Fiziológiai szükségletünk egyik alappillére az evés. Étel nélkül nem is élnénk. Az ételt valakinek el is kell készítenie. Beszerezni a hozzávalókat, tálalni. Megtervezni a heti vagy havi menüt. Esetleg a már meglévő alapanyagokból kreálni valami finomságot. Mert ez is lehetséges. Hogy ez művészet lenne? Nem így gondolom. Inkább értek egyet Gusteau séffel azzal, hogy főzni bárki tud. A családnak, a párunknak, vagy saját magunknak akár.

Ha az étkezésre gondolok, egyből beindul a fantáziám. Gusteau séf, és az ő elhíresült mondata: Főzni bárki tud – sem véletlenül jutott eszembe. Tudom, tévéműsort is vezetett, sőt, könyvet is írt a híres séf erről. Hogy ő egy rajzfilm egyik szereplője, aki ráadásul már nem is él a történetben? 

Az mindegy. A L’ecsó című animációs film ezen mondata azonnal megragadott, amikor hallottam, és sokszor eszembe jutott a a film 2007-es bemutatása óta.

Hétköznapi romantika, hétköznapok a konyhában

Jól megfogalmazott, pozitív üzenetnek érzem, amely támogat és motivál is. Miért is? A konyha azon terepe a hétköznapoknak, ahol sok időt töltünk. Ahol sok minden történik. Nem csak kifejezetten a főzés maga. Gondolatok, érzések fogalmazódhatnak meg a lakás ezen helyiségében. Gondolatokat, érzéseket oszthatunk meg másokkal. Szerelmek is kialakulhatnak, vagy akár el is mélyülhetnek a tűzhely mellett.

Van ebben a helyben valami hétköznapi romantika. Valami rusztikus egyszerűség. Lehet éppen amiatt érzem azt, hogy az étkezés, az azt megelőző ételkészítéssel együtt alapvető fiziológiai szükségletünk. Nélküle nem létezünk. A szeretteinket, a barátainkat, bárki hozzánk közel állót szívesen kényeztetünk olyan módon is, hogy főzünk neki. 

A közös étkezés mindig is jelentős családi esemény volt. Szívesen cserélünk egymás között recepteket, vesszük elő a jól bevált szakácskönyvet, vagy böngésszük az ismert receptes weboldalakat új, vagy régi receptek után kutatva. Amiatt is, hogy másoknak, magunknak örömet szerezzünk. Mert természetesen a főzés nem csak kizárólag fiziológiai szükséglet. 

Jól körülírtam ugyan, de azért leírom még egyszer: a kedveskedés, a szeretetünk, szerelmünk kifejezése ugyanúgy. A szívünket, a lelkünket adjuk át ilyenkor.

És persze nem csak pozitív érzéseket közvetít a konyha. Itt is érezhetik sokan, hogy elestek. Elvesztek a receptek, a hozzávalók sűrűjében. Ők nem tudnak főzni, amit ők készítenek, azt nem eszi meg senki. Számomra ismerős érzés. 

Az üzenet: főzni bárki tud

Mert vannak olyan családok, ahol a gyerekek válogatnak. Nem, nem azért mert anya nem kóstoltatott velük babakorukban elég brokkolit. Számos más oka is lehet. Meg nehezítő körülmények. Átlagos hétköznapok a konyhában.

Például egyik, másik közeli családtag válogatóssága. Ha mondjuk apa nem eszik meg semmit, ami zöld, piros, vagy magja van, vagy nem lehet meghámozni (igen, a paradicsom, a szőlő, de még az áfonya is ide sorolható), a spenótra, a borsóra azt mondja, hogy fúj, akkor ugye mit is várhatunk? 

Ugyanígy előfordulhat, hogy meglepni sem tudja étellel a párját, hasonló okok miatt. Mert mondjuk fintorog, nem mondja soha, hogy ízlett neki, de azt sem, hogy mi nem jó, hogy esetleg más módon készítse el legközelebb a másik. 

Ilyenkor az embernek már nincsen kedve főzni sem. Mert minek. Nem eszi meg senki. Nem szerez vele senkinek örömet. 

Akár a szerethetőség, az elég jó emberség fokmérője is lehet, hogy milyenek a hétköznapok a konyhában.  Ezért is fontos üzenet, hogy főzni bárki tud.

A koszos edény nem fotogén

És főzni tényleg bárki tud. Úgy értem, hogy a közösségi oldalak tele vannak könnyen és gyorsan elkészíthető receptekkel, amelyeket valamelyik híresség készít el. Egészséges, vegán, fitt, mentes, könnyen, gyorsan elkészíthető. És természetesen látványos. Mert ugyebár amit főzünk, azt le is kell fotózni. 

Szerintem szinte túlzás nélkül állítható, hogy legalább minden második híresség adott már ki szakácskönyvet, vezetett főzős műsort, vagy legalább szerepelt egy főzős műsorban. De hogy élőben egyszer bejelentkezett már a konyhájából, az biztos. Mert az tuti, hogy senki nem készít úgy tojásrántottát, mint ő. 

Ez mondjuk megfelel azon újságírói alaptézisnek, hogy arról érdemes írni, aki vagy hétköznapi emberként valami szenzációsan izgalmas dolgot tesz, vagy ismert emberként valami hétköznapit. Azért néha valóban izgalmas belesni az ismert emberek konyhájába. De nem állandóan, és nem is mindenkiébe.

A főzéssel még most is remekül fel lehet kelteni a figyelmet. A közösségi felületeken is terjednek a újabbnál újabb receptkihívások, például a sütőben sült zöldséges, fetás tésztaszósz, ami rendkívül egyszerűnek tűnik, és a tepsiben való összekotyvasztás előtt még látványos is. Utána már nem annyira. Azért is előtte szokták általában a legjobb szögből lefotózni. 

A főzés is már a gyorsaságról szól. Legalábbis celeb-körökben. Ki ér rá fél napig főzni egy húslevest, amikor a sütőben is összesül a tésztaszósz? Csak legyen, aki meg is eszi a legújabban kitalált recept ötletet.

Rendben, tudjuk, főzni bárki tud. De nem kell ezzel folyamatosan kérkedni. Maradjon mindenki a konyhájában. Nem csak az főz finomakat, aki állandóan megosztja az elkészített ételről a fotót. A mosogatás persze mindig kimarad a buliból. Persze, érthető. A koszos edények mégsem annyira fotogének.

Mert megérdemlem

És mindezek ellenére is úgy gondolom, hogy főzni bárki tud. Ha mások folyton lehurrogják az otthon eléjük tett ételt, ha nem hajlandók megkóstolni, elhárítják a különféle alapanyagokat; ha nem tudunk nekik kedveskedni, semmi nem jó, az nem rólunk szól. Nem a mi főzőtudományunkat, ízlésünket alacsonyítja le. 

Persze nem kell bírálni senkit az ízlése miatt. A hétköznapokban, a konyhában ne legyen harctér. Nem arra találták ki. Még ha sokszor nehéz terep, itt is lehet vezetőelv a kompromisszum, a másikra, vagy a magunkra való odafigyelés. 

Ki tudja, lehet a másiknak éppen az olyan egyszerű étellel szerzünk örömet, mint a lecsó. Ahogyan a L’ecsó-ban Anton Ego ételkritikusnak.

Magunkról sem szabad megfeledkeznünk soha. Még a konyhában sem. Ha másnak nem tudunk, magunknak igazán szerezhetünk örömet azzal, hogy valami finomságot készítünk. Ugyanúgy tálalhatjuk gusztusosan, és elfogyaszthatjuk szépen terített asztal mellett. Hiszen főzni bárki tud, a finom ételeket mindenki megérdemli. Még mi is. Mindenki más legyen a saját ízlésével elfoglalva.

Fotó: Getty Images