volt otthon, és nem volt rá valós ok.

– Ekkor direkt keresett partnert?

– Igen. Egy barátomtól kaptam tippeket, aki már évek óta rendszeresen vette igénybe ezt a fajta szolgáltatást, több ok miatt is.

– Véleménye szerint, ha egy férfi hivatásoshoz jár, az befolyásol egy házasságot?

– Nem vagyok sem arról meggyőződve, hogy ez tönkre tenne egy kapcsolatot, ahogy arról sem, hogy ne segíthetne. Szerintem, szituáció függő. A mi válásunkban nem játszott szerepet.

– Otthon kiderült?

– Ki nem derült. De én elmondtam, miután már semmi nem volt köztünk és ő talált valaki mást. Aztán beadta a válást, és később el is váltunk.

– Instant ölelést: Mit szólt hozzá a felesége, amikor elmondta?

– Meglepődött. De nem csinált ügyet belőle, mert már mással volt elfoglalva. Azt válaszolta, ha még szerelmes lenne belém, akkor bántaná, nagyon is, de így utólag már nem érdekli.

– Visszakanyarodva, mielőtt partnert keresett volna, jelezte otthon, hogy nem bírja már érintés nélkül?

– Igen, többször. Azt nem mondtam, hogy elmennék máshoz. Ez, hogy én gyakran elmondtam, nekem nagyon hiányzik az együttlét, és egyre nehezebben viselem, hogy nincs, nem lesz ez így jó, párszor odavezetett, hogy megígérte, leszünk együtt majd holnap, szerdán, jövő héten stb. Aztán amikor akkor sem történt semmi amikorra ígérte, és persze nem is emlékezett, vagy nem akart emlékezni a megbeszéltekre, akkor idővel elszakadt a cérna nálam. Persze, ha már előre meg kell beszélni az ilyesmit, az már régen rossz. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy hosszabb időre soha nem tudtuk kire hagyni a gyerekeket. És talán az az én hibám, hogy nem vittem el őt ide vagy oda, nem randiztam vele. Bevallom, egyszerűen nem jutott eszembe egyedül keresni bébiszittert, miután közösen nem jutottunk el odáig, hogy megbízzunk valakit.

– Milyen lányokkal találkozott? 

– Teljesen hétköznapiakkal. A lányok nagy részével beszélgetni is lehet, nagyon is. Szerintem, sokuknak teljesen rendben van a „fedélzeti számítógépe”, többnyire egy szava sem lehet rá az embernek. Vannak, akik egyetemre járnak (bár ez inkább a fővárosban jellemző), vagy jártak korábban. A többség ugyan nem diplomás, de ők is tájékozottak, intelligensek, még ha nem is gyűjtik a doktori címeket…Szinte bármilyen témában legalább ugyanannyira otthon vannak, mint bárki más. Semmivel sem alávalóbb a jellemük, mint sok más embernek. Van, aki azért csinálja, hogy megmentse valamelyik családtagját, a szó szoros értelmében. Akár pénzügyi dolog miatt, egyedül nevel gyereket, vagy beteg, idős szülőt, rokont segít. Ezt persze az érintett hozzátartozó általában nem tudja. Van, aki azért is, mert alapvetően „szereti” a férfiakat. De ez a ritkább, a többséget valamilyen negatív élethelyzet viszi erre a pályára.

– Honnan tudja mindezt, beszélgetett velük előtte?

– Igen, valamennyi beszélgetés mindig van. Tőlem megkérdezik, hogy miért jöttem, elvált vagyok vagy nőtlen, vagy lenne valamilyen különleges kívánságom. Volt, aki arra volt kíváncsi, hogyan találtam rá, ki ajánlotta. De olyan is volt már, aki szomorúnak látott és megkérdezte mi az oka. Így én is tettem fel kérdéseket, például, hogy mióta vállalja, van-e, akit visszautasít, avagy miért ez a hivatása? Érdekes párbeszédek ezek.

– Hol találta őket?

– Ha arra kíváncsi, hogy az utcán, akkor a válaszom nem. Ahogy említettem, a barátom ajánlásával ismerkedtem inkább, de az interneten és az újságokban is hirdetnek.

– Nem félt attól, hogy valamilyen betegséget elkaphat?

– Kicsit tartok, ezért óvatos vagyok. Ugyanakkor tudom, hogy nekik is érdekük, hogy rendben legyenek. Sokat olvastam utána a témának, orvosi kiadványokban is. Ha körültekintő vagyok, akkor nem kell félnem, sok mindent az uszodában is el lehet kapni.

– Ugyan mindenkinek mást jelentenek a határok, de divatos kifejezéssel élve, az ötvennek több árnyalatát kérte?

– Teljesen hétköznapi, semmi extra kívánságom nem volt. Sőt, a legtöbb esetben jeleztem, hogy minden menjen úgy, ahogyan ő szeretné.

– Mennyi pénzt költ el egy-egy alkalommal?

– Annyit, mintha az összes gyerekkel étterembe mennék, vagy amennyit elköltünk egy csekély hétvégi bevásárlásra. Anyagilag ez nem kevés kiadás. Így egyszeri alkalmakról beszélünk és nem állandó programról.

– Mi alapján válogat? Preferál egy korhatárt?

– A kor igazából nekem nem számít, nem gond, ha nálam idősebb. Aki szerintem normális, annak a hozzáállása számít igazán. Ha az rendben van, akkor minden rendben van. Na jó, valamennyire ki kell nézzen a leányzó, de  az ízlése mindenkinek más. Persze az hab a tortán, ha nagyon szép. Ezért is jó, ha valaki olyan ajánlja az embernek, aki a barátja, vagy nagyon jól ismeri, és meg lehet bízni benne. A neten értékelik is a lányokat, már amelyikük ehhez hozzájárul. Ezekben az értékelésekben viszont nem nagyon lehet megbízni, csak ha tényleg sokan értékelték, legalább harminc-negyven-ötven hozzászólás van, esetleg hetven. Ha az szinte mind pozitív, nagy baj nem lehet.

– Mi van, ha kezdetben feszültség van?

– Ha a férfiban van, akkor ezt oldják szerintem. Ha részükről van, akkor megette a fene.

– Volt olyan, hogy nem tetszett a lány és nem tudta elengedni magát? 

– Igen volt, hogy annyira nem tetszett, passzoltam végül. Ez kínos. Legalábbis nekem az volt.

– Hogyan passzolta?

– Kitaláltam valamit, hogy ne sértsem meg. Ott lehetett. A másik esetben nem.

– A másik alkalommal mit tett?

– Ott egyszerűen azt mondtam, hogy meggondoltam magam. Minkét esetben elnézést kértem és eljöttem.

– De mégis milyen az ideális?

– A hajszín mindegy, a hosszúsága is. Egy 167 centiméter körüli 52-57 kilogrammos lány mondjuk igen ideális instant ölelést adni. De nekem inkább csak az a lényeg, hogy arányos testalkatú legyen. Lehet 180 centiméter magas is. Vagy egy tényleg molett nő is, de akkor már tényleg legyen szép az arca.

– Volt olyan, akivel többször találkozott?

– Igen, volt akitől többször vásároltam instant ölelést. És olyan is, akivel nem egy, hanem három órát töltöttem, mert sokat beszélgettünk. Neki is szüksége volt figyelemre, tulajdonképpen arra kaptam fel a fejemet, hogy hu, jól elszaladt az idő.

– Akivel többször találkozott, ő különösen tetszett?

– Valójában annyira nem. Nem tetszett „olyan” nagyon. De nagyon kedves volt és jó volt vele tölteni az időt.

– Volt esetleg olyan, aki nagyon megfogta?

– Igen, volt. Korban illett volna hozzám. De neki akkor volt, lehet most is van párkapcsolata. Persze a férfi nem tudja, hogy ezt csinálja. Azóta nem találkoztam vele. Az érzelmeimet és a szexet külön tudom választani én is, ahogy a legtöbb férfi általában, de ez nem jelenti azt, hogy ne tetszhetne meg valaki nagyon is. Akivel, ha többször találkoznék, ne tudnék beleszeretni, amennyiben ez kölcsönös vonzódás lenne. Ahogy az sem kizárt, hogy nem vállalnám fel őt a múltja miatt, hogy ne lehetne a társam. Akár lehetne is. Semmit nem zárok ki.

– Nehéz igazi szerelmet, társat találnia, elvált férfiként, hétvégi apaként?

– Igen, határozottan az, de mint minden, ez is relatív. Öregebb lettem, nyilván kevésbé vonzó, több negatív tényezővel, mint amikor először, fiatalon kezdtem ismerkedni. És a gyerekek sem könnyítik meg a helyzetemet. Sokat vagyok velük.

– Utolsó kérdés: Mit szólna, ha az édesanyja, lánytestvére, lány gyermeke lenne hivatásos?

– Örülni, nyilván nem örülnék neki, az biztos. De annak sem igazán örülnék, ha olyasvalami lenne egy nőrokonom „hivatása”, hogy csekély vagy nulla ellenszolgáltatás fejében emberektől pénzt kérjen, fogadjon el, vagyis anyagilag megrövidítsen, miközben épp ennek az ellenkezőjét ígéri. Ilyen irányú tevékenység pedig szép számmal akad a társadalomban manapság is, elég csak a tévét bekapcsolni hozzá, vagy körülnézni és esetleg bele is vágni egynémely bank, vagy biztosító ajánlatába…

Fotó: Unsplash