Annyi mindent lehet szeretni a világban. Például egymást. Csakhogy szeretni egymást, főleg jól (!) piszok nehéz. Feladat. Nem szó szerint. Hanem metaforikusan. Értik, átvitt értelemben feladat. 

A metaforákat is lehet szeretni, vagy éppen nem szeretni. Persze kérdés: amikor nem szeretjük, miért nem szeretjük? Én például akkor nem szeretem, amikor a metaforának nincs helye egy beszélgetésben, mert nem feltétlenül egyértelmű, és bizony könnyen elcsúszhat vele a kommunikáció. És így egy emberi kapcsolat is. 

Viszont, akkor nagyon is szeretem a metaforát, amikor az egyik legszebb és leghíresebbet hallom, olvasom vagy éppen szavalom magamban Nagy László költőtől:

„…S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!”

Mert ugye manapság tényleg ki viszi át a szerelmet fogában tartva a túlsó partra? Ki küzd egy vonzalomért, egy érő szerelemért vagy egy kiforrott érzelemért, egy házasságért? 

Egyre kevesebben. Miért? Mert a szerelem aknamező. Na igen, ez is egy metafora. Miért metafora? Mert a két különböző szó itt egy értelem alá esik. Ha azt mondanám „a szerelem olyan, mint egy aknamező” akkor hasonlatot tennék. A hasonlatot ezért szeretem jobban használni a hétköznapi kommunikációban a metaforánál, mert sokkal közérthetőbb. 

De mi is pontosan az a metafora? Két fogalom (dolog) közötti közös vonáson, valamilyen hasonlóságon alapuló szókép. Például: az üveg nyaka, az idő rohan. 
Továbbá metaforikus az, ami képes, átvitt értelmű. Mint a szerelem aknamező. 

Tehát a szerelem aknamező – vagy éppen imadal és imaszó is. Orosz Melinda írta A szerelem metaforái című versében:

Rejtelmes hit, édes érzés,
zsoltárcsengés, fájó vérzés.
Imaszó és imadal,
Szent, magasztos viadal.

Esőcsepp és hűvös forrás,
csiszolt kő és halk morajlás.
Üde fű és lombkorona,
tücsök síp és kék orgona.

Ebből a versből is kiderül, a szerelem nem könnyű műfaj. Fájó vérzés is lehet, mintha csak egy aknamezőn járnánk, miközben szeretni szeretnénk.

A szerelem tehát feladat. Jól szeretni mindenképp. Értelmesen, világosan, kedvesen és szívből kifejezni az érzelmeinket, nem könnyű, még akkor sem, ha amúgy nem is szeretnénk másként megszólalni. Ha kerülni szeretnénk a metaforákat, a rébuszokat, mert a szeretetben nincs helye a nehezen érthető, szándékosan mondott, nem világos kifejezéseknek, rejtélyes beszédnek, célzásnak.

A szerelem ne legyen aknamező! Ne legyen metafora. A szerelem legyen inkább egyértelmű.

Forrás: Idegen szavak és kifejezések szótára, Bakos Ferenc főszerkesztésében, Akadémia Kiadó 1994.

Kép: Canva/Getty Images/Trumzz