A természet lágy ölén sétálni kéz a kézben mindig is romantikus program volt a nőknek. Mindaddig, míg a humorista egy stand up comedy-ben le nem lőtte ennek a poénját egy jó kérdéssel: Miért kell a lányokkal folyton sétálni? Miért? Mert olyan romantikus. Na, de mitől? Nehéz megmagyarázni.
A városban pont olyan érdekes lehet a séta, mint egy parkban, ligetben vagy az erdőben. A városban az épületeket, a homlokzati díszeket pásztázni, a járókelőket: szaladgáló és kismotorozó gyerekeket, hajlott hátú, komótosan sétáló időseket, házi asszonyokat bevásárló szatyorral, toporgó kamaszokat, öltönyben siető üzletembereket. Na meg a varjakat vagy éppen a bevásárlókocsikat. Az elszabadult indulatok jelzőjét.
A fővárosban már nem csak patkányoktól tarthat az urbán újabban, hanem a varjaktól is. A zöld drótkosaras szemetesekben megy a harc a maradékokért a patkányok és a varjak között. Almacsutka, szendvicsvég, az egyik hírportálon olvashatjuk: szardínia. Ki dobhatott ki egy szardíniás konzervet a Deák tér közepén? Talán egy átmenetileg szerencsésnek mondható, akkor jóllakott hajléktalan? Vagy valami ádáz turista?
A budapesti agglomerációban is elszabadult indulatok figyelhető meg: a patkányok és a varjak mellett a bevásárlókocsik uralják a zöldövezetet. Itt az egyik magában várakozik üresen, ott társaságban többen a fűben elfekve, amott kissé félrevonulva egy szingli, benne hagyott papírzacskóval. Állva, eldőlve, felfordítva várakoznak, nem tudjuk mire. Messze a hipermarkettől. Bevásárlókocsi távval mérve, azaz gyalogosan tolva, nagyjából másfél kilométerre.
Vajon többen is nyúltak le így bevásárlókocsikat, vagy egyvalaki vásárol be mindig ilyen sajátságos módon? A sétáló szívesen megkérdezné, ha tudná kitől tehetné, nem lenne egyszerűbb egy banyatankot húzni, mint egy óriási bevásárlókocsit tolni? A válasz valószínűleg az lenne: nem.
Kár is lenne a gőzért, csak elszabadulnának az amúgy is fodrozódó indulatok.
Fotó: Fotó Matsilvan/Getty Images
Grafika: Mucsi Boglárka
