Minden nyár után nehéz visszaülni az iskolapadba, most különösen, hogy a gyerekek az elmúlt években többször kiszakadtak év közben, a járvány miatt, a megszokott ritmusból. Egy hete tart az iskola, a felhőtlen nyár után nem könnyű a visszarázkódás. Tippeket hoztunk szülőktől és pedagógustól.

Együtt bepakolni a táskát

Juditnak két iskolás fia van, egy dunántúli városka iskolájába járnak. Judit tartott az évkezdéstől, mert az idősebbik most ment felsőbe, ötödikes. A kicsi másodikos. Vele kapcsolatban nincs is sok tennivaló. Elkezdték a tanévet, mintha mi sem történt volna.

– A viszonylag könnyedebb alsó tagozat után az ötödik már keményebb lesz. Kicsit izgulok, hogyan veszi majd a fiam az akadályokat. Új tantárgyaik vannak, és már azt is tudjuk, hogy többet kell tanulni. Az új osztályfőnöke a szülői értekezleten kiemelte, hogy nem elég csak a témazárókra felkészülni. Folyamatosan tanulni kell. Ehhez nem vagyunk hozzászokva, eddig a tankönyvek az iskolában voltak, és csak kivételes esetekben hozta haza. Egy hét után azt mondhatom, hogy egyelőre együtt tanuljuk azt, hogy minden felszerelés el legyen pakolva másnapra. Később majd egyedül pakol be a táskájába, de ez az átmeneti segítség szükséges – mondja.

Judit elmondta azt is, hogy az osztályfőnök kérte, időben érjenek be az iskolába, ne a csöngetés előtti percekben. A gyerekeknek felsőben a csoportbontás miatt más-más termekben van órájuk, oda kell érni nyugodtan. Emiatt húsz perccel korábban indulnak otthonról, a korábbi években megszokotthoz képest.

Szoros időbeosztás

Mártiék a fővároshoz közeli kistelepülésen laknak. A község szinte össze van nőve Budapesttel. A gyerekek közül az idősebb szeptembertől a fővárosba jár tanulni, már középiskolás. A kisebbik a települési általános iskola felső tagozatába jár, idén nyolcadikos. 

– Már nagy rutinunk van elvileg, gyakorlatilag mégis minden szeptember egy cidri – kezdi Márti – a nagyobbik fiamnál az iskolaváltás okozza most a hajrát, míg a kisebbiknél, hogy idén lesz a felvételi. Már az első hét mind a két iskolában arról szólt, hogy jól rájuk ijesztettek. A középiskolában, hogy első perctől minden az érettségiről szól, a nyolcadikos fiamnál pedig a felvételiről. Így a szülőnek sem könnyű nyugodtan lennie. A férjem az izgulósabb, és ezért tervezősebb is, így komoly beosztásunk van már a hétköznapokat illetően, már a korrepetálókat is leszervezte – osztja meg velünk Márti. 

Hozzáteszi még, ő maga arra próbál nagyon odafigyelni, hogy a fiúk időben aludjanak, ami évről évre, ahogy kamaszodnak, szerinte egyre erősebb kihívás. Már csak azért is, mert immunvédelem miatt ezt orvosként különösen fontosnak tartja: – Nálunk az iskolában már az egyik pedagógus karanténba került a második nap a vírus miatt. Ugyan a fiúk kaptak oltást, át is estek a víruson, de egyéb nyavalyával is fokozottan találkozhatnak a suliban. Az idősebb fiam ráadásul tömegközlekedik is. 


Motiváció a szép füzet

Andreának három általános iskolás gyermeke van, a két idősebb már felső tagozatos, a legkisebb idén kezdte az iskolát. A főváros közvetlen közelében laknak, a gyerekek a község iskolájába járnak, Andrea pedig Budapesten dolgozik, a munkahelyére azután indul el, hogy mindhárom gyermekét bevitte a suliba.

– Sok éves rutin alapján, érdemes időben megvenni a tanszereket. Ha a gyerekkel együtt megyünk, jó program és motiváció egy szép füzet, egy klassz toll. És ha nincs minden meg az első tanítási napon, akkor sem kell izgulni, mindent lehet pótolni – javasolja Andrea. 

 A rutin szerinte is fontos, és az, hogy a gyerekek időben este 9-10 között aludjanak, a felső tagozatos fia tovább is fennmaradhat, a lényeg az, hogy kilenctől már a szobájában legyen. – A fiamnak már nem mondom, hogy aludnia kell, hagyom, hogy olvasson vagy sorozatot nézzen még, úgyis elfárad és elalszik. A tanév végén volt egyszer hogy hajnal kettőig fennmaradt, mert nagyon olvasott valamit, de akkor már nem számított – mesélte. 

Az alvás fontosabb a leckénél


Ildikó általános iskolai tanárnő, még a fiatalabb generációból. Szigorú, de lelkes pedagógusnak definiálja magát, pedig nem könnyű tárgyakat tanít. Kémiát és fizikát, és idén napközit is vállalt. Szerinte mind az alsó, mind a felső tagozatban fontos, hogy a gyerekek időben feküdjenek le aludni, hogy ne fáradtan érkezzenek. Ő maga még nem szülő, de már tervezi a gyermekvállalást.

Látja, hogy nem könnyű a szülők dolga, hogy következetesek maradjanak mindenben, de szerinte az, hogy a gyerekek eleget aludjanak az még a házi feladat elkészítésénél is fontosabb. – Ha azt látom, hogy a gyerek igyekezett foglalkozni a leckével, de nem tudta megcsinálni, akkor nem rovom fel a hiányt, inkább újra átvesszük a leckét korrepetáláson vagy ha többen nem értették, akkor az órán – mondja. 

Ildikó beszélgetésünk alatt, délután négykor az ötödik kávéját issza, van még feladata mára, pedig csak egy hete folyik a tanítás. – Az alvás nálam is mumus, ezt el kell ismernem, nehéz leszakadni késő este a Netflixről, pedig az iskola nem reggel, hanem előző este indul, azzal, hogy időben alszunk – hívja fel a figyelmet. 

Bizalom

Katalin lánya hetedikes. Jó tanuló, szorgalmas. Ugyanakkor tanulási nehézségei vannak. – Minden évben nehézség a számunkra, hogy a pedagógusok figyelembe vegyék, hogy a lányomnak nem könnyű. Sosem él vissza a helyzettel, de pontosan tudja, hogy kinek számíthat a jóindulatára és kiére nem – osztja meg velünk az anyuka.

Idén azért is érzik nehezebbnek a kezdést, mert a több új tantárgy új tanárokat is jelent, ráadásul az osztályfőnök, aki kimondottan figyelt a sajátos vagy különös bánásmódot igénylő gyerekekre, kismama lett, az új osztályfőnök pedig az iskolában is új. 

– Csak akkor tanulunk együtt, ha a lányom igényli, vagy ha a napköziben nem tudta elvégezni a feladatait. Egyébként megbízom benne, szól, ha valami nem kerek. Viszont a felszerelését gyakran itthon hagyná, ha nem szólnék, hetedikes vagy sem, én inkább szólok, rákérdezek, úgyis, hogy minden este egy küzdelem, hogy túlessen a táska bepakolásán – mondja az anyuka. 

Fotó: Getty Images+Canva