Ismerik azt az érzést, amikor úgy érzik nincs merre tovább? Amikor megrekednek? Nem csak az életközépi válságban törhet rá az emberre. Már jóval korábban, például az érettségi után. Ehhez még az sem kell, hogy ne jusson be valaki az egyetemre. Bármikor megtorpanhatunk, amikor jól jönne a Gap Year vagyis az egy év rés, kihagyás a nagybetűs életből, ami nem feltétlenül jelent lébecolást.
A Gap Year, vagyis a résév nem más, mint egy évnyi kihagyás a tanulásból vagy éppen a munkából. Mondhatni az életünkből, de mégsem. Nagyon nem. Ez a szünetidő nem újdonság, csak legfeljebb nem tudtuk, hogy neve is van a jelenségnek. Ezzel élt többek között Obama elnök lánya Malia Ann a Harvard előtt, William herceg, Harry herceg és Catherine Middleton a skót a St. Andrew’s Egyetemi tanulmányaik előtt, ahogyan én magam is. Ráadásul nem is egyszer voltam éves „szabadságon” nem csak az egyetem előtt, hanem közben is. A Gap Year, vagyis a résévnek történelme is van. Lássuk mikor és hogyan alakult:
Nem feltétlenül úri muri a résév
Ehhez időben vissza kell utaznunk mintegy pár száz évet, egészen a tizenhetedik és a tizennyolcadik századig. Amikor is, az elegendő vagyonnal rendelkező fiatalok vállalták a „The Grand Tour” -t, vagyis az egy éven át tartó utazást Európa legfontosabb kulturális fővárosai, helyszínei körül azért, hogy megtanulják, megismerjék létezik más kultúra is azon kívül, mint amibe ők maguk születtek. A Grand Tour a 18. század végén tűnt el, amikor a napóleoni háborúk miatt akadályozott vált az Egyesült Királyságból a kontinensre vezető utazás.
A modern időkben a Gap Year mozgalom gyökerei az 1960-as évekre nyúlik vissza, amikor egy sajátságos rendszer alakult ki az akkori Angliában azzal, hogy a középiskola után a 18-20 éves fiatalembereknek 18 hónapos katonai szolgálatot kellett teljesíteniük. Ezt a kötelezvényt 1957-től ugyan megszüntették, de a hozama, miszerint az egy-két évig végzett szolgálat segítette a hallgatókat érettebbé válni, és készebbek lettek a továbbtanulásra, az egyetemi professzorok úgy érezték, ezt a rés időt meg kellene tartani.
Az 1960-as évek elején az olyan elit egyetemek mint a Cambridge és az Oxford, kötelezővé tették a jelentkezők számára, hogy decemberben tegyenek felvételi vizsgát, és csak a következő szeptemberben kezdjék el az egyetemi tanulmányaikat. Ami sok diák számára létrehozott egy 9 hónapos várakozási időt. Az erre létrehozott programot Frank Fisher, a Wellington College igazgatója találta ki, ő nevezte el ezt az időszakot GAP-nak (Gap Activity Projects).
A mára világszerte elterjedt Gap Year-nek számos támogató megoldása alakult ki különféle ösztöndíjprogram keretében, akár hallgatói jogviszony nélkül is. A halasztás jogával lehet élni ma is. Miközben kitűzünk magunknak valamilyen célt azalatt dolgozhatunk is. Alkalmi, szezonális munkát is vállalhatunk, olyan jellegűt, amivel csak annyit keresünk, hogy megéljünk, de közben új tapasztalatokat szerzünk. Megismerkedünk a világgal és közben önmagunkkal.
Kell egy kis áramszünet
Bizonyára ismerik azt az egy mondatos viccet: Amerikai (vagy brit) tudósok megállapították, hogy…de ebben az esetben ez nem vicc, hogy az Egyesült Államok egyetemein végzett felmérésből tényleg kiderült: azok a hallgatók, akik felsőoktatásuk megkezdése előtt tartottak egy év szünetet, azok az egyetemek szemszögéből nézve életképesebbek, gyakorlottabbak, érettebbek voltak, azon társaikkal szemben, akik nem tartottak egy résnyi évet.
A felmérésből az is kiderült, hogy a Gap Year fokozta a fiatalok tanulmányi teljesítményét, és magasabb arányban szerezték meg hamarabb a diplomájukat a szünetet nem tartóknál. Hiába Hofi is megmondta, hogy “kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek„.
Mert ki ne érezné néha úgy, hogy nem tudja merre menjen tovább az élete? Az érettségi utáni egy év kihagyás, a „gap year”, nem feltétlenül csak ebben az időszakban lehet hasznos, hanem akár későbbi életszakaszokban is. Sokan a felsőoktatásban töltött éveket szakítják így meg, például az alapképzés és a mesterképzés között hagynak ki egy évet, mások pedig a diploma megszerzése után tartanak szünetet mielőtt munkába állnának.
Legyen bármi az ok, hogy kihagynánk egy évet a nagybetűs életből, vagyis nem tanulnánk, nem dolgoznánk hagyományos módon, ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne fejlődhetnénk.
Gap Year nem a lébecolásról, hanem rólunk szól
A résévet nem csak a huszonéves korosztálynak, hanem az idősebbeknek a harmincasoknak, negyveneseknek is érdemes megfontolniuk, amennyiben úgy érzik kezdenek besokallni a karrierjükben, pont azért, hogy megelőzzék a kiégést. A karrier tanácsadók amúgy is ajánlják, 6-8 évente beiktatni egy-egy rövidebb-hosszabb szünetet, hogy kiszakadjunk a megszokásból, és mással foglalkozzunk egy ideig, ha van erre lehetőségünk.
Ahogyan a cikk elején említettem, magam is tartottam akarva vagy akaratlanul réséveket. Például dolgoztam egy évet két középiskola között, majd az érettségi után egy évig jártam felvételi előkészítőre, és több munkaterületet megismertem, mielőtt megpróbáltam bejutni az áhított egyetemre. Később megszakítottam az egyetemi tanulmányaimat rövidebb időre, akkor nyelvet tanultam és kipróbáltam magamat külföldön. Három hónapot töltöttem el Svédországban. Még később a rákműtétem után, túl a gyógyulási időn is tartottam résévet. Ekkor különféle újságírói, szerkesztői tanfolyamokat végeztem el egyébként már gyakorlott napilapi újságíróként. Gyakornokoskodtam is más jellegű magazinoknál, mint amiben addig dolgoztam, mielőtt újra munkába álltam volna, hogy tisztában legyek önmagammal és olyan tudást szerezzek, amivel ellensúlyozni tudtam a betegséggel fellépő hátrányaimat.
William herceg a Gap Year alatt, a walesi gárda hadgyakornokságában megtanult függőágyban aludni a Belize dzsungelében, és tette ugyanazt, amit a többi katona. Később William az Egyesült Királyságban egy farmon dolgozott, majd a Raleigh International jótékonysági szervezetnél önkénteskedett és angolt tanított egy hegyvidéki faluban Chile déli részén. Catherine Middleton a Gap Year alatt szintén a Raleigh Internationalnál végzett önkéntes munkát tíz héten át.
Harry herceg az Eton Főiskola után tett kitérő: Három hónapot egy tanyán töltött Queensland déli részén, Ausztráliában, ahol segédkezett a szarvasmarha tenyésztésben, a sérült kerítések javításában is részt vett. Déli Afrikában is dolgozott, Lesothóban ellátogatott egy AIDS-ben szenvedő gyermekek árvaházába, ahol fizikailag segített egy klinika és közúti híd építésében.
Mintha csak utaznánk
Mindezeket a tapasztalatokat általában utazásaink során szerezzük meg, amikor a világ többszörösére is kinyílik ahogy új kultúrákat, embereket azok másfajta élethelyzeteit és gondolkodásmódjait ismerjük meg, akárcsak a “The Grand Tour„ során a kiváltságos fiatalemberekkel történt a 17-18. században. Bár most nehezebben utazhatunk, tapasztalatokat akkor is szerezhetünk, ha úgynevezett belső utazást tartunk.
A Gap Year időszakát lehet nevezni egy motivációs, tanulási folyamatnak is. Amikor végtére is hátrébb lépünk jó pár lépést ahhoz hogy, megnézzük magunkat kívülről. Amihez valami olyasmivel foglalkozunk, ami számunkra is újdonságként hat, és színt hoz a szakmai életünkbe. Vagyis nem lébecolunk, hanem magunkkal foglalkozunk, teret adunk annak, hogy fejlődjön a személyiségünk, a szakmai készségünk.
Tanulhatunk valami újat, kipróbálhatjuk magunkat valamilyen más területen, hogy lehetőségünk legyen rendszerezni a gondolatainkat, terveinket, ahhoz, hogy egyértelműen lássuk mi a következő lépés a saját életünkben, merre is folytatódik a mi utunk. Vagyis saját magunkba fektetünk be.
Tanulhatunk nyelvet, dolgozhatunk más területen, akár több új a szakmánkba illő, más részterületet is felfedezhetünk. Tanulhatunk hozzá valami olyan részképességet, amire szükségünk lehet.
Ebben az időszakban, miközben új ingerek érnek bennünket, jobban megismerhetjük önmagunkat, azt, hogy milyen elvárásaink vannak a munkában, a saját életünk számos más területén. De ez persze csak akkor működik, ha nagyon tudatosan kezeljük ezt az időszakot, és nem hagyjuk kicsúszni a kezünk közül.
Kép: Magdeleine/Jordan Whitt
