– Szia. Mikor találkozunk?
Csak ennyi. Már megint ráírt. Nem is először az elmúlt félévben. Mindketten csak arra használták ezt a chatprogramot, hogy egymással beszéljenek. A fiú és a lány. Fontos volt, hogy megbeszéljék a dolgaikat, mert nem éltek együtt, még csak egy városban sem. Legalább így „beszéltek”. Nem találkoztak minden nap, azért sokszor kommunikáltak egymással. Megtörtént közöttük az interakció.
Ha a fiú írt, akkor mindig azzal kezdte a mondandóját, hogy szia. De akkor is, ha aznap már írtak egymásnak. A lány persze válaszolt, amint tudott. De a válaszában ha nem biggyesztett oda egy sziát, akkor azért kapott fejmosást. Mert hogy merészel nem köszönni?
– Most hétvégén nem jó nekem. Neked mikor lenne legközelebb jó?
– Neked is szia!
És egy könnyezve röhögő szmájli.
Aztán találkoztak. Még legalább háromszor. Hétvégén, ha úgy jött össze. A fiú szerint ilyenkor több idejük van egymásra. Az nem érdekelte, hogy a lány hétköznapokon is forszírozta volna a találkát. Mert szerinte úgy meghittebb, ha a hétköznapjaikat is megosztják egymás között.
Találkozásnál egyszerre mondták egymásnak, hogy szia. Majd csókot váltottak. Ez volt ugye hétvégén. Aztán jöttek a hétköznapok, és az üzenetek, amelyek mindig sziával kezdődtek.
Mindig ezt csinálja vele. Ő azt írja állandóan, hogy szia. A lányt pedig ezek szerint rosszul nevelték a szülei. Vagyis ezt hiszi magáról, mert nem írja le minden közlendője elé, hogy szia. Minek, ha rendszeresen kommunikálnak? És különben is: „olyan” kapcsolatban vannak. Vagyis ő úgy érzi. Amikor nem kell mindenért elnézést kérni. Nem kell viselkedni. Csak úgy önmagáért szeretik az embert.
Személyes találkozásnál a köszönés, az rendben van. Ha valakivel összefutunk, akkor mondjuk, hogy szia. Vagy helló. Vagy bármilyen egyéb más köszönési formula, az ismeretségi foktól, a tisztelettől függően.
De állandóan sziázni egy beszélgetésfolyamban, amit ráadásul ugyanaz a két ember folytat egymás között… Fura. Annak érezte.
De nem is ez volt a baj. Utólag már tudja a lány. Az csak egy dolog, hogy nem köszönt be a fiúnak minden nap háromszor. Ürügy. Egy olyan dolog, amiért őt kritizálni tudta a fiú.
– Mégsem jó ez a hétvége. Ne haragudj. Szia! – írta a lány.
Erre az üzenetre már nem kapott választ a fiútól. Tényleg nem a sziával volt a gond.
Fotó: Canva
Grafika: Mucsi Boglárka
