Akinek gyereke van, az tudja csak igazán, milyen az igazi rendetlenség. Amikor minden szanaszét hever, itt-ott babalábak merednek az égre, a kisautókat a porcicákkal együtt elnyelte a kanapé alatti terület. A Legó-darabok pedig rendkívül fájdalmas sérülést okoznak, ha rájuk lépünk. Lehet, hogy vannak olyanok, akik bírják az ilyen jellegű kupit. Sajnos én nem tartozom közéjük.

Sokszor nehéz szülőnek lenni. És nem csak kizárólag a gyereknevelés azon terhe miatt, hogy vajon elég jól terelgetjük a felnőttlét felé a család legkisebb tagjait. A gyerekekkel számos olyan dolog költözik be az otthonunkba, amelyre korábban nem gondoltunk. Vagy éppen gondoltunk, de azzal nem számoltunk, hogy azzal együtt élni majd nehéz, kimerítő, borzasztó lesz.

Például ha beköltöznek hozzánk a Legó-figurák is, akár még azok is lehetnek okai egy-egy konfliktusnak. De mindannyian emberek vagyunk: nem lehetünk egyformák. Valakit a falon szétkent spenót borít ki (a rutinos szülők lemosható falfestéket kennek a falra), mást az elkószáló Legó-figurák kergetnek őrületbe. De mégis: hogyan?

A játék szerepe

A gyereknek az a dolga, hogy játsszon. Ez teljesen rendben van. A játék amellett, hogy örömforrás, egyéb módon is hatást gyakorol a csemetére. A kognitív képességek már a kezdetektől fejlődnek a játék által. Ez adja meg az alapot ahhoz, hogy később írni, számolni, gondolkodni tudjon. Játék közben tanulja meg a színeket, formákat megkülönböztetni.

Aztán már meg is tudja számolni az elemeket, különféle szempontok szerint csoportosítani, rakosgatni. Majd épít is, fejlődik a térérzékelése. Megtanul elvonatkoztatni a tárgytól, szimbolikus tartalommal ruházza fel. Aztán a szerepjátékban más bőrébe bújik. A szabályjátékok már megvillantják a felnőtt élet keménységét. De mégis csak játék az is.

A személyiségfejlődéshez is hozzátesz a játék. Együtt játszik a kicsi előbb a szülővel, majd más családtagokkal. Megtanulja, hol vannak a határai. Fizikai és mentális szinten is. Majd az óvodában is központi szerepet kap a szabad játék, ahol bizony már akár konfliktusforrássá is válhat. Ezzel én játszottam! Add oda! Elvette! De nincs mese, meg kell tudni tanulni kezelni ezeket a helyzeteket is. Ez is fejleszt, mégpedig szociálisan, mert itt már másra is kell figyelni, nem csak saját magunkra. Egyszóval: fontos a játék. De hogy jönnek mindehhez a Legó-figurák?

Beszippant a Legó-világ

Mindegy, hogy hány gyerek van egy családban, az életkorukkal legtöbbször egyenes arányban növekszik a Legó készletek száma. Még a gyerekek neme sem lényeges ilyen tekintetben. Ugyanis a már igazi klasszikusnak számító és jellegzetes műanyag építőjáték olyan sokféle témakörben elérhető, hogy azt felsorolni is lehetetlen Lehet gyűjteni és variálni az elemeket és a készleteket. Jól ki van találva, az már biztos. Igazi kikapcsolódás. Azoknak, akik bírják, hogy a kis mütyürökből egyszer csak lesz valami.

A Legó ugyanis őrült nagy rendetlenséget okoz. Minél idősebb a gyerek, annál komolyabb készleteket szeretne, azok annál több darabból állnak. Amelyet megépíteni sem lehet egyszerre. Így a darabok szanaszét hevernek mindenhol. A legkisebb darabok olyan picik, hogy bár egy felnőtt szabad szemmel nem is látja, ha rálép véletlenül, akkor viszont még az is megfordul a fejében, hogy szeretné az összes Legót a lakás falain kívül tudni.

De tényleg: nagyon szuper játék, hogy építünk, létrehozunk valamit, de az apró darabok sokszor okoznak konfliktust. Mert eltűnik egy létfontosságú darab, ami éppen a repülő szárnyát tartotta. Magába szippantja a kanapé alatti terület, lenyeli a kutya, örökre elnyeli a porszívózsák. Helyettesíteni sokszor nem lehet. Nem olyan már a Legó sem, mint a mi gyerekkorunkban.

Megfigyeltem, hogy több speciális elemből áll egy-egy készlet. Rendelni ugyan lehet különféle elemeket, ha megvan hozzá a pontos típust jelölő számsor. Tehát nem elég azt mondani, hogy a Star Wars-os kék űrhajó egyik kék darabkáját kérem. És ki akar, vagy tud hetente kis kockákat rendelni?

Legó-figurák vigyázzban

A rend fontos lenne. Nekem legalábbis. Irigylem azokat a családokat, ahol ez meg is tudják tartani. Általában csak szeretném a rendet magam körül, de a Legó, s kimondottan a Legó-figurák többször az őrületbe kergettek. Tényleg mindenhol ott vannak. Pedig igyekszünk legalább témakör szerint kezelni a Legót. De ugye a gyerek mégis csak gyerek: úgy játszik, ahogyan a fantáziája diktálja. Ebben pedig nem ildomos határt szabni. De egy bizonyos fokú rendre és szabályokra nevelni mégis csak lehet őket. A mi családunkban így kaptak különös figyelmet a Legó-figurák, amelyek közül az értékesebbeket külön vitrinben őrzünk.

S miért a Legó-figurák? Mert ha már elkallódik egy készletből néhány elem, legalább a figurák maradjanak meg. Igen, talán ez az én heppem. Mert ugyan játszani a legjobb dolog, de rendet tenni is meg kell tanulni. Ez is része a játéknak. A kis műanyag vitrinben én tartok rendet. A Legó-figurák pedig nem tehetnek mást, mint vigyázzban állnak. Ennyi anyaként csak jár nekem, nem?

Fotó: A szerző sajátja

Karóczkai-Müllner Helga