10 kérdés című interjúsorozatunkban szívünknek kedves közéleti embereket kérünk fel arra, hogy válaszoljanak néhány felvetésünkre, hogy egy kicsit közelebbről is megismerhessük őket.

Éliás Gyula Artisjus-díjas, Gundel művészeti díjas énekművész, zeneszerző, énektanár számos zenekar tagja volt, jelenleg saját zenekarával szórakoztatja a közönséget. Facebook oldalán rendszeresen beszámol telt házas fellépéseiről. Itt nyomon követhetjük azt is, mikor, hol látható és hallható legközelebb a színpadon.

A már hagyományos adventi koncertjei olyannyira sikeresek, hogy jövőre egy karácsonyi lemez megjelentetését tervezi, amelyre saját dalok és feldolgozások is felkerülnek majd. Most azonban az édesapja – idősebb Éliás Gyula, egykori legendás lemezlovas – idén májusi halála kapcsán készül új dallal. Az Apa, kérlek című szerzeményt, amelyet Varga Antal és Toldi Tamás írtak, és Éliás Gyula saját maga hangszerelte, s tulajdonképpen egy megemlékezés szeretett édesapja életéről.

– Akkor jöttem rá, hogy mennyire szerettem őt, amikor meghalt. Ezzel a dallal próbálom a kettőnk közötti ambivalens viszonynak az energiáit ellensúlyozni. Elsősorban őérte készült a dal, hogy az ő nevét, az emlékét megfényesítsem – fogalmazott Éliás Gyula.

Éliás Gyulával Karóczkai_Müllner Helga beszélgetett egy nagy bögre tejeskávé és egy csésze herbatea mellett.

Elengedhetetlen kérdés: szoknya vagy nadrág?

Ha én öltözök, akkor nadrág. A mellettem lévő ideális pár inkább legyen szoknyában.

Hogyan, mivel szereti indítani a napját?

Gyümölccsel, vagy gyümölcslével. Ez lehet akármilyen gyümölcs. Utána kávé. Ha van cigaretta, akkor néhány szálat elszívok. Mostanában ezt azért próbálom mellőzni. Ezek után legtöbbször visszaalszom. Elég rapszodikusan alszom az elmúlt időszakban. Ha nem sietek sehova reggel, akkor inkább még alszom egy keveset.

Zuhany vagy fürdés?

Zuhanyzás. Fürdés csak fürdőben. Hetente egyszer járok, ez már hagyomány.

Mi a hangsúlyosabb: az ebéd, vagy a vacsora?

Az ebéd nekem hangsúlyosabb. Vacsorára nem szeretek sokat enni, mert hizlal. Az ebéd az szabadabb egy picit. Vacsoránál gondolkodni kell már, hogy mit egyek és mennyit. És hogy egyáltalán egyek e.


Mikor érezte magát utoljára felszabadultnak?

Ma hétfő van; vasárnap például felszabadultnak éreztem magam. És ma reggel is. Gyakran érzem felszabadultnak magam. Gyárilag is ilyen vagyok. Felszabadító felszabadult vagyok. Erről a kérdésről eszembe jutott a Felszabtér, a régi Ferenciek tere. Mennyit jártam arra régen! A szüleim elváltak, ötéves koromig a tizenkettedik kerületben laktam, az Arató utcában a tv-torony alatt. Az édesanyám kispesti volt, ezért a válás után visszaköltöztünk oda. Sokszor jártam vissza Budára, mert a nagyanyám, az édesapám, és a most hangmérnökként dolgozó unokaöcsém ott lakott, heti szinten találkoztunk. A Felszab térig mentem a metróval, ott leszálltam, és a nyolcas busz vitt fel a Kiss Ferenc térre. Ez jutott eszembe a felszabadultságról. A régi idők.


A humor vagy a kedvesség oldja a feszültséget?

Mindkettő egyszerre. A humor nem csak a feszültséget oldja. Az egész életet humorral lehet túlélni. Sokszor nem vevők az emberek a humorra. Akkor marad a kedvesség. Van egy régi szakállas mondás is, hogy még egy ilyen humor, s fejeden a dudor.


Fontos, hogy szeressék?

Mint énekes és zenész, az emberek szeretetéből élek. Ezt nagyon nehéz kezelni, ha mondjuk nem szeretnek. A lakóhelyemen úgy érzem, nem annyira kedvelnek, míg vannak olyan települések, ahol gyakori fellépő vagyok a helyi eseményeken, a polgármester és a felesége is mindig szívesen lát, szinte baráti a viszonyunk.


Kit hívna vészhelyzetben?

A páromat hívnám. Régebben a volt feleségemet hívtam, mert rá mindig lehetett számítani. Édesapámra szintén, míg élt. De már nincs köztünk sajnos. Van egy barátom is, aki hívhatok. De őt nem mindig lehet elérni, mert dolgozik.


Emlékszik, hogy mi volt a jele az óvodában?

Körte.


Hová szeretne mindenképpen eljutni (akár még egyszer) az életben?

Jó lenne az Arénában énekelni, legalább egyszer. Szeretnék Amerikába eljutni, ott még nem voltam. Balira, a Maldív-szigetekre, Hongkongba, Japánba, Szingapúrba, Zanzibárba ugyanúgy. Nem jártam még Szicíliában, ez a hely is vonz. Még egyszer elmennék Rómába, Barcelonába, a Francia Riviérára. Rengeteg hely van, ahová, ha lenne lehetőség, akkor elmennék.

Köszönjük az interjút!

Fotó: Branislav Hribik