Irónia – Prosecco reggelire
Sokat gondolkodtam azon, hogy szükséges mindent méricskélni az életünkben? Ez most jó, vagy már nem jó. Még nem jó, de lehetne jobb is. Leszámolni a régivel, és valami újba kezdeni.
Változtatni valamin, mert túl nehéz, túl nagy a súlya, és beérnénk kevesebbel. Megfogadni valamit, hogy ezentúl más lesz, más mintát követünk, vagy teljesen elhagyunk valamit. Legalábbis igyekszünk így tenni. Még ha nem is szeretjük azt a szót, hogy fogadkozás, mert egy kicsit olyan, mintha tudatlanul fejest ugranánk az ismeretlenbe.
Mikor tehetnénk mindezt? Erre az évforduló lenne a legalkalmasabb, nem? Amikor az év valóban átfordul a következőbe. Erre gondoltam.
Eltelt már jó néhány nap a januárból. De a fogadkozást, a változtatást végül is bármikor el lehet kezdeni.
Egyénileg persze mindenkinél más a prioritás. Más dolgokon változtatnánk, másfelé indulnánk el. Mondjuk nehéz bármit is kérni, ha az alapvető szükségletekben – étkezés, ruházkodás, víz, villany, gáz, levegő – is hiányt szenvedhetünk. Amikor a mindennapi igényeinket nem tudjuk úgy kielégíteni, mint tavaly, vagy azelőtt. Amikor a bőrünkön érezzük, hogy egyre nehezebb.
De akkor mitől érezhetjük jobban magunkat? Mondjuk legyen prosecco reggelire?
Távol álljon tőlem, hogy bárkit alkoholfogyasztásra biztassak. Alkoholt csak mértékkel fogyasszunk. Mondják a hozzáértők. Vagy inkább sehogy és semennyit. Mert akkor sokat veszekszünk. Ezt már mások mondják. De nem kell mindenkire hallgatni.
Tehát akkor jöhet prosecco reggelire? Azért mert finom. Most ennyi is elég. Nem pedig azért, mert a fogyasztásától bármi jobb lenne.
Mert miért ne lehetne idén máshogy, mint korábban volt? Természetesen a proseccos reggeli nem minden napra szól. És nem is munka előtt. Inkább hétvégén, vagy amikor megtehetjük. Amikor szabadnapunk van, amit azzal töltünk, aki számunka a legfontosabb (figyelem: ezek lehetünk mi magunk is magunk számára).
Nem kell mindig dőzsölni. Vagyis úgy tenni, mintha dőzsölnénk. Prosecco mondjuk kapható két német, családi tulajdonú kereskedelmi vállalat közösen használt márkájának üzleteiben (ez nem vicc, a négy betűs, A betűvel kezdődő üzletlánc így jellemzi önmagát), nem szükséges annak flancosnak lennie. Reggelire, a kuglóf, a vajas pirítós, a májkrémes zsemle, a tojásrántotta, de még a palacsinta mellé is tökéletes választás. Nekem elhihetik.
A reggeli mellé nem is kell más, csak egy pohár prosecco. Meg humorérzék. Úgy érzem, erre is jócskán szükségünk lesz az idén.
Szerző: Karóczkai-Müllner Helga
Fotó: Canva
