A gyerekeket az édesanyjuk kérdezte meg: Miért jó gyereknek lenni? A válaszokat lejegyzeteltük, hogy mi felnőttek tanulhassunk belőle.
Bonifác, 6 éves: – Azért, mert jó játszani. Szeretek játszani. Ha nem játszok, akkor unatkozok. A süni plüssömmel szeretek legjobban játszani. Mert cuki. Kilövi magát az űrbe. Mert neki ez móka és nekem is tetszenek az űrös dolgok, mert izgalmas. Azért is jó gyereknek lenni, mert jó játékokat kapok. Most a Lloyd robotját szeretném nagyon. Harcolni fog a jégemberekkel, de a Lloyd fog győzni.
Kisanna, majdnem 4 éves: – Nagylány vagyok, nem gyerek! És miért jó nagylánynak lenni? – kérdezek vissza. Azért jó, mert anyáék szeretnek. A nagylányok még mit csinálnak? Legóznak! Mit szabad még a nagylányoknak? Hot dogot és csoki golyót enni! És miért jó gyereknek lenni? Mert jó móka!
Örs, 9,5 éves: – Mert a szüleid még élnek, és sokat játszol. Ha van testvéred, akkor velük is játszhatsz. És az is lehet, hogy van valamilyen közös érdeklődésed a szüleiddel, és azt együtt tudjátok csinálni. Ha együtt csináljuk, akkor sokat lehetünk együtt. Például anyukámnak tetszik az Így neveld a sárkányod harmadik része, és nekem is. És az Elveszve az űrben sorozat is. Így együtt nézzük, és közben együtt vagyunk. Ha például elestél vagy kórházban vagy, ott vannak a szüleid veled. Nem vagy egyedül, és nem leszel szomorú. És az is lehet, hogy például az egyik szülő szereti a Legót és lehet vele legózni. Azért jó még gyereknek lenni, mert sokat lehetsz a barátaiddal. Beszélgetünk, vagy focizunk, vagy valahol játszunk valamit. Jó gyereknek lenni. Vannak benne jó pillanatok.
Réka, 11 éves: – Mert a szülők mindent megtesznek értem.
Tete, 11 éves: – Azért jó gyermeknek lenni, mert nem kell felnőttnek lenni. Nem kell dolgozni menni, hanem lehet játszani és csak gyerek dolgokkal foglalkozni. A felnőtt dolog komoly dolog.
Dóra, 9 éves: – Nem kell dolgozni, és nem telefonál a főnököm valamiért. Az anyukám nagyon sokat dolgozik, jó, hogy nekem nem kell. És még miért? – kérdezem. Csak úgy, jó és kész.
Lilla, 7 éves:–Mert mehetek iskolába. Vagyis, ha már nem kell itthon maradni, mert nem lesz a koronavírus, akkor mehetek. És akkor kapok iskolatáskát. Van más is, amiért jó gyereknek lenni? – faggatom. Igen, mert ehetek egy csomó édességet és ihatok sok mandulatejet és nem kell fogyókúráznom, mint a felnőtteknek. – Neked nem árt az édesség? – kérdezem. De, a fogamnak, ha nem mosom meg. De megmosom.
Dorka, 4 éves: – Nem jó! Semmit sem csinálhatok úgy, ahogyan én szeretném! Dorka, biztosan így van? – kérdezem. Igen! És van olyan, amiért legalább egy picit jó gyereknek lenni? – próbálkozom. Csak a virágok jók, amit együtt szedhetünk.
Milán, 16 éves: – Még nem kell dolgoznom a pénzért, és még következmények nélkül kipróbálhatom magamat dolgokban, amik, ha mégsem válnak be akkor azokat abba is hagyhatom. Mire gondolsz? – próbálok a kamaszból valami konkrétumot kihúzni. Amikor kitaláltam, hogy abbahagyom a focit és inkább bokszolok, de nem tetszett és visszamehettem a csapatomba anélkül, hogy kiakadtatok volna. Van más is amiért jó gyereknek lenni? – nem adom fel. Persze, ha akarok bármennyit lehetek egyedül a szobámban, és a tanuláson kívül nincs más dolgom. Ha nem lenne a covid, most nyáron kint tanulhattam volna az angolt.
Nándi, 16 éves: – Ugyanezért, és mert apa bármikor kapható egy heroes of the stormra, brawlhalla-ra vagy call of dutyra. Velem semmi nem jó? – csapok le. De, mindig van a hűtőben a kedvencünkből!
Sára, 14 éves: – Mert apáék állják az összes különórámat. És tudom, hogy sok szülő nem teheti meg, hogy sportoljanak a gyerekeik, vagy valami olyat tanuljanak, ami nekik nagyon tetszik. Mert mindig elkísérnek a szüleim a versenyeimre, és ha nem érek el eredményt, akkor is nagyon megdicsérnek. Nyáron meg mehetek táborokba. Idén is, ha csak a koronavírus nem törli. És most, hogy otthon kell lenni folyton, nagyon figyelnek ránk, hogy ne legyen bajunk és ne unatkozzunk többet, mint ami hasznos. Pedig nekik otthonról kell most dolgozniuk. Ami anyának nagyon nehéz, mert ő pedagógus.
Zalán, 11 éves: – Sokkal könnyebben bevethetjük a fantáziánkat. Mibe vethetitek be? – kérdezem. Bármibe, ha játszunk, a történetekbe, amit kitalálunk. Ha szomorú vagyok vagy mérges, akkor arra gondolok, hogy én vagyok a világ ura. Jó kitalálni valami bosszúállást. Ezt a felnőttek nem teszik? Nem, mert tudják, hogy ez nem helyénvaló. Én is tudom, de egy gyerekeknek szabad erről fantáziálnia, de csak addig, míg tényleg nem csinál rosszat. Azért is jó, mert ehetünk sok édességet, kapunk ajándékokat karácsonyra, születésnapra. El lehet hitetni az anyukánkkal, hogy betegek vagyunk, hogy ne kelljen iskolába menni, igaz ez nekem sosem sikerült. Azért is jó gyereknek lenni, mert a szüleink megvédenek minket. És mert semmiért nem kell fizetni. Azért is jó, mert fiatal a testünk. Mozgékonyabbak vagyunk, több az energiánk, de mégis elnézik nekünk, ha könnyen elfáradunk, és elnézik a bolondságainkat.
Kép: Pexels