A köznevelés kérdése feszíti a pedagógust és a szülőt, de legjobban a gyerekeket, akiknek a sorsáról szó van. Tanulni, elsajátítani dolgokat, különösen egy idegen nyelvet, nem tartozik a legegyszerűbb élethelyzetek közé. Felnőttként, pedagógusként nem szabadna elfelejteni: iskolába járni, ott helytállni, tanulni nem könnyű feladat. Ahogyan tanítani sem. Viszont a pedagógus a felnőtt, ő az, aki alakíthatja az órákat. Taníthat így is vagy úgy is. A szemléletváltás lehetőségeiről Révész Kinga angolnyelv-tanárral beszélgettünk, hiszen szeptemberben újra választhatnak a pedagógusok abban, melyik úton járva tanítanak.
A hazafiasságunk megkérdőjelezése nélkül állíthatjuk, egy magyar embernek kifejezetten fontos lenne, ha beszélne legalább egy olyan idegen nyelvet, ami elterjedtebb, mint hőn szeretett anyanyelvünk. Például angolul, németül, franciául, japánul, oroszul – csakhogy az itthon legkedveltebb idegen nyelveket soroljuk.
A nyelvtanulás nem könnyű feladat, de nem is feltétlenül nehéz – ez derül ki elsőként, amikor beszélgetni kezdek Révész Kinga angolnyelv-tanárral, akit évek óta ismerek egy olyan biztonságos közegből, mint a Kőszikla Baptista Gyülekezet. Láthattam Kingát számtalan helyzetben, gyerekekkel, fiatal felnőttekkel, középkorúakkal és idősekkel is kommunikálni. Sikeresen. Pedig Kinga egy kimondottan halk szavú nő. Olyan, akiről azt mondjuk, a légynek se tudna ártani, na nem mintha akarna. Kinga kommunikációs és pedagógiai szemlélete igazán követendő példa.
Már csak azért is, mert Kinga bármilyen visszafogott mind külső megjelenésében, mindabban, ahogyan megnyilvánul, nagyon is határozott véleménye van pedagógusként a hazai köznevelés hátrányairól, a pedagógusok szerepéről, a különféle tanítási módszerekről, a szülőkről és a gyerekekről is.
Tűpontosan és naprakészen tisztában van a gyerekek testi és lelki fejlődésének lépcsőiről, arról milyenek a mai gyerekek, milyen hatások érik őket otthon az iskolán kívül, ami nem utolsó szempont akkor, amikor arról beszélünk, hogyan kellene nyelvet tanítani a különféle korcsoportoknak. Hogy a gyerekek milyen előzményekkel ülnek be az órákra.
Ehhez a tudásához nemcsak a hazai, hanem többféle külföldi pedagógia szemléletet is magába szívott, mint például a nemzetközi Helen Doron angol nyelvtanítási módszert.
Ahhoz, hogy meglátásait, tapasztalatait át tudja adni (nem csak nyelvi) pedagógusoknak, továbbá együtt gondolkodásra hívja a köznevelésben élenjárókat, elindította Facebook oldalát és YouTube csatornáját: Így vagy úgy? – címmel.
Így vagy úgy? – nagyon nem mindegy!
– Szeptemberben be kell mennünk a tantermekbe. Így vagy úgy. Jelen kell lennünk ‒ így vagy úgy – kezdi Révész Kinga. Szerinte elsődleges, hogy egy pedagógus, ő is, feltegye magának újra és újra a következő kérdéseket: Te hogy érzed magad az óráidon? Tudsz biztonságos, mégis izgalmas közeget teremteni magad és a gyerekek számára? Fontosnak tartod ezt? Milyen pedagógiai irányvonalak vezérelnek? Milyen módszertani újdonságokat használsz? Lehetséges és szükséges-e a paradigmaváltás a mai viszonyok közt?
Egyébként ezekkel a felvetésekkel indítja bemutatkozóját a közösségi oldalon. Ahol ugyan az indított csoport elsősorban általános iskolai nyelvtanároknak szól, Kinga a YouTube videóiban nem felejti el hangsúlyozni, hogy sok minden, nem csak a nyelvi, hanem más tantárgyat tanító tanárok számára is érdekes lehet. Hiszen legtöbb pedagógusnak igénye van az együtt gondolkodásra, az egymástól tanulásra.
‒ Sajnos azonban, kevés lehetőség van a mai oktatási körülmények között arra, hogy önreflexíven elgondolkodjunk, megosszuk egymással tapasztalatainkat, kudarcainkat annak érdekében, hogy egy kritikai, de konstruktív közös gondolkodással, a szinergia törvényei szerint, állandóan megújulva tantestületileg, munkaközösségekben is fejlődni tudjunk. Ha a most elindított felület segít abban, hogy elkezdődjön köztünk valamiféle szakmai diskurzus, már megérte – bizakodik.
Kinga kimondja: a rengeteg adminisztráció, a feszített keretek, a folyosói és egyéb ügyeletek, sokuknál az osztályfőnöki feladatok, a sok helyettesítés és nem csak teremről-teremre, de akár iskoláról-iskolára való vándorlás, a nem mindig felhasználóbarát tankönyvek, és a hosszúnak bizonyuló 45 perces órák, rövid szünetek darálója mind-mind nem segítik a pedagógusok munkáját. És így a gyerekek tanulását sem.
A pedagógus is ember
Kingával a nehézségekről is beszélgetünk. Mert nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a pedagógus is ember. A 2017-18-as adatok szerint az általános iskolában tanító nyelvtanárok legnagyobb része nő. 93,8%-a pontosan.
– Az otthoni szerepeinkkel, feladatainkkal nagyon nehéz összeegyeztetni a továbbképzéseket. És mintha ez még nem is lenne elég, a portfólióírás, a különféle ‒ általában nem nyelvoktatási-szakértő által lebonyolított‒ értékelések további energiákat emésztenek fel – valljuk be, sokszor feleslegesen. A gyermekvállalás során is ki több, ki kevesebb évre esik ki a vérkeringésből, később pedig idősödő szüleinkről való gondoskodás felelőssége is a vállunkon van. Így legtöbbünk nem tud kiszakadni ebből a közegből hosszabb időre, így például az országvezetés által vizionált külföldi tanulmányutak sem jelenthetnek reális segítséget fejlődni vágyó általános iskolai nyelvoktatásban dolgozók számára – hangsúlyozza.
Megtudjuk tőle azt is, ez olyannyira nehéz, hogy még a helyi továbbképzésekre való eljutás is nehezen megoldható, sőt, egyre gyakrabban fordul elő olyan helyzet, hogy eleve az intézmény nem tudja megoldani a kieső pedagógus helyettesítését.
Az Így vagy úgy? online felület azonban bármikor elérhető, specifikus, magyar viszonylatokban – állami oktatásban – kipróbált.
– Mosogatás, utazás közben is hallgatható, vagy amikor a beteg gyerkőcünk bealszik, és egy picit tudunk mellette szusszanni, de jelen is lenni mellette – javasolja.
Hibáztató attitűd helyett támogató
Elkerülhetetlen, hogy ha tanításról van szó, akkor ne hozzuk szóba a specifikus tanulási zavarokkal, nehézségekkel bíró-küzdő gyerekek csoportját. Ma hazánkban minden nyelvi csoport mintegy 10 százaléka él együtt diszlexiával, és nagyjából 25 százaléka valamilyen tanulási nehézséggel.
– Ezért lenne borzasztó nagy szükség egy paradigmaváltásra nekünk, tanároknak, hogy a hibáztató attitűdből támogató attitűdre váltsunk, és a kirekesztő frontális oktatás helyett inkluzív, multiszenzoros módszereket használjunk – nyomatékol.
Úgy fogalmaz, az Így vagy úgy? felület egyfajta gondolatindító, segítő szerepet is be akar tölteni, hogy ők pedagógusok közösen elgondolkozzanak azon, hogy – amennyire a feszített keretek közt tőlük telik‒ így is, de úgy is taníthatnak, nem csak egyfajta lehetőség van.
Miért? Hogy a gyerek ne kikapcsolt üzemmódban, már telítődve álmodozzon passzív jelenléttel az órán, hanem hogy aktív, az egész lényét bevonó részvételével tanuljon. – Tanuljunk egymástól – fűzi hozzá.
Biztonságos közeg a tanításban
Elmondja, az általános iskolai évek a gyerekek számára rendkívül dinamikus fejlődésben telnek, a testi/lelki/hormonális változások mellet az alsó- és a felső tagozat kontrasztjával is meg kell küzdeniük.
Kiemeli: –Felsőben az a természetes, hogy a gyerekek megkérdőjeleznek mindent. Az, hogy ezzel az attitűddel mit kezdünk, az rajtunk múlik nagyrészt. Lehet így is, úgy is. Amennyiben sikerül biztonságos, bizalmas légkört kialakítanunk egy csoportban, akkor ezt a hozzáállást konstruktívan használhatjuk pedagógiai célzattal: arra sarkallni őket, hogy kérdéseket fogalmazzanak meg, s azokra maguk keressenek válaszokat.
Erre a pedagógus szerint azért van szükség, mert az egyéni válaszok, megoldások sokrétűsége megmutathatja a gyerekek számára, hogy nem csak egyféle út/mód van, ugyanakkor ezek a részválaszok kiegészíthetik egymást, s így találhatnak talán alkalmazható megoldást egy-egy kérdésre-problémára.
Ajánlatok az útkereséshez
Ami többször elhangzik Kingától a beszélgetésünk alatt, az nem biztos, hogy minden pedagógusnak tetszene, pont amiatt a magánemberi leterheltség miatt sem, amivel ő maga is küzd, de mégis nagyon aláhúzza: – Jó lenne, ha a mai társadalomban jelenlévő, sajnos a fiatalokat nagy mértékben befolyásoló bipoláris szemléletmód és a megoldásokat tálcán kínáló mainstream mellett a gyerekek átélhetnének, megtapasztalhatnának másféle útkeresést is.
Ezekhez mutat, hoz megoldási lehetőségeket, tárgyakat, kipróbált és bevált mondatokat, invitál a közös tapasztalat megosztására, beszél személyes pedagógiai nehézségeiről „hibákról-bakikról” a YouTube videóiban, pont olyan természetesen, ahogyan élőben is láthatjuk őt.
‒ Ez tudatos törekvés, mert e téren is önazonos szeretnék maradni, és prezentálni, hogy a hibázás legitim dolog, a tanulás természetes, sőt, rendkívül fontos velejárója. Jó lenne már elengednünk azt a perfekcionizmust, ami például a másik idegen nyelv használatában akadályozza a gyerekeket, és helyette tanulási folyamatként látni a nyelvelsajátítást, nyelvhasználatot ‒ mondja.
Vagyis nem biztos, hogy Kinga a kamerába néz, olykor megakad a nyelve, nem hangos, szinte halk, mégis lehet érteni minden szavát, és ami ennél is fontosabb érezhető belőle nemcsak pedagógusoknak, hanem szülőknek és gyerekeknek is, hogy valóban érti és szereti, amit csinál. Szereti a gyerekeket. A szakmáját.
Révész Kinga valóban ízig-vérig pedagógus, olyan, akiről nem lehet elképzelni, hogy kiabálna, pedig saját bevallása szerint volt olyan, amikor tehetetlenségében ő is felemelte hangját. Ennek ellenére néhány volt tanítványa is követi a most indult YouTube csatornán, ami Kingát hálával tölti el, mert rengeteget tanult tőlük. Erről így fogalmaz: ‒ Egymást formáltuk a rögös úton – a gyerekek tudják csak igazán, hogy honnan indult a közös múltunk, és hova jutottunk el közösen.
Végezettül még annyit, kíváncsiságból a 12 éves fiamat is megkérdeztem Kingáról, mert ő iskola-közelből is ismeri Kinga nénit, mit gondol róla:– A gyülekezetben többször találkoztunk, de az iskolában engem nem tanított, csak helyettesítőként volt órákon, de nekem nagyon hiányzik, mert vele minden olyan nyugodt, biztonságos volt.
Vagyis a fiam is a biztonságos kifejezést használta, ami szülői véleményem szerint az egyik legfontosabb, hogy a gyerekek valódi biztonságban és nyugalomban érezzék magukat az órákon, hogy tényleg a tanulásra tudjanak összpontosítani, mert úgy talán több idő jutna mindenkinek – gyereknek, pedagógusnak és szülőnek egyaránt a tanítási időn túl másra.
Fotó: Révész Kinga
Címlapkép: A szókincs tanulása, ismétlése ruhadarabok segítségével
