Sorozatunkban fotósokat, fotográfusokat mutatunk be. Az első interjúban Gábor Zoltánnal beszélgetünk, aki olyan lenyűgöző színekben és szögben mutat be ismert épületeket és helyszíneket, hogy elsőre nem is biztos, hogy azonnal felismerjük azokat. Vagy igen, de leesik az állunk.
Gábor Zoltán néhány munkájával már találkozhatott az olvasó a magazinban. Én egy esküvőn ismertem meg őt, ahol akárcsak én, ő is vendég volt. Amikor később kiderült számomra róla, hogy ilyen jól fotózik, már tudtam, hogy egyszer beszélgetnem kell vele a meglátásáról.
– Néhány címlapfotónkat neked köszönhetjük. Mióta fotózol?
– Ha jól emlékszem, mintegy tizenöt éve kezdett el érdekelni a fotózás komolyabban. Előtte is fotózgattam már, használtam párat a legelső, kereskedelmi forgalomban kapható kis digitális gépek közül, majd elkezdett érdekelni a téma igazán és 2004 környékén vettem meg az első komolyabb(nak mondható) digitális gépemet, egy kis Minolta Z1-et.
– Mi mozgatott meg, hogy gépet vegyél a kezedbe?
– Talán úgy fogalmaznám meg, hogy amióta az eszemet tudom, mindig foglalkoztatott az alkotás. A fotózás előtt elektronikus zenével foglalkoztam, majd onnan váltottam a fotózásra (és azóta pedig vissza a zenére). Szeretem a szépet, szeretek alkotni és új dolgokat készíteni, talán ez állhat a dolog mögött.
– Autodidakta módra tanultad vagy iskolában?
– Teljesen magamtól haladtam végig az úton. Néha éreztem, hogy nem lenne rossz egy iskola, de a fotózás alapvetően egy bizonyos szintig, szerintem, könnyen megtanulható. Ráadásul, amikor én tanulgattam, még nem volt Youtube és nem lehetett a világon bármiről egy perc alatt magyarázó videókat találni, így azért elég sok időt töltöttem el cikkek olvasgatásával és különböző fórumokon való beszélgetéssel, info gyűjtögetéssel.
– A klasszikus vagy modern eszközök híve vagy?
– Egyértelműen a modern eszközöket preferálom. Fotózgattam ugyan filmre, de egy kezemen megtudom számolni hányszor. Engem a film, a sötétkamra sohasem vonzott, kizárólag a digitális technikára koncentráltam már az elejétől.
– Az utómunkának mennyire adsz nagy hangsúlyt?
– Mivel elég sokat dolgoztam digitális fotóretusőrként is, így gondolom nem meglepő, hogy igen nagy hangsúlyt fektettek az utómunkára. Egy digitalis fotó (de amúgy az analóg fotó is) csak félkész állapotban van az exponálás után. Ahogy minden nyersanyagot, a fotókat is megfelelően fel kell dolgozni, az utómunka minimum a felét teszi ki a kép értékének. És itt nem arra gondolok, hogy Photoshoppal teljesen alakítsuk át a képet a magunk kedve szerint. Persze ez sem tilos vagy kizáró tényező, csupán azt már nem tudom fotózásnak hívni. Amit én csinálok, az a valóság legjobb, legpontosabb leképezése a lehető legjobb minőségben úgy, ahogy én akkor láttam.
– Milyen stílus tetszik neked?
– A hajnali hangulatot szeretem leginkább, ilyenkor a fények teljesen varázslatosak és minden teljesen máshogy fest mint pár órával azután. A naplemente is gyönyörű természetesen, de hajnalban a legszebbek a tájak és az épületek, napfelkeltekor szeretek leginkább fotózni. Persze csak ha fel tudok ébredni!
– Képes vagy mások képeit nem szakmai szemmel nézni?
– Szerintem erre senki nem képes aki egy adott szakma elhivatott követe. Ha valamit elég sokáig csinálsz és igyekszel egyre magasabb szintre vinni, akkor óhatatlanul megváltoztatja az értékítéletet. Ha ránézek egy tájképre, azonnal feltűnik például ha, nincs vízszintben, ha, a csúcsfények kiégtek vagy rossz a kontraszt. Nem tudom hétköznapi emberként nézni már a fotókat, de ezzel nem vagyok egyedül, minden ember így működhet, aki kifejlesztette a „fotós látását”.
– Gábor Zoltán mit fotózik a legszívesebben?
– Embereket ritkán. Egyértelműen a tájak, a szép helyek, az izgalmas épületek vonzanak, ezeket szeretem megörökíteni. Lehetőleg csodás hajnali vagy délutáni fények, illetve izgalmas égbolt vagy felhőzet társaságában. A fotóimon ezeket a csodálatos színeket, fényeket szeretem megmutatni egy-egy szép táj vagy híresebb épület társaságában. Emiatt fekete-fehér képem is ritkán készül.
– Most nagyon divatos a drónfotózás, hogyan kell elképzelni?
– Igen, valóban egyre nagyobb divat ez is, ha lehet annak hívni. Én leginkább úgy látom ezt, hogy a technológia végre a fotósok (és nem csak fotósok) kezébe adta azt az eszközt, amivel megszűntek a korlátok (és egyben újak születtek). Manapság egy drónnal bárhonnan tudunk képet készíteni csaknem bármiről.
Ez hatalmas fegyvertény, hiszen annyi képet készítettek a fotósok az elmúlt években a világ minden tájáról, hogy újat alkotni lassan tényleg lehetetlen feladatnak minősült. A drónnal hirtelen új távlatok nyíltak, fotózhatunk bármit bármilyen szögből, új kompozíciókat kereshetünk, nem vagyunk arra kényszerítve, hogy egy témáról a milliomodik ismert fotót készítsük arról az egy-két spotról, ahonnan minden fotós és turista is fotózik. Ez régóta az egyik legjobb dolog, ami a fotózással történhetett. Most már profi minőségű kamerákat küldhetünk fel a levegőbe, hogy új fotókat készítsünk régóta ismert és fotózott témákról, vagy újakat fedezzünk fel.
Én a telefonom kijelzőjén látom lent, amit a drón lát ott fent. Állíthatom a kamera dőlésszögét, a rekeszt és zársebességet, készíthetek panorámaképeket, közelebb vagy távolabb repülhetek a témához, fotózhatom kilencven fokban pont felülről is akár. Sosem lehet tudni mi fog jól mutatni, de fenn a levegőben témát kutatni körülbelül olyan mintha szörföznénk: egy konkrét helyre ha elrepülünk fotózni, ott óhatatlanul körbe nézünk a drónnal és akkor fedezünk fel újabb kompozíciókat, akkor láthatunk meg olyan beállításokat, amiket a földről nem látnánk. Odarepülünk, lefotózzuk és ismét körbenézünk és jöhet a következő beállítás. Én az utóbbi fél évben szinte csak a drónnal fotóztam, mert nagyon nagy móka és úgy érzem, ezzel valóban újat tudok mutatni.
– Van olyan képed amivel sikert értél el?
– Kevés ilyen van. Nem sűrűn küldök pályázatokra fotókat, így kevés szakmai sikert tudok felmutatni. Az „Eletric Waves” című fotómmal első helyet nyertem egy vízzel és energiával foglalkozó pályázaton.
A Magyar National Geographic magazin pedig a hónap fotójának választotta az egyik Máltán készült „The Explosion” című képemet (ismét hullámmal a főszerepben). Illetve büszkeséggel tölt el, hogy a Microsoft megvásárolta az egyik szintén Máltai panoráma fotómat, ami így szerepelt a Bing nevű keresőmotoruk háttérképeként, illetve -egy barátom felfedezésének köszönhetően- startképként is feltűnik a Windows 10 operációs rendszerben.
Jelenleg főleg a drónfotózás izgat, így leginkább a légifotóim sikereinek örülök a legjobban. A „Gyermekvasút a Hűvösvölgyben” című képemet kiállították az Első Magyar Drónfotós pályázaton. Sikerként könyvelhetem el még, hogy készítettem London üzleti negyedéről egy fotót, amit már több mint háromezer alkalommal adtam el különféle internetes és nyomtatott felhasználásra. Azt hiszem nagy vonalakban ennyi, ami büszkeséggel tölt el.
Gábor Zoltán alkotásaival itt találkozhatunk:
https://www.facebook.com/pg/ZoltanGaborPhotography
https://www.instagram.com/zoltangaborphotography/
Fotó: Zoltan Gabor Photography Budapest Szabadság-szobor, a Hölgy arca drónfotó
