Mi lenne, ha? Ez a kérdés sokakat foglalkoztat, többféle témakörben. Néha eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha az történne, amire gondolunk. Most képzeljük el, hogy mit tennénk, ha hetekre, vagy inkább hónapokra az otthonunkba ragadnánk. Se ki, se be. Senki és semmi. Mire lenne szükségünk erre az időre? Mit spájzolnánk be a szűkösebb napokra?

Az ember sokszor tervez. Aztán pedig vagy az történik, amit előre elgondolt, vagy annak a szöges ellentéte. Ez mostanában sokszor előfordult velünk. Ezért már elegünk lehet a váratlan helyzetekből. Talán úgy érezzük, hogy szeretnénk előre felkészülni. Valamire. Akár a váratlanra is. Ami ugye lássuk be, a legtöbbször lehetetlen vállalkozás.

Mégis szeretünk tervezni. És ha már az utóbbi hónapok a váratlanságról szóltak, jó kapaszkodni valamibe, ami biztos. Mondjuk egy otthoni spájzba. Az elmúlt időszak egyik pozitívuma lehet, hogy könnyebben alkalmazkodunk. Ha már a spájzunk tartalmáról van szó, ilyenkor jó, ha tele van. Mert az adja meg az alapot, hogy életben maradjunk. S jól érezzük magunkat. Tapasztalatunk már van, jobban átlátjuk azt is, hogy valóban mire lehet szükségünk egy hónapra, vagy akár többre. Spájzolnánk, de csak a szükséges dolgokat,

Ha valamiért beragadnánk az otthonunkba, ahonnan nem mehetünk ki, és mások sem jöhetnek hozzánk, akkor mire lenne feltétlenül szükségünk? Mi lenne, ha? Tényleg: mi lenne? Mit spájzolnánk be a szűkösebb napokra?

A cicára is gondolni kell

A karantén óta akaratlanul sokkal körültekintőbb vagyok már, így az előtte megszokott tartalékaimon felül liszt, cukor mert sosem lehet tudni mikor kell több palacsintát sütni. Tudatosan vásárolok mindig még több mennyiségű száraztésztát, élesztőt és lisztet. Mert, ha nem tudok kenyeret venni, akkor megsütöm. Felvágottakat, sonkát és szalámit fagyasztok le bőven előre, ezt is már tudatosan teszem, hogy mindig lefagyasztok. Ha tudom, hogy be lennénk zárva akkor pláne előre spájzolnánk be a húsokból is. Többször sütöttünk pizzát a karantén alatt. A paradicsom alapból is betartalékolnék. A sajtot is le lehet fagyasztani. És a túrót is.

Csirkemellet volt, hogy megfőztük, vízben, fűszerekkel, hogy legyen úgymond felvágott, sonkának készítettük el. Most már gondolok arra is, hogy legyen itthon a kávékapszula mellett, a másik kávéfőzőhöz filter és őrölt kávé is. Ami még a két gyerek mellett hiányzik, azok a nasik, amiért többször sütöttünk kekszet. A zöldségeket konzerv formájában is betároznám: bab, csicseriborsó, kukorica, tonhal. Illetve a mirelit zöldségekből is. Sütni való krumpli, levesnek való zöldségek. Olajak, ecetek. Jó ha van itthon több féle szárazhüvelyes, főzelékeknek és leveseknek. 

Akire még gondolnom kell az a cicánk Pöttyi, mert az ő eledele is könnyen elfogyhat. A karanténban előfordult velünk, hogy már nagyon üresedett a polc, eledele és nem érkezett meg még az utánpótlása, így a mi ételünkből adtunk neki. Például a zöldborsós táp az egyik kedvence, így a zöldborsó főzelékből kevertem a nedves eledelébe. Az alomból is többet kell neki rendelni, és arra is figyelnem kell, hogy plusz egy kullancs- és bolhairtó nyakörv is legyen neki, mert ezek negyedévig jók. A cicatápból többet spájzolnánk, ha újra szükséges lenne. 

Katona Laura Szoknya és Nadrág Magazin olvasó

Bezárva kutyástul

Kutyával bezárva lenni, azt hiszem, könnyebb, mint teljesen egyedül. A napi többszöri séta máris ad egy keretet, és célt, ami miatt akkor is fel kell kelni az ágyból vagy kanapéról, ha egyébként eluralkodna rajtunk a rosszkedv. Az én kutyám ráadásul hajlamos mindig kicsit előre szaladni, hogy én csak a vidáman riszáló fenekét látom – nem lehet megúszni nevetés nélkül. Ugyanezen jószágnak amúgy nincsenek nagy igényei, így egy lakatlan szigeten sem lenne szüksége másra, mint a szokásos tápjára, és az algás fogporára. (Csak azért, mert lakatlanszigetezünk, még nem hanyagolhatjuk el a fogápolást!)

Nekem három dolog lenne nagyon fontos: hogy kapcsolatot tarthassak a külvilággal, legyen feladatom, és legyen mivel levezetnem a kreatív energiáimat. 

Jó, ha vannak könyvek, egy hangszer és néhány növény. Valami tanulnivaló. Néhány kényeztető dolog: egy csomag különleges tea és hozzá finom porcelán. Egy tábla mogyorós étcsoki. Illatos testápoló. Olyan ruhák, amelyekben csinosnak érzem magam, akkor is, ha nem lát senki. Egy üveg baracklekvár és egy marék dió, hogy esőnapon megsüthessem a világ legegyszerűbb kalácsát – ami soha nem hűl ki…

Azt hiszem, szívesebben időznék egy ütött-kopott házban, aminek a kertjét felveri a gaz, mint egy jól felszerelt lakásban. Mire letelne a vesztegzár, kijavítanám a törött zsalukat, kifesteném a szobákat, és életet lehelnék a virágágyásokba. Biztosan találnék olyan futárszolgálatot, amelyik kihozza a házfelújításhoz szükséges dolgokat a világ végére…?!

És valamiféle naplót is vezetnék. Egy ilyen extrém helyzetben biztosan szükségem lenne rá, hogy időnként kiürítsem az agyam: leírjak mindent, hogy tovább tudjak lépni. Vagy éppen, hogy megörökítsek olyasmit, ami vicces volt, vagy örömet szerzett – így a borongósabb napokon visszalapozhatnék és újra felvidítana. Igyekeznék mindig csak az adott napra koncentrálni, és minél kevesebbet aggódni azon, mit hoz a jövő. A kutyák ebben nagyon jó tanítómesterek…

Mucsi Boglárka szerző

Kólát és tejet spájzolnánk be a szűkösebb napokra

Spájzolós típus vagyok. Ennek ellenére soha nem tudtam igazán felmérni azt, hogy mi az, ami szükséges, és mi az, amit csak a lelki békém miatt vásárolok meg. A tavasszal történtek után azért változott a helyzet. Talán jobban tudom szervezni a spájzunk tartalmát. Talán. Öt tagú család vagyunk, nem túlságosan ínyenc ízlésvilággal. Már ami a többieket illeti. Ha észszerűen kell a spájz tartalmát összeállítani, akkor én is lejjebb adok az igényeimből.

Szóval: a tapasztalatok szerint burgonyára, kolbászra, füstölt pulykavirslire és ketchupra, tejre és kólára van leginkább szükség. Burgonyából heti két kilót elhasználunk. Leginkább gulyást főzünk belőle, vagy krumplipürét. Kolbászból három kiló fogy egy hónapban. A gyerekeink imádják, és szerencsére ez eláll. Az a bizonyos füstölt pulykavirsli a kedvencük. Heti két nagy csomag kell belőle.

A nagyobbik gyermekem mindenhez ketchupot eszik, heti fél kilóra szükségünk van. Tejből napi egy litert fogyasztunk. Növényi tejből a felét. A gyerekek imádják ízesített szívószállal inni. Heti három csomag ebből is elfogy. Csirkeszárnyból főzünk húslevest, heti egyszer biztos. Ez a mélyhűtőben kis helyet foglal. Friss zöldséget előfőzve fagyasztok hozzá. Csirkemell és darált hús legyen itthon bőven. Ben bácsi szószát is szeretjük előkapni. Kell az is.

Tésztából durumot használunk, tojás nélkülit. Penne, levestészta, spagetti. Heti két-három csomag kell nekünk. Havi két patron szóda, két-három naponta egy üveg szörp. És rengeteg kóla. A P-betűs márka, meggyes. Ez a szenvedélyünk a férjemmel. Jó, én bort is iszom, így azt is spájzolnánk. Imádok egy bizonyos rózsás limonádét, így néhány üveget ebből is tartalékolnék. Mosószerből színes és fehér ruhához való, és kímélő is legyen. Kávékapszula. A gyerekeknek valamilyen kreatív készlet. És a Netflix előfizetés ér?

Karóczkai-Müllner Helga szerkesztő

Sütemény nélkül nem megy

A beragadásra igazán szerintem akkor sem lehet felkészülni, ha már az emberrel egyszer megtörtént, hogy nem mehetett ki otthonról, mert előbb vagy utóbb minden elfogy, amit pótolni kell. Felmérni lehet legfeljebb, hogy mi fogyott hamarabb. De felmérni is csak akkor, ha valóban őszinték vagyunk magunkkal, és abból spájzolnánk be, amire valóban szükségünk lehet.

Mi például a válsághelyzetekben étvágytalanakká válunk, és minél egyszerűbb ételeket kívánunk. Konkrétan friss gyümölcsöt és zöldséget, amiből pont nem lehet előre bevásárolni. De, hogy ezt az igényünket pótolni tudjuk, nekünk a mirelit gyümölcsök és zöldségek változatossága a fontos. A fagyasztott bogyós gyümölcsök eper, málna, cseresznye, meggy, áfonya, ribizli mellett a szilva, a ringló, amiből leginkább levest, szószokat, kompótot főzhetünk és süteményt süthetünk. A napi sütemény reggelire vagy uzsonnára nekünk elengedhetetlen. Ehhez az ételérzékenységünkhöz való speciális lisztfélékből fontos nekünk beszerezni. És mert mi tényleg magunknak sütjük a kenyeret, mindig, nem csak válsághelyzetben.

Elengedhetetlenek a fűszerek, a tejszínek, sajtok és felvágottak, de ebből be lehet tartalékolni. Ahogy a húsokból is. Én előre készítve –felvágva, és esetleg pácolva szeretem kiporciózva fagyasztani. A bezártság, a monotonitás, a helyzet adta lelkiállapot valahogy kívánta idővel a nassolást: csonthéjasok, házilag készített chipsek és kekszek sütése elengedhetetlen volt. Nagyon sok lekvár fogyott. És elég hamar ráuntunk a vízre, majd a teákra és limonádékra is. Szörpök, rostos üdítők és nekem a kávé elengedhetetlen.

De ami az ételeknél nekünk fontosabb volt, az a szellemi éhség. Nagyon nehéz kitalálni mivel játszunk minden nap, hiába a sok könyv, magazin, társasjáték és internet. Unalmassá válik mindez idővel a négy fal között. Erre úgy tudok felkészülni, hogy folyamatosan ötletelek másokkal. 

Polgár Ágnes főszerkesztő


Kép: Unsplash