Szeretett fütyörészni. Csak úgy az önmaga szórakoztatására. Fütyülni miközben felrakta a levest főzni, beült az autóba vagy éppen vett egy jóleső fürdőt. Énekelni is hasonlóan. Sosem jutott eszébe, hogy nem kellene tennie. Hogy csak saját maga hallja dallamosnak a fütty szavát. Hogy az énekhangja minden élőt rosszul érint, és ahogy a nagyapja mondaná, még a holtaknál is kiverné a biztosítékot.

Csak akkor ugrott be, de akkor szörnyen élesen, hogy talán mégis csak azért menekül mindenki a környezetéből, mert hamis minden hang, ami belőle távozik, amikor kezébe vette Julie Cohen: Louis és Louise című legújabb szépirodalmát.

Egy élet. Kétféleképpen leélve – olvasta a borítóján. Milyen egyszerű is lehetne minden, ha tehetnénk így is és úgy is! – lapozta érdeklődve tovább a kötetet.

A regényben Louis és Louise ugyanaz a személy, aki két különböző életet él. Csupán az orvos által megállapított nemük és az „e” végződés különbözteti meg őket egymástól. Ugyanazok a legjobb barátaik, ugyanolyan vörös a hajuk, ugyanaz az álmuk, hogy íróvá legyenek, ugyanolyan kitűnően fütyülnek. Gyengéd, mélyenszántó és időszerű regény azokról a dolgokról, amelyek összehoznak bennünket – és amelyek elválasztanak.

Julie Cohen Együtt című előző regénye egy szörnyű titkot rejtegető házaspárról szólt, a Louis és Louise pedig arról, mennyire máshogy alakulhat egy élet. És valóban. Fütty és dallamszó nélkül szerinte üresen. Számára nem kérdés fütyülni szabad-e? Fütyül és kész az egész világra, ami önmagában amúgy is hamis a hamisabbnál. Neki meg csak egy élete van. Nem kettő.

Kép: Canva
Grafika: Mucsi Boglárka