Az egész ott kezdődött, hogy minden befejeződött körülötte. Minden. A munkája, a hivatása, a házassága, az otthona, a barátságai még a családi kapcsolatairól is lemondott, elhagyta őket, ahogyan őt is elhagyták. 

Így szokott ez lenni, amikor egy olyan házasságnak lesz vége, amiről mindenki csupa jót tudott mondani, még maguk a főszereplők is. Tényleg jó házasságban éltek. 

Persze voltak nehézségeik, kiknek nem volt? De ezek – nem csupám visszatekintve – hanem még akkor, benne élve is, nem voltak kiugróan nagyok, nem érezték annak azokat. Meg lehetett volna velük birkózni. 

Egy ideig meg is birkóztak azokkal, olyannyira, hogy nem is nehézségként élték meg. 

Mindig szerettek kicsit tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarójuk ért, de ilyenkor mindketten belehúztak a munkába, és gyorsan javították a bankszámlájuk egyenlegét. 

Ezek nem voltak problémák.

Az emberi kapcsolataik inkább. Ez volt az, amire nem voltak felkészülve akkor, amikor fenekestől ugrottak a házasságba. 

Nem elfogadni egyik, másik anyuka hétvégi meghívását, jótanácsát, beugrását, nem fülét venni az irigységből vagy túlbuzgóságból érkező pletykáknak, nem engedni közelebb azt, aki rést üthet a pajzson, és legfőképpen nem nézni azt, hogy mások hol tartanak, hozzájuk képest.

Mennyi szobás a lakásuk, vagy a házuk, milyen az autójuk, hová mennek nyaralni, mekkora családdal büszkélkedhetnek. Mert igen, nekik nem jött össze a család. Nem lett gyerek. Sehogysem. 

Egészen a legutolsó pillanatig. Amikor még a tinta sem száradt meg a válókereseten, akkor lett pozitív a teszt, és maradt is az. Nyolc hónap után hangos lett volna a gyerekszoba, ami addigra már nem volt.

Az egyszobás lakásban kuporgott a gyerekkel. Minden befejeződött körülötte: a munkája, a hivatása, a házassága, az otthona, a barátságai még a családi kapcsolatairól is lemondott, elhagyta őket, ahogyan őt is elhagyták. Mert mit is mondjanak neki az emberek, gratuláljanak a csonka családjához?

Egy valami maradt csak a számára: az anyaság. És a késő esték, amikor már aludt a gyermek és ő elbújhatott a fürdőszobába. Amikor már végül nem volt mit tenni, és ő elsüllyedt a habokban. Ez volt az ő menekülése. A másodpercek töredéke, amivel mindig picit tovább bírta a víz alatt, levegővétel nélkül. 
Küzdelem nélkül, valahogy úgy, ahogyan túlélte a mindennapokat. 

Fotó: Canva
Grafika: Mucsi Boglárka