Nagynénik, nagybácsik, szülők, nagyszülők, ismeretlen arcok fekete-fehér és színes képeken. Rövid shortban, miniszoknyában, a Balaton partján fürdőruhában. Kortól és nemtől függetlenül jól néznek ki. Vajon hogy csinálták? Vékonyak, finoman izmosak, csinosak. Mi lehetett a titkuk?
Amikor régi fotók kerülnek elő, még a kilencvenes évek előtti időben, azokon valahogy ritkán látunk kerekded, molett, elhízott embereket. A titok talán a másfajta élethelyzetből adódott. Összeírtunk pár dolgot, amit másként csináltak a felmenőink.
Így nem híztak nagymamáink?
- Nem üldögéltek tétlenül az emberek. Nem poshadtak a tévé, a streaming szolgáltató előtt. Kivéve a Dallast péntek esténként, na meg a magyar teleregényt. Akkor szomszédok közt voltak. Mindkettőt szigorúan a Híradóval előtte nézték. Ritkán csúszott be egy jó Bud Spencer film, egy megsárgult amerikai klasszikus, esetleg egy francia vígjáték Louis de Funèsszel, na meg egy-egy kabaré műsor. Azok is inkább csak ünnepkor. Mindezt alig pár csatornán. Ellenben volt tévétorna, amit nemcsak ülve bámultak. És az idősek is elkezdhették.
- 40 éve még egy az eldobhatós tollak előtti időben, egy golyóstoll “érték” volt. Emlékszem, az édesanyámra, ahogy lohol a munkába induló nagynéném után. Mert a nagynéném otthon felejtette az egyetlen egy golyóstollát. Az emberek többet gyalogoltak. Messzire is. Sokat. Nem volt ennyi autó. Nem volt ennyi tömegközlekedési jármű. Hosszabb távolságokra voltak a megállók is. Nem volt kérdés a séta. Különösen hétvégén, lehet, hogy a cukrászdába, de kimozdultak, gyalog.
- Nem ragadtak le okostelefon, tablet vagy számítógép fölé görnyedve. Mert nem volt. Helyette személyesen találkoztak egymással és papíralapon leveleztek. A telefonhívásokat három perc alá szorították.
- Az sms betegséget sem ismerték. Hírből sem. Sőt nagyon semmilyent sem. Vagy ha igen, akkor szót fogadtak az orvosnak, ágyba feküdtek, vánkossal feltornyozták magukat, izzadtak a dunna alatt és pár nap alatt kijöttek egy influenzából. Nem rohangáltak a vírussal hetekig, mondván, hogy nincs idejük gyógyulni sem.
30 éve: Házi buli. Farsang. Jobbnál jobb jelmezekkel. Mindegyik házilag készült. Heteken át. Nem a netről rendelték meg. A buli utáni takarítás volt a hajnal fénypontja. Pedig az akkori porszívók, mai ítélettel, semmit se értek. Mosogatógép sem volt. Ráadásul az üres üvegeket is még vissza kellett vinni a váltóba. De ez a sürgés-forgás mindenki kedvence volt.
- Az embereknek mindig akadt dolguk, elintézni valójuk. Nem foglalhattak előre időpontot az ügyintézéshez, hanem sorban álltak. Türelmesen.
- A városban lakók hétvégén a víkendtelekre jártak ki, csinosították a kertjüket. Kapálták a tenyérnyi zöldjüket. Vagy elmentek kirándulni. Falun meg minden családnak volt háztájija, hétvégén is együtt keltek a kakassal. Nem volt idejük ülni.
- Az asszonyok folyamatosságában takarítottak, főztek, nem ételt rendeltek, csinosították a ruhatárat, az otthont. Ténylegesen tanultak, játszottak a gyerekekkel. Nem volt ennyi gép, mint manapság, és negyed ennyi holmit lehetett készen kapni. Ha szükség volt valamire, el kellett készíteniük.
- A férfiak is sokkal inkább a két kezükre voltak szorulva. Ha elromlott valami, igyekeztek megszerelni azt. Kalákában újították fel egymás otthonát.
