Ma úgy gondolta, hogy jobban kiveszi a részét a háztartásból, hiszen ő is ebben az óriási házban lakik, nem csak a felesége. Holnap reggel fogja a gyerekeket, elmennek vásárolni, esznek egy lángost a piacon, visznek Eszternek is. Sajtosan, tejfölösen, sok fokhagymával, ahogy szereti. Majd isznak rá egy pohárnyi fehér bort, az majd leöblíti a hagyma illóolaját. És némi mámor sem árt, utána már úgysem ülnek kocsiba. Főz egy sültet, készít maguknak hozzá egy könnyű salátát, a gyerekek meg kapnak sült krumplit. Ők azt szeretik. Míg sül a hús, addig meg kiporszívóz és felmos, egyszer a felesége is pihenhetne.

Eszter egyik lábáról a másikra áll, alig várja, hogy sorra kerüljön a hentesnél. Vagy mégsem. Míg áll a sor, addig is van ideje eldönteni, hogy mi a fészkes fenét főzzön a hétvégére. Iszonyúan unja már ezt az állandó verklit, kitalálni, hogy mi legyen a menü. Hétköznap is gyakran főz, mert hiába a menza, meg a munkahelyi kantin majd’ mindennap valaki farkaséhesen ér haza, mert nem ízlett neki a koszt.

Megakad a szeme egy jókora adag darált marhahúson, kiderül, kimondottan hamburgernek való –bánja is ő melyik része az állatnak amiből van– vásárol belőle három kilót, nem baj ha több, maradhat. Három kicsi, a férje, plusz Dávid előző házasságából született nagy fia is jön. Elfogy az a hús. Ha  mégsem, akkor megy a fagyasztóba– fut át az agyán, miközben már rohan a gyerekekért az óvodába, iskolába.

Otthon senki sem szól egy szót sem a holnapról, mindenki döglik. Dávid kibont egy üveg vöröset, miért várjon holnapig, inkább marhát vesz –gondolja– főzz inkább egy pörköltet, a maradék bor jó lesz bele. Eszter bevágja a hűtőbe a darált húst, majd fogja a mobilját és félhangosan rendel három pizzát. Nem, négyet. Mindenki mondja a magáét milyen feltétet akar rá. Legyen inkább öt. Ilyen is, olyan is.

Míg megérkezik a pizza, elteszi az útból a lerúgott cipőket, földre levágott táskákat és kabátokat az előszobában, mindent a maga helyére. Körbe megy a házon, összeszedi a szennyest, a mosókonyhában még hangosan számol háromig: színes valakinél? 1,2,3 senki többet harmadszor? Senki nem válaszol, így elindítja a mosást. Az óriási gép 7 kiló ruhával is elbír. Csendes. Kisebb vagyonba került. Szárítógép is van. Hálás érte Dávidnak.

Összedob még egy salátát, poharakat vesz elő, leterít egy terítőt az ebédlőasztalra, mire érkezik a pizza már három féle limonádé áll az asztalon. Na meg az üveg vörösbor. A vacsora végére már üres a palack, amikor Dávid segít az asztalleszedésben ráébred: ebből sem lesz holnap vörösboros marhapörkölt. De kinyit egy másik palackkal, szintén vöröset, hogy esélyt adjon a főzésre.

Folytatják a vacsora előtt megkezdett játékot, most már Eszter is beszáll. Csúszkaland, Vortex, Hohoho és a klasszikus Activity végére ez a palack is elfogy. Eszter a fürdetést, Dávid az altatást intézi. Maga is elalszik. Reggelre, amikor felébred, Eszter már túl van a gyerekek reggeliztetésén: kalács, lekvár, méz és vaj várakozik Dávidra is az asztalon. Az egymás után sorakozó hamburgerhúsok látványa ébreszti fel igazán, Eszter éppen az utolsó pogácsa formázásánál tart. Én is ebben a házban lakom, legalább a porszívót megfoghatnám. – Vettél porzsákot? – zavarja meg Eszter a gondolatait… Nem, pedig én is ebben a házban lakom.


Fotó: Unsplash
Grafika: Mucsi Boglárka