Talán meglepő lehet, de vállalom: félek a zombiktól. Talán kicsit nevetséges is ez a félelem. Vagyis inkább megmosolyogtató. Mert ugyebár zombik a valóságban nem léteznek, legfeljebb apokaliptikus filmek, történetek szereplői lehetnek. Fantázialakok csupán. Amolyan ijesztgetésre szánt horror-alakok, akik nem valóságosak. Vagy mégis lehetnek azok?
Kik is a zombik? Mit tudhatunk róluk? És a legkíváncsiskodóbb kérdés – legalábbis a részemről –, de tényleg létezhetnek? A zombik, vagyis élőhalottak magasabb rendű funkció hiányában mozogni mégis tudnak, és nincsen más céljuk, mint a táplálkozás. Szívósak, nehezen elpusztíthatók. A húsevési ösztönüket – hogy is mondjam, hiszen úgyis tudjuk – emberek elfogyasztásával elégítik ki. Akit pedig nem pusztítanak el, az maga is zombivá válik. Tehát csak menekülni érdemes előlük.
Nos, miután realizáltam a félelmemet a zombikat illetően, elfogadtam, hogy ez van, a félelmem főszereplői a zombik, találtam néhány nem éppen megnyugtató olvasmányt. Mármint nem megnyugtató egy zombi-félő ember számára. A zombik ugyanis tényleg létezhetnek. Mármint nem csak a filmekben. Hiedelmek, mondák kapcsolódnak a zombisághoz, s akár egyfajta egészségügyi állapothoz is köthető a zombi-lét. Tehát akár tudományos alapja is lehet.
De ezekre is rögvest kitérek. Szeretek mindenről tudni, kíváncsi vagyok. Még a saját félelmeim sem tarthatnak vissza az információszerzéstől. Inkább szembenézek velük, mintsem a szőnyeg alá söpörve tudomást se szerezzek róluk. Ismerni szeretném azt, amivel szemben állok. Ezért is foglalkozom most a zombikkal.
Tehát amit a zombiról nagy vonalakban tudni lehet. Az afro-karibi vudu vallás úgy tartja, hogy egy nagy mágus fel tudja éleszteni a halottakat, hogy aztán neki szolgáljanak. Ez még elég lila megközelítés, de mégis ad egyfajta alapot. Ami már jobban megrémítette a zombi-félő énemet, hogy zombi állapotot idézhetnek elő agyat érintő megbetegedések, illetve olyan élősködők, amelyek az agyra hatnak. Bár az kétséges, hogy ezen zombik embereket fogyasztanának.
Mindezek ellenére úgy érzem, mégsem az előbb felsorolt lehetséges zombivá válási okok miatt félek tőlük. A félelmeim a zombik irányában sokkal inkább az emberekhez köthető. Tudom, ehhez köze lehet azoknak az apokaliptikus filmeknek, amelyek behozták a popkultúrába a zombi-jelenséget. Amikor emberek – mondjuk valamilyen vírus elleni védekezés gyanánt, vagy valamiféle gyógyszerrel – megfertőztek más embereket, és azok agyi működése leáll, az alap funkcióik a táplálkozásra, szaporodásra mégis megmaradnak.
S az így létrejött lényeknek nincsen más céljuk, csak elpusztítani az embereket. Talán elképzelhetetlen, mert persze én is tudom, hogy létezik arra is magyarázat, hogy miért nem „élhetnének” köztünk zombik, számomra mégis ijesztő gondolat. Mégpedig amiatt, hogy a zombik is emberek (voltak).
Egyszerűen félek attól, hogy egyedül maradok, vagy éppen a gyermekeimet kell megvédenem valami olyasmitől, ami(k)nek csak egy érdeke van: elpusztítani a másikat. Bántani csak úgy, önös érdekből. Értelem és érzések nélkül. Mint a zombik. Tényleg talán megmosolyogtatóan hangzik. De ettől félek.
Mindannyian félünk valamitől. Hogy ez valós, vagy kreált félelem, az talán lényegtelen. A félelem is egyfajta érzés. Ezekkel a félelmekkel is mi vagyunk. Emberek vagyunk, akik félnek valamitől. Zombiktól, vagy mástól.
Kép: Unsplash
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.