Covid után minden megváltozott. Már a viccek sem a régiek. Sok szól a vírusról, meg a digitális oktatásról, az otthon ülő emberekről. Ami teljesen rendben van. Ezek is mi vagyunk. Meg néha másmilyenek is. Hiszen a humor is az életünk része. Az a jó, ha idomul a valósághoz. Mégis van, amivel nem biztos, hogy jó viccelődni. Mert ugyan lehet, hogy nevetünk rajta, és értjük, megértjük a poént, de mégis érezhetjük azt is, hogy ezt talán mégsem kellett volna. A Dumaszínház előadásán jártunk. Sokat nevettünk, és több poénon elgondolkodtunk a műsor után.

Örülünk, hogy végre kinyitottak a mozik, színházak. Akik úgy érzik, hogy kitörnének otthonról, el tudnak menni kikapcsolódni. Már nevetni is tudunk! Vagyis próbálunk. Talán néha magunkon, a helyzeten. Bár sokan talán mégsem tudnak nevetni.

Pedig a humor jó, ha az életünk része marad. Ha önfeledten nevetünk valamin, még nem biztos, hogy nem vagyunk szomorúak, magányosak. Hogy nem történik rossz velünk. Bármilyen élethelyzetben is vagyunk, az jó, ha tudunk nevetni.

A humor ezért is jó. Nem temeti be a nehézségeinket. Az nem tűnik el tőle örökre. De mégis felszabadulttá tesz. Nevethetünk akkor is, ha fáj. Igen, de vajon min? Annyiféle helyzet létezik, és annyifélék vagyunk mi, emberek, hogy nem biztos, hogy mindenkinél ugyanaz indítja be a megállíthatatlan nevetést.

Dumaszínház: valós problémák humor-köntösben

A humor igenis egy komoly és nehéz műfaj. Olykor a nehéz helyzeteket is fel lehet oldani egy-egy poénnal, de a humorral sajnos meg is lehet sérteni a másikat, még ha akaratlanul is. Még akkor is, ha értjük a viccet, és nem, nem mindig szeretjük. Ott és akkor nem szeretnénk szembesülni vele, vagy éppen nagyon alpárinak, és emiatt méltatlannak érezzük a hallottakat.

Persze olyankor ne panaszkodjon az ember, ha éppen egy viccgyárba látogat. Mint mi a férjemmel, amikor néhány napja egy Dumaszínház All stars előadáson jártunk, amelyet Kovács András Péter, Kőhalmi Zoltán és Aranyosi Péter tolmácsolásában hallhattunk a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Persze, minek ilyesmin gondolkodni, hogy mi a humor? Vagy hogy miből lehet vicc?

De akkor is! Engem kifejezetten érdekelt ez a kérdés. Érdeklődéssel figyeltem, hogy a három humorista milyen poénokat talál ki, miből lesz végül a vicc? Mi üt nagyot és mi az, amin tuti mindenki dől a nevetéstől. És bevallom, mi is sokszor könnyezve nevettünk.

Ez is érdekes kérdés: amikor az ember nevet egy helyzeten, mert az annyira egyszerű, de mégis annyira láttatja az emberek valós problémáit, hogy kínjában ugyan, de nevet. Egy kicsit keserű, mégis vicces, de ez van. Ilyen az élet. Nem tévedtünk nagyot, amikor előre kijelentettük: tuti szó lesz a Covidról. Most ugye minden erről szól, szóval ezzel nem lehet mellélőni.

Természetesen jó, ha élet megy tovább, és ha a történések, vagy akár egy színházi előadás idomul a kialakult helyzethez. A helyzet ugye jó másfél éve adott, így tényleg nem meglepő a Covid-téma. Amúgy is szeretünk viccelődni azzal, ha nekünk rossz. Vajon ez kizárólag magyar szokás lenne?

Humor a Covid után

Mindhárom humorista a Coviddal indított. Kovács András Péter átesett rajta, így személyes érintettsége okán is tudott viccelődni. Boldog ember lehet, aki tud magán nevetni – ezt így érzem magam is. Nincs is ezzel baj.

A nézőtéren ülőkkel is történhetett hasonló Mégis azt érzem, hogy mivel mindannyian mások vagyunk, és még egy adott témakörben is lehet, hogy valamivel egyetértünk ugyan, de valami már sok. Ugyan mi nem vagyunk vallásosak, mégis azt érzem, hogy a Covid témát összemosni Istennel talán nem szerencsés. Akár bántó is lehet. Amikor azon morfondírozunk, hogy Isten büntetése vagy sem a járvány. Erről mindenkinek meglehet a saját meggyőződése. A humor nem idevaló.

Az összezárt családok és a digitális oktatás nehézségei még mindig humorforrást jelentenek. Ki hogyan oldotta meg az otthontanulást? Erről minden érintettnek van saját tapasztalata – s jó sokan vagyunk. A digitális oktatásban több minden lehetett vicces. A bejelentkezések, a káosz, hogy a gyerekszoba a tanterem.

Még a leghétköznapibb jelenet is vicces lehet, ha hirtelen döbben rá az ember, hogy be van zárva. Tényleg magunkon nevetünk a legjobban! És a banális helyzeteken. De ha belegondolunk, ez is fájhat. Ha a teljes család gyerekestől, feleségestől átesett a Covid-on, majd a családfő még hónapok múlva is olyan gyenge, hogy összeesik az íróasztal alatt, akkor az nem biztos, hogy mulatságos.

Az előadásmód az igen, az vicces, humoros. És még intelligensen is adja át a humorista a történteket. De a mögöttes tartalom az inkább rémisztő. Miért nem gyógyult még meg? Miért feledékeny, miért gyenge még hónapok múlva is? Vagy a humort mégsem kell olyan komolyan venni, hogy mögé gondoljon az ember? Egyszerűen csak élvezze, ahogyan jön, és nevessen egy jót?

Mi rejtőzik egy poén mögött?

Valószínűleg ez lehet a küldetése a Dumaszínház humoristáinak is: nevettetni. Hogy közben nekik fáj, azzal ott a színpadon talán nem is törődnek. És ha már humor. Én nem kedvelem az alpári vicceket. Egyszerűen nem szeretem hallani a káromkodást a színpadon sem, még ha egy előadás része is.

Biztosan van olyan helyzet, amikor helye van, de ha már humor, akkor ne azon nevessünk, hogy a humorista a színpadon állva arról beszél, hogyan verné a pultba egy idős nő fejét, mert nem megfelelően kérte a darált húst a hentesnél. Így ezeken én csak kínomban nevetek. Vagy úgy sem.

Kifejezetten humoros, ha valami olyasmivel szembesülünk, ami régóta úgy van, és bele sem gondoltunk eddig, hogy az nem is lehetséges. Például hogy a Tiszának négy sarka van. Az egyik népdalunkban hangzik így el, és a Dumaszínház színpadán is szóba került. Majd következett még néhány népdalos poén.

Ez is meredek terep lehet, hiszen a magyar népdal kincs. Még akkor is, ha szerepel benne az Ingyom-bingyom táliber, tutáliber, máliber sor, aminek ugye értelme nincsen, és még vicces is lehet így kimondva. De valamiért régen mégis így írták le a szöveget.

A szóviccek lehetnek jók is, és kevésbé jók. Akkor jók, ha utalnak a jelenre, a helyzetünkre, ha tükrözik a valóságot, esetleg görbítenek rajta egy kicsit. Ezek is a Dumaszínház előadásán hangoztak el: felnőtt csatorna (a Brüsszelben történtek nyomán – név nélkül is biztosan mindenki tudja, mihez, kihez köthető ez a szóösszetétel), vagy a Szputnyik V vakcina görbített elnevezése a Szputyin.

Kiszólások a nézőknek, összekacsintások. Veled is megtörtént, velünk is – mindannyian ugyanabban a cipőben járunk. Ez a lényeg: legyünk együtt, nevessünk együtt! Sírás helyett, vagy mellett nevessünk is. A humorra igenis szükségünk van! Abba, hogy a humor, a poén mögött mi rejtőzik, talán jobb bele sem gondolni. Ma még legalábbis nem.


Fotó: Unsplash