Hogyan társasjátékozzunk a gyerekekkel? Másként kellene? Szabad őket nyerni hagyni, oldjuk e bennük a játék közbeni feszültséget, asztalnál játszuk vagy a földön? A társasjátékozás pszichológiájáról a Mit játsszunk vlog szerzőpárosával beszélgetünk. Győri-Nádai Réka és Győri Zoltán válaszolnak a kérdéseinkre.

Szülőként felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan társasjátékozzunk a gyerekekkel. Másként kellene, mint a felőttekkel. ITT olvashatunk arról, hogyan illik viselkedni felnőttkánt a játékasztal körül, milyen képességeket fejleszt a társasjátékozás és arról is, hogy szabad-e csalni? Ez a kérdés a gyerekeknél sem kerülhető el, így most sem hagyjuk ki. De most kiderítjük azt, hogyan jó a gyerekekkel társasjátékozni:

– Hány éves kortól játsszunk?

Zoli: – Hogy a játék maga mikortól van jelen az ember életében, az filozófiai kérdés, hallottam már sok megközelítést, szerintem egyezményes álláspont nincs. A társasjátékra nevelés másfél-két éves kor körül elkezdődhet az alkatrészek megismerésével, a szabálytartás intézményének mélyítésével. Van, akinek ez hatévesen is nehéz, de láttam két és fél évest ügyesen társasozni.

Réka: – A legkisebbeknek való játékok 3 éves kor felett ajánlottak. A kisfiunk kétéves, kicsi még a társasjátékokhoz, de ismerkedik a dobókockával, kártyával, egyes alkatrészekkel és imádja a nagy, színes elemeket.

– Bizonyára már vásároltatok neki társasjátékot, mivel érdemes szerintetek kezdeni?

Réka:  – Az első társasra emlékeztető játéka egy nagy plüss dobókocka, aminek minden oldala más színű és az oldalakhoz különböző tevékenységek vannak társítva, például, ha kéket dobunk leguggolunk, ha pirosat, akkor tapsolunk. Guríts és játssz a címe. Nagyon szerette, mostanában a Nyúlmentő akció a kedvence, szereti pakolgatni a kis nyuszikat.

– A gyerekek esetében mennyire fontosak a szabályok? Változtathatóak, lehet könnyíteni?

Réka: – Szerintem maga a szabály fogalma, hogy az embernek valamihez igazodnia kell játék közben, hogy bizonyos dolgokat szabad és bizonyosakat nem, az túlmutat a játékokon, komoly lelki tanulás és fejlődés. Erre mindenképpen szüksége van a gyerekeknek a kezdetektől, csak mindig azon a szinten ahol éppen vannak, hogy befogadható, megérthető és követhető legyen a számukra. Az pedig a szülő felelőssége hogy leüljön a gyermeke mellé és segítse, támogassa, a jelenlétével és játékával maga is példát mutasson.

Zoli: – Az, ha egy gyerkőc magára alakítja a szabályokat, vagy akár maga is játékokat alkot az fantasztikus, mindenképp támogatandó dolog. A könnyítés nehéz kérdés mert mindig személyre szabottan dől el, hogy kinek mi a könnyű. Nem vagyok a híve egy kihívás „kikönnyítésének”, ugyanis sokszor pont azért unják meg a játékot a gyerekek, mert nem találnak benne elég kalandot. Ha egy játékot sikerül jó korcsoportnak és jó alanynak kiválasztanunk akkor ha segítséggel is, de végig tud menni a „pályán” és megélheti a jól megérdemelt siker érzését.

Így társasjátékozzunk a gyerekekkel

– Hagyni kell győzni a gyereket?

Réka: – Szerintem semmiképpen, ez ugyanis becsapás, hazugság lenne, még akkor is, ha kegyes. A gyerekek nem „hülyék”, megérzik a kamut és szerintem kifejezetten építő jellegű, ha tudja, hogy bízunk a képességeiben, és segítünk neki, hogy megtanulja megélni azt is, ha utolsó lesz valamiben. Felnőtteknél pláne megalázó lehet.

Zoli: – Én sem javaslom, hosszú távon kártékony. Annyi játék van, szerintem játsszanak olyannal, amiben a nyertes önmagának köszönheti a győzelmét, vagy kooperatív játékot, amiben a játékosok közösen győznek vagy vesztenek. Ilyen például a Pandemic nevű társasjáték. Ez a kezdők bevonására is remek módszer, akik gyakran tartanak attól, hogy valamiképp megszégyenülnek a játékos asztalnál, vagy nem lesznek elég „ügyesek” elsőre. Szerintem nincs ilyen, a gyerekeknél maximum az előnyadással tudunk balanszírozni, ami ősi módszer – a Jesztl József – Lencse Máté: Jól játszani című társasjátékos könyv ügyesen ír is erről.

– Szabad, esetleg kell hagyni a gyereket csalni? Ti hagynátok?

Zoli: – Nem vagyok a csalás híve, sem a játékban sem az életben. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a gyerkőcöknek is azt tanítsuk meg hogy tisztán játszani az igazán nagy kihívás. Ritkán találkozom csalással szerencsére, ez ugyanis gyengíti a játékosok közti bizalmat, egyáltalán nem javasolt. A napokban erről is készítettünk videót: ITT nézhető meg. Közkedvelt téma, sokakat érdekel és ismerek jó pár embert, akiket pont ez tart vissza a társasozástól.

Réka: – Sok esetben a csalás szerintem az önbizalomhiány egy jele, van, aki azért csal, mert unatkozik, vagy nem érdeklik a szabályok, figyelmetlen, esetleg azt érzi, hogy minden áron győznie kell. Kártékony jelenség, erősen rombolja a közösségi élményt, gyermekkorban is tennék ellene.

– Hol játszunk? Nappali, konyha, asztal, föld, kanapé? Az, hogy hol játszunk, az számít?

Zoli: –Mi felnőttként asztalnál szeretünk játszani, de a gyerekek kifejezetten élvezik, ha a földön vagy az ágyon gurul a kocka. A kreatív helyfelhasználás főleg utazásoknál érdekes szerintem, otthon annak is van egy bája, ha asztal köré telepszik a család.

Réka: – Játéka válogatja, ahogy az előző beszélgetésben is említettük vannak játékok, amik kifejezetten nem kérnek asztalt, de például egy ügyességi játékot, ami a gyerekek finommotorikáját fejleszti, vagy egy koncentrálós 3D-s játékot én biztosan asztalon játszanék. Főleg mert az alkatrészeket is könnyebb így egyben tartani.

– Vannak lányos illetve fiús társasjátékok?

Réka: – Én nem hiszek ebben, sőt bizonyos szinten károsnak is tartom már gyermekkorban „nem alapján” válogatni szét a játékokat. Ez ugyanis a sztereotípiák erősítésén túl lekorlátoz egy csomó fantasztikus lehetőséget. A gyerekek fantáziája végtelen, bármivel szívesen játszanak, sajnos a felnőttek azok, akik szeretik „bekategorizálni” a dolgokat. Jó ezt a gyermekiséget megtartani magunkban, nekem a kedvenc játékaim igazán „fiúsnak” számítanak a gamerek szemében.

Megunni egy játékot?

– Sok szülő unja a közös játékot, mitől lehet izgalmas nekik is a kicsiknek való társasjáték?

Réka:  – A szülők sokszor túlterheltek, és nem engedik meg maguknak hogy egy „játékot” komolyan vegyenek – sokan túl „fontosnak” érzik magukat ehhez. Éppen ezért már a felütése sem jó egy ilyen együtt játszásnak – ha a szülő nem tud lelazulni és partnerként részt venni a gyermekével ebben a kalandban azt nagyon hamar megérzik a kicsit. Ilyenkor jó erősíteni magunkban a gyermeki énünket, mert azért elég jó szórakozás tud lenni: figyelni, ahogy a gyermekünk fejlődik, gondolkozik, taktikázik. Kár erről lemaradni.

Zoli: –A régebbi játékokra jellemző az szerintem, hogy a felnőttek számára unalmasak. Az már egy modern játékos igény, hogy bár a társasok gyerekekre céloznak, de szórakoztatóak legyenek a felnőttek számára is. A szellemi felső korhatár azt jelenti, hogy egy gyerekjáték egy bizonyos kor után már nem szórakoztató – szerencsére egyre kevesebb ilyen van. Ettől függetlenül javasoljuk keresni azokat a játékokat, amik mind külcsínben, mind játékmélység tekintetében nyújtanak szellemi táplálékot a felnőtteknek is.

– A kérdést megfordítva, mi van, ha a kicsi unja meg a játékot félúton?

Zoli: – Semmi, játsszatok mást. Erőltetni semmit sem szabad.

– Minél több társasjáték vagy mélyüljünk el pár darabban?

Réka: – Nehéz válaszolni erre, mert ez is erősen személyiség függő, szerintem szuper, ha valakinek van egy alap játékkészlete, amiben vannak könnyed, gyors, „filler” és party játékok is a komolyabb, egész estés szórakozást nyújtó játékok mellett. Mi minden társasággal mást játszunk, igyekszünk figyelni az eseményt, hogy mennyi időnk van rá, és mennyire gyakorlott játékosok a játékparty tagjai. Ehhez azért már kell egyfajta „gyűjtemény”, de nekünk ez a szakmánk, ezért is van több mint 300 játékunk. Ennek ellenére más háztartásokban szerintem nem a játékok mennyisége a lényeg, hanem a minőség.

Zoli: – Van, aki megmarad 20-30 játéknál, van akit szórakoztat a gyűjtő-szenvedély, mindenki döntse el maga, hogy számára mi az ideális mennyiség. A Mit Játsszunk? Vloggal igyekszünk kapaszkodót nyújtani ebben is.

Fotó: Mit játsszunk? vlog