A minimalizmus fogalma érdekes kérdéseket vethet fel. Például, hogy mit is jelent pontosan a szó, hogyan élnek a minimalisták? Élhetünk például úgy, hogy minden szereplő számára megfelelő legyen? Használhatunk olyan termékeket, amelyek nem károsak nekünk, a környezetnek sem, és nem használtak ki érte senkit és semmit? Ez egy vágyálom, vagy a valóság? Kelemen Nóra segít abban, hogy tisztábban lássuk, mi a minimalizmus.
Kelemen Nóra már hét éve a minimalizmus irányelve szerint éli az életét. Az országban szinte elsőként váltott erre az életformára, akkoriban még ez nem volt „divat” hazánkban. A minimalizmus magában foglalja például a rendezett otthont, a tudatos vásárlást, a kapszulagardrób kialakítását. Weboldalán – az Egy minimalista naplója – megosztja tapasztalatait a témában.
Ma már tanácsadással is segíti azokat, akik szeretnének egy egyszerűbb, s ezáltal fenntarthatóbb életet élni. Februárra olyan online programot hirdetett, amely során egy négy alkalmas kihíváson vehetnek részt a jelentkezők.
Három éve létrehozta a Zöld gardróbot, amely egy olyan webáruház, ahol fenntartható, fair trade, egészséges ruhadarabokat kínál nőknek.
Amit szeretsz, hasznos, fontos
A minimalizmus sokaknak tűnhet egy megfoghatatlan lehetőségnek, vagy a távoli jövőnek, amikor a lehető legegyszerűbb környezetben élhetünk. Én legalábbis így gondolom. Kelemen Nóra segít elhelyezni a fogalmat a valóságban. Egy olyan életforma a minimalizmus, ami segít elkülöníteni azokat a dolgokat, amik fontosak nekünk és azokat, amik nem.
A minimalizmus arról szól, hogy minél kevesebb olyan dolog vegyen körül, ami nem ad értéket az életünkhöz. A belépő a minimalizmushoz: – Megnézed a tárgyakat, amiket birtokolsz, a ruháidat, és ebből indítod el az egészet. Azokat, amiket nem használsz, nem szeretsz, nem fontosak neked, utálsz, amikről elfeledkeztél, hogy léteznek, amikhez soha hozzá nem nyúlsz, amik nem érdekelnek, amit csúnyának tartasz, ezeket ne tartsd meg. Olyan dolgokat kell megtartani, amit használsz, szeretsz, fontosak neked, hasznosak neked – tanácsolja Nóra.
Nóra úgy kezdett minimalista lenni, hogy nyolc éve januárban kitalálta: kitakarítja az ötven négyzetméteres lakását. Nem jutott a végére. A következő évben újra nekiállt. Ekkor a videómegosztón már követett olyan felhasználókat, akik a kapszula ruhatárukról beszéltek – ez általában olyan ruhák összessége, amelyek időtállók, sosem mennek ki a divatból, és jól kombinálhatók egymással, általában 30-40 darabból áll –, és ahhoz adtak tanácsot, hogyan, milyen elvek mentén szelektálhatjuk a ruháinkat.
A ruhásszekrény egyébként nagyon jó alap a minimalista szemlélet gyakorlati megvalósításához, hiszen ruhái mindenkinek vannak, sok minimalistának van kapszula ruhatára. Nóra úgy tapasztalta, hogy sok embernek vannak olyan ruhái, amiket nem hord. Mindenki ismeri a nincs egy rongyom, amit felvegyek kifejezést, ez nem véletlen. Ez általában nem azért van, mert az embernek nincsen semmi a szekrényében, hanem mert nem tudja, mihez mit vegyen fel, és ez nem ugyanaz.
Szelektálás a minimalizmus alapja
Egy tisztább – vagyis nem lomos környezetben nemcsak egyszerűbb az élet, de könnyebben megy a takarítás is. Erre Nóra saját példáján keresztül jött rá. Az olyan dolgok, amik nem adnak hozzá az életünkhöz semmit, azokból nem csak fizikailag lesz felesleg, hanem mentálisan is nyom.
– Ahogy letisztítod magad körül a környezeted, megkönnyíted magadnak a mindennapi szenvedést. Nem lehet úgy kiporszívózni, hogy mindenhol lom van. Nem tudsz letörölni egy asztalt, vagy takarítani, ha kupis a környezeted. És sok olyan ember van, aki ugyanúgy, ahogy én azért nem jutott el normálisan egy alaptakarításig, mert ha elpakolsz mindent, addigra már elfáradsz, vagy nem maradt időd takarítani. Onnantól kezdve, hogy a ruhatáradban elkezded, és az agyad megtanulta a fortélyokat, ráállt erre a gondolkodásmódra, akkor végig tudod vinni a lakáson, végig tudod vinni a dolgaidon, meg az életeden. Ott kezdődik, hogy rendbe teszed a környezeted – érvel.
A minimalizmus nem feltétlenül környezettudatos. Például ha szeretnénk tudatosan megválni a kiszelektált dolgainktól, akkor az idő, hogy megtaláljuk azokat a helyeket, ahol ezt megtehetjük. Jó megoldás, ha megpróbáljuk eladni, mert ha valaki meg akarja venni, használni is szeretné, tehát jó helyre kerül.
Vannak olyan dolgok, amiket újra lehet hasznosítani. Vagy a nagyobb városokban van olyan hatósági hulladék lerakó, ahol külön gyűjtik az elektronikai hulladékot, az elemet, a gyógyszereket.
Nóra azt tanácsolja, hogy ruhát szemétbe soha ne dobjunk. Van lehetőség a kiszelektált ruhákat, tönkrement textíliákat Textrade textilgyűjtő konténerbe tenni. Esetleg elajándékozni, de ebben az esetben győződjünk meg arról, hogy olyat adunk, amire valóban szükség van.
A szelektálás évekig is eltarthat, és folyamatos, hiszen állandóan változnak az igényeink, velünk változnak azok az emberek is, akikkel együtt élünk.
Minimalizmus és a kapszula ruhatár
A minimalizmus arról is szól, hogy utána nem vásárolod vissza az összes dolgot, amire nincsen szükséged. Ez az egész megtanít arra is, hogy nem vegyél olyan dolgot, ami felesleges.
Nóránál tehát a minimalizmus együtt indult a kapszula ruhatár kialakításával, s elég hamar kiderült, hogy a fenntarthatóság ugyanolyan fontos számára. Amikor látta a The True Cost című dokumentumfilmet, ekkor hallotta először a fast fashion ártalmairól, s kialakult benne az ellenállás a fast fashion-nel szemben.
– Meg kellett találnom a saját új lehetőségeimet. Alig foglalkoztak akkoriban itthon ezzel a témával. Írtam a saját blogomat, közben találtam rá Mengyán Eszterre, aki fantasztikus munkát végez ezen a területen. Egyáltalán nem volt könnyű elkezdeni. Először a turkálók felé mentem, mert az olyan egyértelmű. Egy idő után nem volt elég jó a turkáló, nem volt mindig elérhető. Mielőtt megszületett a kisfiam, egyre több babás tartalmat is olvastam. A babáknak sokan biopamut ruhát ajánlottak, mint legjobb lehetőség. De mi van a ruhákban? Nem elég, hogy esetleg bőrbetegségek, ekcéma alakulhat ki a festéktől, vegyszerektől, műanyagtól. Hosszútávon, a hormonrendszert is megzavaró, vagy egyéb adalékanyagokkal is kezelhetik a ruháinkat – meséli tovább.
Nóra figyelme ekkor a fair trade, egészséges ruhaneműk felé terelődött. Olyannyira megszerette az akkor még külföldről, saját magának beszerzett a darabokat, hogy eldöntötte: nyit egy webáruházat.
Ezek a ruhák tisztességes körülmények között készülnek, nem használtak ki senkit a gyártás során. Nem károsították a környezetet az alapanyag termesztéssel, a festés-színezéssel. Viselőiknek egészségesek. Jó minőségű, tartós darabok, amelyek sokáig hordhatók. Ezt nevezzük egyébként slow fashion-nek, amelynek lényege az emberibb, lassabb hozzáállás a ruhaiparhoz. Ezek a ruhaipari cégek nem minden héten jönnek ki új kollekciókkal, hanem évi két alkalommal.
Kevesebb ruha, tudatos fogyasztás
A slow fashion márkáknál előfordulhat, hogy előre fizetnek azoknak, akik készítik a ruháikat, ezzel is folyamatosan támogatva őket. Az egyik Nóra által is forgalmazott angol-japán márka például már harminc éves. Mindkét országban dolgoznak, de Ázsia kifejezetten fontos számukra, mert ott szeretnék megjavítani a ruhaipart, ahol elromlott.
– Sok ember szerintem azt gondolja, hogy nem engedhet meg magának drágább ruhákat, de közben pedig inkább máshogy priorizálja a pénzét. Például inkább nyaralásra, drágább autóra, a házára költ. Nagyon szeretném ha az emberek megértenék, hogy a ruha ára sokszor önmagában nem jelenti azt, hogy nincs rá pénze. Inkább azt jelenti, hogy nem tartja annyira fontosnak. Tudom, hogy vannak nagyon nehéz helyzetben lévő emberek, ez a kijelentés természetesen nem róluk szól – mondja.
Ha belátjuk, hogy mindent nem vehetünk meg, akármennyi pénzünk van, de a választásaink mögé kell állnunk. Ez is a tudatos vásárlás, a tudatos fogyasztás része.
Az biztos, hogy mindenkinek ajánlott, hogy kevesebb ruhát vegyen. Nem kell annyira sok holmiból öltözni, nem kell annyi darabot vásárolni folyamatosan. – Vannak, akik a nagy gardróbot szeretik, talán nem is tudják, hogy a kisebb gardróbbal is boldogok lennének. És persze vannak, akik nagy ruhatárral igazán boldogok. Ez is rendben van, ezt is lehet fenntarthatóan, tudatosan csinálni. A gyerekeknek sem kell annyi ruha, mint az ember gondolná. Ha valakitől sok gyerekruha megy tovább másokhoz, akkor valószínűleg túl sok ruhát vesz a gyerekének – vélekedik Nóra.
Azt mondja, számára nem opció beugrani egy fast fashion üzletbe, hogy szükség esetén a kisfiának vegyen például egy télikabátot. Ő most egyébként a Marketplace-n talált. Bár úgy véli, talán nincsen mindenkinek kedve, vagy energiája erre, meg lehet tanulni ezt a fajta vásárlást is.
Greenwashing: marketingfogás
A minimalizmus, a fenntarthatóság kapcsán beszélnünk kell a greenwashing kifejezésről is (ITT olvashat még róla), amely gyakorlatilag annak a marketingfogásnak az összefoglaló megnevezése, amikor a cégek – látszólag – idomulva az egyre tudatosabbá váló vásárlók igényeinek igyekeznek minél zöldebbnek mutatkozni.
A legtöbb esetben ez nem több, mint félrevezetés, ugyanis a látszólagos erőfeszítések nem szolgálnak környezetvédelmi célokat, ezek a cégek valójában nem tesznek a környezetért. Nóra szerint ilyen greenwashing a ruhaiparban, amikor egy nagyobb, fast fashion ruhamárka kínál öko, bio, netán GOTS minősítésű ruhákat is.
Ha ilyen terméket vásárolunk, a bevétel soha nem a környezetvédelmet szolgálja, sokkal inkább támogatjuk továbbra is a fast fashion-t. A minimalizmus jegyében saját magunkért és a környezetért is úgy teszünk a legjobbat, hogy ha ruhavásárlásról van szó, akkor inkább slow fashion termékeket választunk, esetleg turkálóban vásárolunk.
Vagy készíthetjük mi is a ruhánkat, lehet ez akár az új hobbink. De mindenekelőtt vigyázunk a ruháinkra, használjuk, amink van, és ha már nincsen szükségünk valamire, jó helyet keresünk neki. Ez minden szereplőnek a legjobb döntés.
Fotók: Hámori Zsófia és Kelemen Nóra
