– Ha a vacsoránál nem csak az csúszna ki a szádon, hogy sótlan az étel, hanem szimplán annyit mondanál: Köszönöm, finom volt! Miközben adnál egy csókot a nyakszirtemre. Igen, pont oda, ahol szeretem!
– Ha levágnád a körmödet. Iszonyúan tud fájni, amikor úgy nyúlsz b.e.l.é.m.
– Ha nem akkor csípnél minduntalan a fenekembe, azzal a felkiáltással, hogy ugye este lesz hancúr, amikor az egyik kezemben a gyereket tartom, a másikkal meg a rántást keverem. Helyette inkább kivennéd a kezemből a legkisebbet, aki nem mellesleg a tiéd is.
– Ha te is leadnád az úszógumidat, és nem csak tőlem várnád el a fogyást! Te is csinosabb vagy vékonyabban, nem csak én!
– Ha nem azzal kezdenéd amikor belépsz a lakásba, hogy mi a franc ez a rendetlenség, amikor egyébként csak néhány játék hever a földön.
– Ha nem a meccs, a Forma1, vagy az aktuális sorozatod reklámszünetéhez indítanád az eksönt.
– Ha csak úgy, indok nélkül is csókolóznál velem. Nem csak előjátékként.
– Ha te is legalább olyan gyakran mosakodnál, mint én. Reggel és este. De legalább azelőtt, hogy az ágyba bújnánk.
– Ha nem mondanád/kérnéd/utasítanád/követelnéd minden alkalommal feltétlenül, hogy én pontosan mit hogyan, milyen erősséggel, hányszor, meddig, milyen szögből, húzzam, vonjam, simogassam, toljam, markoljam, mozgassam akármi, hanem rám bíznád, hogy talán magamtól is jól csinálhatom.
– Ha olykor te raknád le aludni a gyerekeket előtte. Ugye, milyen nehéz altatásból szexet csinálni?
– Ha nem azzal a savanyú grimasszal a képeden lépnél be az ajtón, amiről azt kell leolvasnom, hogy most egy óráig ne szóljon hozzád senki. Amit én felnőttként igyekszem elfogadni, de nem értem miért várod el ezt, a 4 és 7 éves gyerekeinktől is?
– Ha sok év után legalább egy alkalommal végre, vagy újra kimondanád, szeretsz!
– Ha nemcsak akkor használnád a parfümödet, amikor a szeretődhöz mész.
– Ha nem beszélnél folyton az anyádról.
– Ha nem csak én öltöznék át előtte, hanem te is. Igen húzz tiszta inget! Meg gatyát!
– Ha velem is mernél olyan szenvedélyes lenni, mint a szeretőddel/álomnőddel, és végre észrevennéd, hogy nem egy porcelánbaba vagyok.
– Ha miután kicsíptem magam, valóban magas sarkút hoztam, íveltre húztam a szemhéjam, pirosra festettem a szám és a körmöm, belőttem a hajam és mélyen dekoltált ruhát vettem fel, akkor te maradéktalanul azt mondanád: Szép vagy szívem! És nem tennéd hozzá minduntalan, hogy de minek a rúzs a számon? Vagy, hogy miért ezt a ruhát és nem amazt választottam?! ….akkor nem mondanám magamban, te seggfej, hanem hagynám hogy azonnal a falnak dönts.
– Ha olykor elmennénk vacsorázni, színházba, kiállításra egy koncertre, vagy csak meginni valahol valamit, ahonnan én hazafelé már a taxiban nem bírnék magammal.
– Ha egyszer azt is csinálnád, ami nekem jó, s nem csak csak azt, amiről azt hiszed, nekem úgy jó.
– Ha nem csak az ágyban döntenél hanyatt.
– Ha nem kéne folyton végighallgatnom, hogy bezzeg az akárki felesége az milyen kis játékos szuka. Én is az lennék, ha végre rám figyelnél…
– Kérlek, hadd döntsem el én, hogy szeretem-e azt, ha szúrsz vagy ha sem. Ne ragadj borotvát, ha igen. Illetve igen, ha nem szeretem, hogy szúrsz.
Kép: Unsplash
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.