Ahogyan rótta a köröket, úgy zakatolt a fejében a mosógép ritmikusan váltakozó zaja. Öreg volt már. A mosógép, de ahogyan szedte a lába a métereket, Szalóky úgy érezte, ő maga is az. Öreg. Öreg volt már.
Szalóky egyedül élt. Elvesztette a családját. De saját maga előtt úgy fogalmazott, hogy ő inkább agglegény típus, nem való neki az a vircsaft, amivel a házasság jár. Pedig a felesége, pardon a volt felesége, nem az a szekírozós típus. Talán pont ez volt a baj. Mindent ráhagyott, és megcsinált helyette. Egyszóval nem érezhette magát úrnak a saját otthonában, olyannak, aki mindent megold.
Most egyedül élt. Hiába az apás hétvégéknek, azok egyre inkább elmaradoztak, a tini gyerekei egyre kevésbé voltak kíváncsiak rá. Ez így nem igaz, inkább csak élték a saját életüket. Az ifjúságukat, ami Szalóky felett már eljárt. Dehogy járt el, csak most így érezte.
Pedig a tükörbe nézve egy fiatalos, edzett negyvenes nézett vissza rá. Tényleg jól nézett ki. Nem volt pocakja, és még a mellkasa is a helyén volt, nem kezdett olyan furcsán előre domborodni, mint az ötven felettieknek, pedig épphogy még negyvenesnek mondhatta magát. Pár hónap múlva töltötte az ötödik ikszet.
Az öreg mosógép járt az agyában, ami egyre nehezebben rótta a köröket, pont ahogyan ő maga is. Mielőtt elindult futni, dolgozni akart egy kicsit, ott sorakozott a villamosmérnöki asztalán az a sok terv, amit átadás előtt még egyszer végig akart nézni. De nem tudott, mert az a nyomorult vacak egyre hangosabban zakatolt. Idegesítette. Vagy legalábbis azt hitte, az idegesíti.
Most sem tudta kiverni a fejéből a hangot, pedig igyekezett másra terelni a figyelmét. A Margitszigeten meglehetősen szép nők is kocogtak, sprinteltek, futottak. De nem ment, most valahogy nem érdekelték az idomok. Ringó mellek és fenekek, guszta combok.
Úgy érezte, elhagyja az ereje. Öreg volt már. Vagy nem. Most viszont úgy érezte, az. És inkább lassítani kezdett a tempón, majd komótosan lesétált a pályáról, és vett két gombóc fagyit. Miközben nyalta a pisztáciát arra gondolt, hogy ki kellene cserélni már azt az öreg mosógépet. Az ilyeneket mindig a felesége intézte. Pardon a volt felesége. Mert már elvált volt. Ahogyan ő akart saját magára gondolni: agglegény vagyok. Mert így könnyebb volt elviselnie, hogy ma sem jöttek a gyerekei.
Szerző: Polgár Ágnes
Fotó: Unsplash
Grafika: Mucsi Boglárka
