Szeretjük az értékes, izgalmas, tartalmas, de ugyanakkor vicces, a gyerekek nyelvén szóló – mondjuk úgy –, hogy különleges gyerekkönyveket. Tartunk is jó néhányat a könyvespolcunkon. Szívesen megosztjuk másokkal, ami nekünk is bevált, és mi is kíváncsiak vagyunk arra, hogy mások mit szeretnek (fel)olvasni. Ez most egy könyvajánló, és a való élet találkozása. A könyv címe pedig: A nap, amikor a zsírkréták fellázadtak. No de mi van a színes ceruzákkal?
Sokszor érzem azt, hogy a jó könyvek – ahogyan a jó filmek is – mintha az életünkről szólnának. És ez jó. A gyerekek tudnak velük azonosulni, hat a képzeletükre, de mégis összeköthetik a valósággal. Van egy könyvünk, ami szokatlanul színes, vicces érdekes. Talán kevésbé ismert, és mi is ritkán gondolunk rá az esti mese olvasásakor.
Biztos azért, mert bár elég nagy alakú, kifejezetten látványos méretűnek mondanám, de vékony, így könnyedén megbújik a könyvespolcon. És talán éppen amiatt olyan rejtőzködő, hogy csak akkor kerüljön elő, amikor kifejezetten szüksége van a családnak a mókázós, színes-szagos kikapcsolódásra.
A nap, amikor a zsírkréták fellázadnak
Nem húzom tovább az időt. Bár a bevezetőben már elárultam a könyv címét, de nem lehet elégszer leírni, mert már az is vicces és magával ragadó. A nap, amikor a zsírkréták fellázadtak. Elképzelem ezt a jelenetet, de tulajdonképpen nem is kell, mert Drew Daywalt és Oliver Jeffers szerzőpárosa megtette ezt helyettünk.
Szülőként felszabadító érzés, ha a gyerekünket komolyan veszik. És ez a könyv olyan. Hiszen csak arról szól, amire a címe is utal. A zsírkréták fellázadnak. De miért is? A főszereplők a színes zsírkréták, akik egy kisfiú, Duncan tulajdonában vannak. Nincs annál nagyobb boldogság zsírkrétaként – vagyis csak sejtem, hogy így van –, hogy ha minél többet foglalkoztatja őket a tulajdonosuk.
A könyvből kiderül, hogy azért a zsírkrétáknak is van lelke – kinek nincsen manapság? –, és persze az életük nem minden momentumával elégedettek. Ezért levelet írnak Duncan-nek a sérelmeikről. Mindegyik szín külön. Ezek a levelek adják a történet keretét, miközben az illusztrációk olyan igazinak tűnő (tényleg!) gyermekrajzok képében jelennek meg.
Ezek a levelek óriásiak. Mármint a tartalmuk. Vicces, szórakoztató, a szülőknek is. A piros például azt nehezményezi, hogy még az ünnepek alatt is dolgoznia kell, mert ő színezi ki az összes Mikulást és Valentin-napi szívet. A bézs mindig csak második a barna után, mert Duncan keveset használja, és olyan unalmas dolgokat színez vele, mint mondjuk a búzakalász. Narancssárga és citromsárga zsírkréta összeveszik, amiért Duncan sem tudja eldönteni, melyik a nap igazi színe. Hol az egyik színt, hol a másikat választja a kettő közül.
És a színes ceruzák…
Ez a könyv tényleg felüdülés a hétköznapokon. Színes lesz tőle. Azt írtam, hogy az a jó (gyerek)könyv, ami kicsit rólunk és nekünk szól. Itt jönnek képbe a színes ceruzák. Mert nálunk a színes ceruzák lázadhatnának fel, és írhatnának levelet a legkisebb fiunknak. Ő szeptemberben kezdte az első osztályt. Szerencsére lelkes. Olvasna, számolna, írna és rajzolna állandóan, még otthon is.
Számunka nem meglepő módon a kedvenc iskolai eszköze a tolltartója, amely tele van színes ceruzákkal. Ezek a ceruzák pedig napról napra fogynak el. Hetente töltjük újra velük azt a tolltartót. Persze, ez a dolguk. Fogyjanak, színezzenek. Mi mást tegyen egy első osztályos kisgyerek, mint hogy rajzoljon egész nap? De bizony itthon már szóba került a fiunkkal, hogy vajon az ő színes ceruzái vajon milyen levelet írnának neki?
Mondjuk a zöld színű ceruza egy ilyet:
Kedves Bonifác! Igazán örülök, hogy a kedvenced lehetek. Komolyan mondom, nagyon kreatív vagy. Testközelből látom, hogy nem csak a füvet és a fákat színezed ki velem, hanem hörcsögöt is velem rajzolsz. Csak így tovább! Büszke vagyok a tehetségedre!
Zöld színes ceruza.
A lila színű ceruza talán így szólna:
Kedves Bonifác! Elégedett vagyok a hosszú és sudár alakommal. A többi szín közül igazán kitűnök a magasságommal. Mégis szeretnék egy picit kisebb lenni. Mindig beverem a hegyem a tolltartóba! Itt vagyok én is! Kérlek, használj többször! Tudtad, hogy a varázslók színe a lila? Te pedig úgy tudom, szereted a varázslókat.
Lila színes ceruza.
Színezzük ki a világot!
Talán ezt gondolják a fiunk színes ceruzái. Nem nagy dolog, nekünk mégis. Mert örömmel és elégedettséggel, büszkeséggel nézzük, ahogyan ő rajzol, színez. Boldoggá teszik a színes ceruzák. Kis dolog, de mégis hatalmas egy elsős életében. Maradjon így sokáig!
Így válik életünk részévé egy gyerekkönyv, amely nem szól másról, csak hogy élvezzük az életet úgy, ahogyan van. Színezzük ki, ahogyan tőlünk telik. Ehhez nincsen szükségünk másra, ott vannak a színes ceruzák.
Szerző és kép: Karóczkai-Müllner Helga
