Ezt is megértük: egyrészt újra itt a nyári szünet, másrészt egy ideje lehetőségünk van moziba menni. Persze akinek van kedve, lehetősége. Nyáron azért is jó mozizni, mert a moziteremben kellemesen hűs a levegő, még az is lehet, hogy magunkra kell vennünk egy hosszú ujjút. A nyári szünetben a mozi is egy plusz program lehet. A film már csak mellékes? Azért nem. Az elmúlt hetekben két rajzfilmet is láttunk a moziban. Gyerekekkel. Ha már nyári szünet van.
Ez most nem egy Netflixes filmes ajánló. Bár az elmúlt hónapokban (vagy már fogalmazhatunk úgy is, hogy években) leginkább otthon végeztünk minden olyan tevékenységet, amelyet csak tudtunk. Így főleg otthon néztünk filmeket.
Erre az igényre jól reagáltak a videó streaming szolgáltatók, leginkább mennyiség tekintetében. Persze jócskán ki lehetett fogni ott is igényes tartalmakat. A Szoknya és Nadrág Magazinban is igyekszünk időről időre bemutatni az aktuális mozgóképes kedvenceinket. Mert néha olyan jó kikapcsolódni úgyis, hogy csak nézünk valamit.
Hűs moziban: A nyári szünetben újra értékeljük a műfajt?
Persze a mozi az más. Belegondolni is hátborzongató, hogy a mozi már több, mint százéves. Akkoriban, és utána még jó hosszú ideig szinte ünnepi alkalomnak számított leülni a vászon elé. Talán sokan el sem jutottak életükben soha moziba. Ma már a legtöbb bevásárlóközpontban van mozi is, így könnyedén beugorhatunk egy jó filmre.
Vagyis: könnyedén beugorhattunk, még mondjuk két éve nyáron. Talán most újra elkezdjük értékelni a mozikat is. S talán azt is jobban meggondoljuk, hogy mikor mit, kivel nézünk meg a moziban.
Amióta benne vagyunk a nyári szünetben, mi már kétszer moziztunk, de eddig csak a gyerekeinkkel (10,5 7 és 5 évesek). Tényleg teljesen más volt az élmény, mint itthon leülni a tévé elé a mikróban pattogtatott kukoricával. Hiányzott már. A nyár közepén egy hűs moziban filmezni.
Első alkalommal a Luca című animációs filmet néztük meg. Bevallom, hogy bár tényleg úgy érzem, manapság jobban átgondoljuk a legtöbb tettünket, többet tervezünk, a Luca-ra mi teljesen véletlenül váltottunk jegyet.
Éppen ott voltunk egy bevásárlóközpontban, és eszünkbe jutott a mozi, és hogy de jó lenne megnézni egy filmet. Mint régen. Azért a filmről én már láttam előzetest, így bátran felvetettem a gyerekeknek, hogy akkor legyen a Luca. Bólintottak.
Luca: tengeri szörny élvezi az életet
Nem bántuk meg. Egyrészt a Luca egy igazi nyári rajzfilm. A címszereplő tulajdonképpen egy tengeri szörny, aki annyira azért mégsem szörny. Nem tesz szörnyű dolgokat. Nem eszik embert például. De a tenger mélyén él a családjával és a többi hozzá hasonló szörnnyel, és az emberek nem ismerik őket. Ők sem ismerik az embereket, ezért félnek tőlük. Az emberek meg tőlük.
Luca és a többi tengeri szörny ha kijönnek a vízből, lábuk lesz, és olyanok lesznek, mint az emberek. Mármint kinézetre. Mert aki tengeri szörny, az az is marad. Még ha barátságos és kedves is.
És ez nem jelenti azt, hogy ne lenne értékes, és ne lenne érdemes megismerkedni vele. De ugye mégis ott van a szörnysége, ami azért nehezíti az emberek közötti elvegyülést. Pláne, hogy ha akár pár csepp víz éri Luca-ékat, akkor újra tengeri szörny kinézetük lesz.
Luca nagyon kíváncsi, és ebben partnert is talál egy másik gyerek tengeri szörny, Alberto személyében, aki már egy ideje kijár a szárazföldre. Ők ketten a közeli kisvárosban ismerkednek meg a kissé különc Giulia-val, és kötnek azonnal barátságot. Együtt vállalkoznak egy olyan versenyre, amelyben úszni is kell. És ugye a szörnyfiúk ezzel le is lepleződhetnek.
Csak hogy vásárolhassanak maguknak egy Vespát. Édes élet – rajzfilmben, gyerekeknek, a nyári szünetben, de a felnőttek számára is élvezetesen.
A tengerparti városka még megrajzolva is jól néz ki, olyan, ahol szívesen eltöltenénk két hetet a nyári szünetben. Szinte élvezetes, ahogyan a gyerekek a városban bicikliznek, vagy ahogyan beleshetünk a tengerparti kisvároska hétköznapjaiba.
Főtéri kúttal, pletykáló nénikkel, csöpögő fagyival. Luca-ék gyakorlatilag velünk, nézőkkel együtt fedezik fel, hogy milyen jó élni, megélni a dolgokat. A Luca-t még most is adják a mozik. Egy hűs moziban külön öröm.
Szilaj, a vadló úgy él, ahogyan neki jó
A Szilaj: Zabolátlanok már szerepelt a filmes kívánságlistánkon. Leginkább az ötéves lányunk kívánságára. A ló itt a varázsszó. És persze az sem mellékes, hogy számára ismert karakterről van szó. Mert ez a Szilaj nem az a Szilaj. Nem a 2002-ben bemutatott Szilaj, a vad völgy paripája című egész estés rajfilm folytatása. Hanem a Szilaj című sorozathoz köthető. Mondhatni előzménye.
Az egyezés annyi, hogy itt is vadlóról szól a mese. És az ő elválaszthatatlan lovasáról, Lucky-ról, aki családegyesítés kapcsán kerül Miradero-ba. Itt él az édesapja, akivel utoljára csecsemőként találkozott. Könnyekre nincsen idő, s mivel itt most a lovakon van a hangsúly, hamar képbe kerül Szilaj, aki a Vadnyugaton szabadon él ménesével.
De persze szeretnék befogni és pénzzé tenni. Luckynak egyből feltűnik Szilaj. Kinézi magának, ahogyan a ló is őt. És nem tetszik neki, ahogyan új gazdái szeretnék megszelídíteni. Lucky módszere humánusabb, és tiszteletben is tartja a másik élőlényt.
Az ember és állat kapcsolata a Szilaj: Zabolátlanok című moziban példaértékű. Bár ezt a momentumot a sorozat kedvelői már ismerik, azért jó a moziban is viszontlátni.
Kifejezetten tetszett nekünk, hogy Lucky mellett szinte észrevétlenül feltűnik a sorozatból már ismert baráti köre. A szintén lovas Abigail és lova, Bumeráng, valamint Prudie és lova Csini Linda személyében. Ők, mint egy lovas banda együtt mennek megmenteni az időközben elrabolt Szilajt és ménesét.
A kislányunk pedig ámulattal bámulta a mozivásznon a kedvencét, Szilajt, a vadlovat. Aki úgy élhet szabadon, ahogyan számára a legjobb. Tehát a nyári szünetben most végre van lehetőségünk moziba menni. Gyerekekkel, vagy nélkülük, ez még mindig egy jó kikapcsolódás. Hűs moziban tölteni az időt. Együtt.
