Arról, hogy az öregedés együtt jár az élettel egy húszéves sem akar tudomást szerezni. Nem is kell. Minek? Minek is tenné ki magát egy zsenge ifjonc annak, hogy arra gondoljon, egyszer majd másként lesz. Minek gondolna arra, hogy ami akkor és ott természetes, nem mindig marad meg annak. Ha kitenné magát ennek a tudatnak, akkor talán nem is tudná maradéktalanul élvezni az életet. De legfőképpen nem lenne mire visszagondolnia…csak hideg víz lenne az arcba.
Legyen szó arról, hogy nem éjszakába, hanem hajnalba nyúlóan tivornyázzon. Akár alvás nélkül 48 órában is. Nyomja a videojátékot, végignézzen egy többévados sorozatot, végigropja az éjszakát és a nappalt. Ami után a reggel úgy indul, mintha mi sem történt volna. Eszébe sem jut, hogy indulhatna másként.
Ahogy arra sem, hogy miért ne tenghetne-lenghetne egy szál pólóban a mínuszban? Mégis mi baja lehet, ha egyszer nem fázik? Hiszen nincs is hideg! Semmin nem kell agyalni. Az élet úgy szép, ha folyton történik valami. Amihez hozzátartozik az is, hogy esetlegesen, különösebben gondolkodás nélkül váltson hobbit, partnert, felsőoktatást vagy munkahelyet, ha úgy gondolja arra van szüksége. Mert megteheti, miért ne tehetné?
Ráér erre akkor gondolni vissza, természetesen nosztalgikusan, amikor ezek már nem maguktól értetődőek. Amikor már egy sorozatból két epizódot is nehezen néz meg egyhuzamban, mert folyton bealszik rajta. Vagy amikor már a hajnal egy óráig tartó mulatozás is legfeljebb csak szilveszterkor jöhet szóba. És télvíz idején már attól kirázza a hideg ha mást lát, nála 20-30 évvel fiatalabbat, haspólóban mutatkozni, ő maga meg legszívesebben az orrára is ráhúzna valami tyűfélét – orrtyűt például, de most megteszi a maszk is. Ha már koronavírus van.
És alig várja, hogy hazaérjen és felmelegítse az arcát. Forró vízzel. Mert hideg víz az arcba arra gondolni, hogy volt idő, amikor még nem számított semmi. Sem idő, sem pénz, sem éjszaka, sem hideg, sem a meleg. Semmi, csak az életet megélni úgy ahogy van, gondolkodás nélkül. Amikor teljesen nyugodtan megmondta még bárkinek, hogy nem jó az, amit csinál: legyen az a haverja, az anyja-apja, a pedagógusa vagy a főnöke. Hideg víz az arcba, amikor az ember rájön, mindezt már nem teheti meg. Vagy legalábbis nem úgy, mint egykoron.
Fotó: Getty Images
Grafika: Mucsi Boglárka
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
