Anyám mesélt nekem, elringatott csendben,
a világ tiszta tükre ő volt a szememben.
Anyám mesélt mindig, ezer csodát, százat,
suttogó szavai bejárták a házat.
Anyám szépen mesélt, csengettyű volt hangja,
csak a világ zaja nőtt egyre nagyobbra.
Anyám néha sírt is, csendben hullott könnye,
kezemre lecseppent lelke fényes gyöngye.
Mikor felnőtt lettem, másmilyen lett minden,
őszinte világban nehezebb volt hinnem.
Kevesebb a szép dal, de oly
réges-régen
anyám arcát látom minden szép mesében.
Illusztráció: Szandavári Emese
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.