Olvasási idő: 2 perc

Jegyzet – Apám, ő aztán tud levelet küldeni!

Most, hogy már eltelt három évtized és még pár év az óta, hogy az apám nélkülem disszidált a jobb világ felé, az irigyelt nagybetűs Nyugatra, már minden ezzel kapcsolatos fájdalmam a helyére került. Csaknem. Majdnem. Valamennyire.

Dolgoztam ezen jó sok órát, napot, évet többféleképpen is. Nem csak a pszichológussal, hanem önmagammal is, amikor úgy döntöttem arra áldozom a pénzem egy részét, hogy valaki segítsen bennem helyre tenni az érzelmeimet. A szakértő nem olcsó mulatság. De hasznos.

Évről-évre edzem magamat arra, hogy újra és újra megnézzem, hol tartok a gyerekkori sérelmeim feldolgozásában. Legutóbb például teljes csodálattal tudtam az édesapámmal három órát a FaceTime-on lógni. Valódi apa-lánya beszélgetésben. 

Akkor és ott maradéktalanul és feltétel nélkül szerettem az öregemet. Öregem. Sosem mondtam még ilyet az apámra. De most ezt a szót olyan szépnek látom magamban, ahogyan őt is.

Istenem, pedig tényleg de megöregedett, arról mesélt nekem, hogy csak három körben tudta behordani a bevásároltakat a lépcsőházig, amit a neki segítő fiatalember egy mozdulattal tett be a liftbe. Nem akartam mondani neki, apukám nem rég te is egy mozdulattal lendítettél bármit arrébb. Helyette csak néztem teljes szeretettel az arcát a mobilon át, amikor azt monda dehogy ezerkétszáz kilométerre, hanem egy karnyújtásnyira vagyunk egymástól. Mindkettőnknek patakzottak a könnyei. A szülésnapomon történt. 

Egy héttel később a szeptemberi nagytakarítás alatt előkerült egy doboz. Benne egy csomó képeslappal és levéllel. Apám, ő aztán tud levelet küldeni!

Bizonyára a véremben van, hogy ha nagy(obb) változás van körülöttem, az életemben, akkor nekem pakolnom kell. Ezt nem az apámtól örököltem. Én szeretek leginkább kifelé pakolni a lakásból mindazt, amire már nincs szükségem, nem hasznos és emlékem sem köt hozzá. Az apám, ellentétben velem, őrizgeti a holmikat, mert szerinte sosem lehet tudni, hogy mikor lehet még rájuk szükség.

Máris nyakunkon a szeptember, tehát pakolni kezdtem. Lelkiismeretes diákként gyerekként készültem így az iskolára, és most szülőként van bennem az ügybuzgóság, hogy legyen rend körülöttünk mire beindul a mókuskerék. Jobb szerintem, könnyebb a hétköznapokban, ha az örökös rohanás mindenféle akadályok nélkül történik.  

Ezért nincs a háznak olyan pontja, ami alól a szigorú ellenőrzésem kimaradhatna. Polcok, fiókok, falrekeszek, szekrénymélyedések. De a levelesdoboz tartalma szent és sérthetetlen. A legtöbb képeslapot az édesanyám küldte nekem a nyári két-háromhetes táborokba, szebbnél-szebb darabok, a legtöbb kézzel írt levél pedig a szomszédlánytól érkezett, Emike a nagymamám nyaralója mellett lakott, legalább tíz évig írtunk egymásnak hosszú oldalakat mindarról, amit akkor iszonyú fontosnak tartottunk. 

Apám, ő aztán tud levelet küldeni! Kevés képeslapot írt a Nyugatról, levelet még ritkábban küldött. A legtöbbet nem is ő írta, hanem a felesége, a testvérem édesanyja. De van egy levél, aminél érdekesebb, igazibb, eredetibb nincs a világon. A leveles dobozom egyik felbecsülhetetlen kincse. Egy átlátszó műanyag mappa borítékformára vágva, benne néhány, mára már barnára száradt falevéllel. Az egyik szív alakúra vágva. Mellettük egy-egy cetlin megnevezve a feladó, vagyis az apám, és én a címzett. A bélyeg a műanyag „borítékon” kívül. Apám, ő aztán tud levelet küldeni! 

Apám levele



Címlap fotó: Sarah Moore

Polgár Ágnes

Újságíró és webdesigner, egy tinédzser édesanyja, valamint ráktúlélő.
Szenvedélyesen gyűjt szalvétákat, és kiemelten fontosnak tartja a mértékletességet az élet minden területén. Közel áll hozzá a lagom filozófia és a svéd kultúra, amely egyensúlyt és harmóniát hoz mindennapjaiba.

Szólj hozzá!

Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!

Oszd meg a cikket!

Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.

Ha tetszik a magazin:

Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.

 

Olvasd el ezt is

Jóllét, ami továbbgondolkodtat

Válogatott írások testi-lelki egyensúlyról, önismeretről és az emberi létről.

Ebben a válogatásban olyan cikkeket szemlézünk, amelyek túlmutatnak a felszínes jóllét-tanácsokon. Gondolatébresztő írások test és lélek kapcsolatáról, életmódváltásról, belső munkáról – hogy a mindennapi jól-létből valódi jóllét lehessen.
Az élet sokszínű, ahogyan mi magunk is azok vagyunk.

Témáinkat az életből merítjük, írásainkkal az élet valódiságát mutatjuk meg.

Tőlünk neked.

Iratkozz fel a hírlevelünkre

Lépj be az Olvasói Sarokba különleges tartalmakért!
© 2017-2025 Szoknya és Nadrág Magazin – Minden jog fenntartva.