Az újévi fogadalmakhoz nem elég az elhatározás, ha nincs hozzá tervünk. Nem csak ahhoz kell a részletes leírás, amit szeretnénk, hanem ahhoz is, hogyan érjünk el valamit, hogyan kivitelezzük a célunkat. Mi több arról is szólni kell, mi van, ha feladnánk, mit tegyünk akkor, ha elfogy az erőnk?
Először is fogalmazzuk meg, hogy amit szeretnénk, az miért fontos a számunkra? Mit nyújt nekünk az elérése? Ha látjuk a célunk eredményét, jobban is küzdünk érte. Azt is fogalmazzuk meg, mitől esnénk el, miről maradnánk le, ha nem valósulna meg az elképzelésünk? Arról se feledkezzünk meg, hogy mit tettünk esetleg eddig, és mit kéne tenni még? Térjünk ki a legapróbb és legjelentéktelenebb momentumra is, ha így teszünk, semmi buktató nem kerülheti el a figyelmünket. Legyünk konkrétak ahhoz, hogy később ne legyenek kérdéseink. Ne bizonytalanítson el semmi.
Idő, pénz, tudás, kapcsolatok, eszközök? Pontosan fogalmazzuk meg mi kellhet és azok hogyan állhatnak a rendelkezésünkre? Ha valami elérhetetlen, legyen részlet cél annak megszerzése.
Álmodozni csodás dolog, de el kell döntenünk, hogy mi a fontosabb?! Egy tökéletes álom, vagy egy kevésbé tökéletes valóság?
Fontos megvizsgálnunk, hogy a cél elérhető-e? Ha túl magasra tesszük a lécet, nagyobb a valószínűsége, hogy nem sikerül azt egyhamar, vagy egyáltalán nem tudjuk elérni.
Nem gond, hogy álmodozunk, csak ne akarjunk mindent egyszerre, bontsuk a nagy célt több kisebb, végrehajtható részre, hogy a köztes sikerélmények átsegítsenek a majd felmerülő holtpontokon.
Nevezzünk meg határokat, korlátokat. Időben, térben, anyagiakban. Akkor nem folynak ki a kezünkből a dolgok, nem halasztgatunk, nem találunk ki kifogásokat. Osszuk több kisebb célra, rövidebb határidőkkel a tervünket. És amikor elértünk egy részeredményt, akkor jutalmazzuk magunkat!
Ha mégis kifogásokat találunk, nézzünk rá az alaptervünkbe, amiben előre feljegyeztük azokat a kiváltó okokat, amik a lelkesedésünk lanyhuláshoz vezethetnek. És helyettük elevenítsük fel a célunk miértjét, gondoljunk arra a kiváltó eseményre, gondolatra, érzésre, amik miatt kitűztük a tervünket. És állítsuk szembe ezt azzal, ami miatt éppen feladnánk a küzdelmet.
Szükség van a folytonosságra. Ahhoz, hogy az új szokásokból rutin váljon, ahhoz legalább, ha mindennapos cselekedetről van szó, három hónapnak kell eltelnie anélkül, hogy megállnánk a cselekedetében. Ne szomorkodjunk, ha úgy érezzük monoton, és nem szerez éppen örömet a folyamat, gondoljunk a célunkra, és arra, hogy annak elérése mit jelenthet nekünk.
Az újévi fogadalmunk megtartásához folyamatosan értékeljük, elemezzük és ami a legfontosabb jutalmazzuk magunkat. Kérhetünk hozzá külső segítséget, bátorítást, értékelést is. De csak akkor, ha önmagunkat nem frusztrál más eltérő véleménye, ha bírjuk a kritikát. Ha úgy érezzük kell a külső megerősítés vagy éppen számonkérés, akkor pláne vonjunk be családtagot, barátot vagy éppen munkatársat a tervünkbe.
Ne feledjük, az akaraterő fejleszthető. Agyban dől el, hogyan cselekszünk. Döntsünk úgy, hogy bármi ért is, hideg vagy meleg, most nem adjuk fel. 2018-ban véghez visszük azt, ami korábban nem sikerült!
Szerző: Szoknya és Nadrág
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.