Gyászoló gyerekek: Meghalt a nagymama. Meghalt a nagypapa. Meghalt apa. Meghalt anya. Elpusztult a blöki kutya. Elcsavargott és nem jött többé haza a kedvenc cica. Elválunk. Ezek mind-mind gyászjelentések nekünk, és egy gyermeknek is. Igen, ha mi szülők válunk, az is egyféle gyász. Mindannyiunknak. S szülőként nem is igazán tudjuk, hogyan és mit osszunk meg a gyerekkel, mert magunk is éppen ocsúdunk fel a fájdalomból, magunk sem tudjuk hogyan gyászoljunk, és attól is félünk, hogy a csemetéink még nincsenek felkészülve arra, hogy az elmúlással szembesüljenek. Kímélni akarjuk őket.
Fontos tudni, reagálnunk kell mindenképp, ha a gyerek a halálról kérdez. Mert ha elhessegetjük, azzal “te még ehhez kicsi vagy”, mert kímélni szeretnénk, az nem mindig félrevezető, sokszor ugyanis épp az ellenkezőjét érhetjük el azzal szemben, mint amit szeretnénk: ha elengedjük a fülünk mellett a gyerekek halállal kapcsolatos kérdéseit, megnyugtatás helyett félelmet és bizonytalanságot ébreszthetünk bennük.
Az elmúlást, még ha nem is értik teljesen, életkortól függetlenül megélik a gyászoló gyerekek, a különbség csak az, hogy a kisebbek még nem tudják szavakba önteni és kifejezni az érzéseiket.
Győri Ildikó pszichológus példaként említ egy óvodás kisfiút, akit a munkája során ismert meg, akinek hirtelen hunyt el a nagymamája. Az egész családot megrendítette a tragédia, a veszteséget a kisfiú is nehezen tudta feldolgozni. Úgy adta a környezetében élők tudtára, hogy valami nincs rendben, hogy folyton fegyvereket és katonákat rajzolt, és a játék közben is mindig háborúzott.
Kicsi volt még ahhoz, hogy megfogalmazza mit érez, de a tetteivel kifejezte, hogy semmi mást sem szeretne jobban, mint megvédeni a családját a rossztól.
‒ Ebből a történetéből is látszik, hogy a kisfiú tökéletesen felmérte a helyzetet és átérezte a fájdalmat, csak épp nem volt megfelelő eszköze arra, hogy mindezt egyértelműen kifejezze ‒ értelmezi Győri Ildikó a kisfiú magatartását.
Hasonló annak a gyermeknek is az esete, akinek az édesapja pár évre börtönbe került, ott az édesanya tudatosan fordult szakember segítségéhez, aki azt ajánlotta a szülőnek, hogy játszanak minél több rendőrös-rablós, jó-rossz felállású játékot, hogy a kisfiú ki tudja magából játszani a történteket, és helyre tudja magában tenni azt, hogy az édesapja ugyan nagy hibát követett el, rosszat tett, de mégis jó ember. Ez nagyon sokat segített a kisfiúnak az átmeneti elvesztésből jött gyász feloldásában, és később az egymásra találásban, amikor az apa szabadult.
Gergőnek nem sokkal azután halt meg az édesapja, hogy elkezdte az első osztályt. A tanítónénik nagyon ügyesen kezelték a helyzetet: közös gyertyagyújtással és sok-sok beszélgetéssel emlékeztek meg osztálytársuk apukájáról. Azt mesélték a gyerekeknek, hogy Gergőre mostantól az édesapja csillagként vigyáz, és ugyanúgy szereti őt most is, mint eddig. Teljesen természetes, hogy ezek után a gyerekek hazavitték ezt a fontos kérdést, és otthon a szüleikkel is beszélgettek az elmúlásról.
A pszichológus szerint, azért is fontos, hogy ilyen helyzetben fokozottabb figyelmet fordítsunk a gyerekekre, mert a halál ijesztő volta rengeteg kérdést vet fel bennük.
Ha a gyerek látja a szülein, hogy partnerek a beszélgetésben, akkor bátrabban nyílik meg.
Ami nagyon fontos, mert a beszélgetés az, amivel oldani tudjuk a belső feszültséget. Szülőként tehát érdemes tudatosan törekedni erre a nyitottságra, ha ugyanis elutasítóan reagálunk, csak növeljük a gyászoló gyerekek kétségeit.
Ne feledjük, felnőttként számunkra természetesebb a halál, hiszen a hírek gyakran szólnak gyilkosságról, balesetről, terrorizmusról, a gyerekeknek azonban ez nem mindennapos, hanem nagyon is új. Éppen ezért rendkívül ijesztő is lehet. Egy közeli hozzátartozó halála nélkül is felmerülhet ezért bennük az elmúlás gondolata és a haláltól való félelem. Ilyenkor teljesen természetes, hogy nem akarnak egyedül elaludni, vagy félni kezdenek a sötétben.
Sarkalatos kérdés az, hogy a gyászoló gyerekek ott legyenek a közeli hozzátartozó temetésén, vagy sem. A szakértő azt javasolja, hogy ha egy gyerek szeretne ott lenni, akkor mindenképpen tegyük lehetővé, ügyelve arra – főleg tíz- tizenkét év alatti gyerek esetén – hogy végig legyen mellette valaki, akit jól ismer, és akivel szükség esetén félrevonulhat vagy akár haza is mehet. A fekete ruhába öltözött és síró emberek látványa még a kamaszokat is felkavarhatja, ezért kíméletesebb megoldás lehet, ha a temetést követő napokban látogatunk el velük a temetőbe, amikor egy csendesebb megemlékezés keretében búcsúzhatnak el az elhunyttól.
A halál nem csak azért ijesztő a gyerekek számára, mert megváltoztathatatlan, hanem azért is, mert bizonytalanságot ébreszt bennük.
Hirtelen rádöbbennek arra, hogy az anyukájukat, az apukájukat vagy bármelyik, számukra fontos embert is elveszíthetik, amivel nem könnyű szembenézni. ‒ Ha megoldható és a halálesetnek nem egyenes következménye egy nagy életre szóló váltás, mint például egy költözés, egy iskolaváltás vagy valamelyik szülő külföldi munkavállalása, akkor ezekkel a nagy változásokkal várjunk a halálesetet követően pár hónapot, mert az további terheket rónak a gyerek lelkére – hangsúlyozza Győri Ildikó, pszichológus.
Ha a gyászoló gyerekek előtt sírunk, akár még segíthet is nekik a történtek feldolgozásában, hiszen látják, hogy mi is szomorúak vagyunk, nekünk is fáj. Nincs semmi szégyellni való abban, ha elerednek a könnyeink, arra azonban figyeljünk oda, hogy ne csak sírni, kiborulva lássanak, mert az egy bizonyos ponton túl akár ijesztő is lehet. A gyászoló gyerekek fájdalma nem kevesebb a felnőttekké, nem hagyhatjuk magukra őket az érzéseikkel, a gondolataikkal. Mindenképpen támogatásra van szükségük, és ebbe beletartozik az is, hogy higgadtan, de vissza-visszatérően beszélgetünk velük a történtekről.
Szerzők: Bagaméri Viki és Polgár Ágnes
Kép: Pixabay
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.