Élelmiszert kidobni bűn, ha arra gondolunk, hogy a világ több pontján éheznek az emberek. Fejben tudjuk is ezt, de a gyakorlatban nem biztos, hogy elég körültekintőek vagyunk, és bizony csak termeljük a szemetet. Pedig csak helyesen kellene tárolnunk az élelmiszert és okosabban felhasználni.

Nem, nem jövünk azzal, hogy nagyanyáink, dédanyáink idején, hogy volt, mert akkor semmi sem úgy volt, ahogy most. Ugyanakkor, elődeink pontosan jól tudták, hogyan lehet okosabban tárolni és felhasználni az alapvető élelmiszereket, pedig nem volt annyi kellékük hozzá, mint nekünk. A régi, tradicionális konyhatechnológia gazdag eszköztárral rendelkezik az ételek feldolgozását illetően. Így mi most nem teszünk mást, mint elővesszük a régi háztartási füzeteket és szakácskönyveket, hogy gazdaságosabbá tegyük a konyhánkat. Jelszó: zero waste!

Meggymagot a párnába, avagy miért ne termeljünk szemetet?

Olyan, kifogással nem élhetünk, hogy hiányoztunk, arról a biológiai óráról, amelyiken a szerves hulladék lebomlásáról tanultunk, már csak azért sem, mert ez nem egyszer volt téma az iskolában. Vagyis azt mindannyian tudjuk, hogy ahhoz, hogy a sok megmaradt ételmaradék le tudjon bomlani, ahhoz bizony oxigénre lenne szükség, csakhogy ez a szeméttelepeken nem adott, amikor a nylonba kukázott szerves hulladék sínylődik. A romló ételmaradék az oxigénhiányos környezetben metált bocsájt ki, ami szintén befolyásolja a környezetünk egészséges egyensúlyát, vagyis a klímaváltozást segíti elő.

Korábban írtunk arról, tisztában vagyunk azzal, hogy nem könnyű a mindennapi életbe bevinni a környezettudatosságot, megmutattuk mi hol hibázunk könnyedén, amikor például elfelejtünk magunkkal vinni vizet és bizony PET-palackos üdítőt vásárolunk, és arról is szóltunk, hogy a szelektív szeméttárolás bizony helyet foglal az otthonunkba, de nem adjuk fel a küzdelmet, mert valljuk, sok kicsi sokra megy. Valahol el kell kezdeni.

Mégis számolni igyekszünk azzal is, hogy sokkal okosabban kell a konyhánkat vezetni, mint ahogy tesszük. Tudatosabban kell vásárolni a főzéshez, ügyesebben felhasználni a vásároltakat, hogy mindent felhasználjunk, semmi ne romoljon meg, menjen tönkre.

A meggymagot a párnába tippünkkel máris előre rohantunk, de hogy lássa az olvasó mire gondolunk, ízelítőül kezdjük a gyümölcsmagokkal. Igen. A napon kiszárított magokat valóban textilzsákokba vonhatjuk, ehhez nem kell elképesztő varrótudás, az alapvető öltéseket, könnyen meg lehet tanulni, és így legalább van miért gyakorolni. Készíthetünk kicsit és nagyot.

Tudta, hogy a meggymag párna például kifejezetten segíti a kényelmes pihenést? Könnyen felveszi a fej formáját és stabil alátámasztást ad a nyaknak és egyenesen tartja a gerincet, így tehermentesít. Már annak, aki szereti a keményet. A masszírozó hatásának köszönhetően állítólag az alvászavarokra nyugtató hatással bír. De ülőpárnaként is alkalmazható, nem fárasztja, hanem élénkíti az alsó izmokat. Lehűtve kiváló a zúzódásokra, ficamokra, fejfájásra. Fülfájásnál, alhasi fájdalmaknál melegen hasznos. Mikróban fél perc alatt maximum 600 watton, vagy a sütőben alufóliába tekerve 100˚C -on 15-20 perc alatt lesz kellemesen meleg. Ha hidegborogatásra használjuk akkor tegyükhűtőbe vagy a fagyasztóba. Nyugodtan használhatják allergiások is, mert antiallergén, amennyiben műszálmentes textilzsákba varrtuk.

Zero Waste: Hulladékmentes főzés

A zero waste, azaz a nulla hulladék trend a konyhában nem újdonság, nem csak azért mert már jó pár éve vannak követői, hanem, mert ahogy az elején említettük, nincs új a nap alatt, igen a dédanyáink semmit sem hagytak kárba veszni. Már csak azért sem, mert semmihez sem jutottak olyan könnyedén hozzá, mint mi.

Akinek nincs kertje, sosem termelt, vagy nem látta, tapasztalta közvetlen közelből, milyen nap mint nap gondozni a veteményest, kapálni, gazolni locsolni a növényt és miegymás, annak elképzelhetetlen, hogy mennyi munka van egy doboz paradicsomban, egy tál eperben, egy fej salátában, egy csokor sárgarépában, egy salátához elegendő uborkában.

Tehát a zero waste háztartás vezetésben nem csak arról van szó, hogy kevesebb hulladékot termeljünk, hanem arról is, hogy jobban gazdálkodjunk, illetve ugyanez fordítva. Nincs a sorrenden hangsúly. Talán, ha a nulla hulladék mozgalomra is kihívásként tekintünk, amit mindenáron szeretnénk jól megoldani, akkor az elengedhetetlen tudatosság, tervezettség nem is tűnik olyan óriási feladatnak, leleményesnek lenni meg már egyenesen kaland lesz.

Első lépésként, igyekezzünk elhagyni a félkész ételeket és friss alapanyagból próbáljunk főzni. Amennyiben inkább intuícióinkra alapozva vásároltunk eddig, mostantól induljunk úgy el, hogy előtte benézünk a hűtőbe, megnézzük a kamránk polcait, hogy ne vigyünk haza semmit feleslegesen. Persze az sem lenne rossz, ha terveznénk. Ami nem jelenti azt, hogy le kell mondani a spontaneitásról, hiszen nem tudhatjuk előre mit találunk a piacon, az üzletekben, megláthatunk valami igazán ízleteset, megkívánhatunk egy gyümölcsöt, zöldséget, vagy megpillanthatunk egy jó árban lévő hozzávalót. Viszont, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi van odahaza, és némileg előre tervezünk, akkor kevésbé fordulhat elő, hogy veszendőbe mennének a dolgok.

Nagyanyáink tényleg sportot űztek abból, hogy minél változatosabban főzzenek a fel nem használt alapanyagokból és beépítsék a következő menübe az esetleges maradékot. Így lett a visszamaradt pörköltből rizses hús vagy valamilyen rakott étel. Az el nem fogyott krumplipüréből pogácsa vagy lángos. A túl sokra sikeredett rizsből valamilyen zöldséges vagy húsos egytálétel. A szárazkenyeret vágták darabokra és azzal gazdagították a krémleveseket, nem külön vásárolták meg a levesbetéteket.

A hangsúly azon volt, hogy az étel ne vesszen kárba, csak alakuljon át! Legyünk bátrak és nyitottak az újra, merjünk mi is kísérletezni!

Gyümölcsöt sokfélén

Olykor túlvásároljuk magunkat gyümölccsel, vagy a család fogyaszt kevesebbet a megszokottnál. Nem szabad a ráncos, túlérett gyümölcsöt kidobni, legfeljebb kivágni a rothadó részét. Eleink a gyümölcsöt több módon tartósították: fagyasztották, lekvárt főztek belőle, avagy befőttnek, szörpnek készítették el, esetleg kiszárították, kandírozták. Ezen kívül gyors fogyasztásra készítettek a maradékból kompótot, vagy valamilyen ízletes süteményt sütöttek belőle. A zero waste életmódra a kényszer szorította eleinket.

A gyümölcsök fagyasztását nem kell túl gondolni, a nagyobb magvasakat, mint a cseresznye, meggy, szilva és barack félék elég csak kimagozni, lemosni és már mehetnek is a fagyasztóba. Használjuk erre el a nagyobb műanyag dobozokat, mint a fagylaltos vagy mascarpones tégelyek. Az apró bogyósokat, ribizli, málna, szeder, áfonya és eper csak szűrőn le kell mosni és utazhatnak a hűtőládába. A frissítő teákba, limondádéba egy-egy marokkal bármikor szórhatunk belőle, keverhetjük a reggeli joghurtba, míg elkészülünk ki is olvad, de torták, fagylaltok tetejére is tehetjük. Turmixot, shake-t, smoothie-t készíthetünk belőle majd ősz és a tél során. Igen, most ez feladatot jelent nekünk, ám hálásak leszünk akkor a nyári ízekért!

Nem kell megriadni a lekvárfőzéstől sem, akár pár megmaradt almából, körtéből, barackból, kis adag bogyós gyümölcsből is lehet gazdálkodni. Nem kell más hozzá csak cukor. Negyed annyi, mint a gyümölcs. Gyenge tűzön a főzzük a cukrozott gyümölcsöt összeeséséig. Pillanatok alatt kész van a friss lekvár így az uzsonnára szánt vajas kifli, kalács vagy friss kenyér tetejére. A maradék a hűtőben is eláll pár napig, lefedett üvegtálakba töltve.

Ugyanígy járhatunk el a kompóttal is, néhány gyümölcsöt vízzel, némi cukorral, citrom levével vagy a héja reszelékével, vaníliával, szegfűszeggel, fahéjjal vagy kardamommal összefőzzük. Könnyű vacsora is lehet önmagában, hideg sültek mellé vagy kekszekkel. Ki hogyan szereti.

A gyümölcs héját se dobjuk ki. Az alma, a körte, a narancs, a citrom, de még a dinnye héjából is készülhet lekvár, ugyanúgy cukorral főzve, mintha a gyümölcs húsából főznénk.

Ebben a kánikulában nyugodtan kipróbálhatjuk a napon aszalást is. Napra kiterített konyharuhára tegyük ki a meghámozva, magházukat eltávolítva a gyümölcs karikákat, szeleteket egymás mellé, úgy, hogy ne érjenek össze. Egy-két nap alatt a napon is megaszalódik az alma, a körte.

Az egész zöldséget fogyasszuk el

Pucolás után sem kell megválnunk a zöldség héjától. A zero waste háztartás vezetés alapja, hogy az eleve gondosan megmosott burgonya-, répa-, karalábé- és zellerhéjat csak sózzuk, borsozzuk, zöldfűszerezzük be, kenjük le vékonyan olajjal és sütőben süssük ropogósra. Az így házilag készített chipshez mártogatókat is készíthetünk joghurtból, paradicsomból, avokádóból, zellerből akár.

De főzhetünk belőle alaplevet is, amit más leveshez használunk később fel. Sózzuk, borsozzuk, tehetünk hagymát, fokhagymát is hozzá. Lefagyaszthatjuk kisebb dobozban, de jégkocka tartóba öntve, megfagyva remek leveskockát nyerhetünk belőle. Tökéletesen kiválthatjuk vele az ízfokozókat is akár.

A megbarnult, ráncos zöldségek jók, nyugodtan használjuk fel őket, kivétel a gomba, amit frissen ajánlott fogyasztani, ha csak nem fagyasztjuk le, vagy szárítjuk ki. Ne feledjük, a penészes gyümölcsöket és zöldségeket viszont kérdés nélkül dobjuk ki.

Eleink a zöldségek eltevésében is profin jártak el, tudták, ahogyan a gyümölcsökből készülhet befőtt, úgy a zöldségekből is. Ecetes uborkát, káposztával töltött paprikát, savanyított káposztát, zöld paradicsomot tettek el, vagy éppen lekvárt főztek a sütőtökből, a lila hagymából, avagy a paprikából is. A befőttes, csatos üvegeket forró vízben kifőzték (nekünk már csak a mosogatógépbe kell a legmagasabb hőfokra betennünk) hogy csíramentesítsék a tárolóedényeket, megfőzték a zöldséglekvárokat vagy leforrázták a savanyúságokat, lezárták az üvegeket, gyorsan fejre állították őket, hogy csökkentsék az üvegben a légnyomást és a csírák kialakulását, majd száraz vagy nedves dunsztba tették a finomsággal teli üvegeket. Amikor kihűltek, fénytől védett helyre állították, mert tudták, hogy a fény és hő hatására gyorsabban romlanak a nyár ízei. Ha valamelyik a fejre fordításkor kifolyt, azt hűtőbe, hűvös helyre tették és azt használták fel először.

„Egyszerű ecetes uborka”

Érdemes beszélgetni felmenőinkkel, ha még szerencsések vagyunk, hogy meséljenek a régi idők konyhájáról, ha nem tudunk már kit kérdezni, körülnézni a család szakácskönyveit, receptes füzeteit:

Volweiter Olga beküldött receptjét Az Uj Idők Receptkönyve című 1931-es szakácskönyvben találtuk. „Két-három literes üvegben szép gyenge, egyforma uborkákat egy kis meggyfalevéllel, kaporral, borssal, egy-két zöldpaprika és néhány szelet torma kíséretében vegyesen egy üvegbe rakunk, rendes sós és nem tulságos, de jó ecetes vízzel felöntjük és kifőzzük. Igen finom és felbontás után sem romlik. ”  Külön megjegyezzük, hogy kapor helyett mustármaggal is fűszerezhetjük az egyszerű ecetes uborkát.

Polcz Alaine: Főzzünk örömmel című könyvében például egy teljes fejezetet szentel a szörpök mellett a maradékoknak is. Maradék? – Az nálunk nincs! címmel. Polcz Alaine már zero waste módon vezette a háztartását. El is árulta a könyvében mit csináljunk a húsokkal, amit nem ettünk meg, igen, a hortobágyi húsos palacsinta sem marad ki, de megmutatja, hogyan kell pástétomot készíteni főtt húsból, vagy töltött krumplis lepényt bármilyen sonka, felvágott, virsli maradékból. Ötletet ad arra is, mit tegyünk a ránk száradt köretekkel, a rizsből kroketteket készít, a megmaradt zöldségekből labdacsokat formál. Beavat abba, hogy a tejbegrízmaradékot is be lehet panírozni, kisütni és fahéjas cukorral megszórni. Ahogy emlékeztet arra is, hogy a száraz kalácsot milyen jó cukros tejbe áztatva enni avagy a bundás kenyeret sodóval is lehet tálalni később, uzsonnaidőben, ha nem ettük meg mind reggelire. A ránk maradt spenótfőzelékkel is leleményes, palacsintát tölt vele, vagy a reggeli omlettet bolondítja meg vele.

Fotó: Unsplash