Megismerni a másikat az együtt töltött időn túl, hozzásegíthet az is, ha valódi odaadással vagyunk a másik felé. Ha értő figyelemmel akarjuk megismerni és megérteni a másikat. Nem azt a valóságot keressük, amit mi tudunk vagy akarunk tudni a párunkról, hanem azt, amilyen a másik valójában. Hogy ne kelljen egyszer arra rádöbbennünk: fogalmunk sincs arról, ki az valójában akivel élünk, mit akarunk egymástól. Ehhez akár egy-egy jól kiválasztott film vagy színházi darab is hozzáadhat, amin keresztül közelebb kerülhetünk a másik életszemléletéhez, nézőpontjához. A Jelenetek egy házasságból című történet pont ilyen. Nézzük meg együtt!

Egy párkapcsolat dinamikáját figyelni mindig izgalmas téma. Érdekelheti azt is, aki éppen nem él klasszikus párkapcsolatban, szingli, esetleg éppen elvált, és érdekelheti azt is, aki úgy érzi, jó párkapcsolatban él. De talán leginkább annak lehet igazán aktuális, aki éppen egy hullámvölgy alján van a kapcsolatában, amiből nem tudja hogyan kecmeregjen ki. Már ha ki akar kecmeregni. Akar?

Jelenetek egy házasságból 

A Jelenetek egy házasságból svéd filmdrámát 1973-ban mutatták be, készült belőle egy televíziós minisorozat is hat epizóddal. Ernst Ingmar Bergman egyéniségének egyik legmeghatározóbb és legnépszerűbb filmje. Nem véletlenül. Mert pont egy házasság hullámvölgyéről szól. Nem is akárhogyan. Olyan házassági buktatókat vonultatott fel benne Bergman, amik mai napig előfordulnak még akkor is, ha azóta már másfajta társadalomban élünk, másfajta elvárásoknak kell eleget tennünk, mint akkoriban.

Mert házasságban létezni nem kizárólag egy állandó romantikus történet. Egy házasságban bármi előfordulhat. Lehet szerelmi történet, vígjáték, tragikomédia, dráma, és végső esetben akár krimi is. Ez nem titok. Az is előfordulhat egy házasságban, amire soha nem gondol, vagy nem lát mögé az a két ember, akkor, amikor tele bizakodással, boldogan kötik össze az életüket.

A Jelenetek egy házasságból című történet egy nagyon feszült párkapcsolati dinamikát mutat meg, tele mélységekkel és magasságokkal a párkapcsolatnak annak a részével kezdve, amikor a felek épphogy ráébrednek arra, a problémáik jóval fojtogatóbbak és nehezebbek, mint amivel eddig azonosultak. Amire a néző feszült várakozással tekint. Kíváncsi lesz mik lesznek azok a gesztusok, félmondatok, cselekedetek, kimondások és elhallgatások, amik cselekedetre ösztönzik a szereplőket.

Különösen akkor érdekes egy történet, ha azt mindkét fél oldaláról megfigyelhetjük. Ha ugyanarról a helyzetről, megismerhetjük mind a kettő álláspontját. Miközben a sajátunkat is – hiszen az is sokat elárul saját magunkról, hogy melyik szereplővel azonosulunk jobban, és kivel nem. Elgondolkodhatunk azon, hogy mi az oka a választásunknak. Miért vonzóbb az egyik megoldás, a másiknál.

Előfordulhat az is, hogy egyik szereplővel sem értünk egyet, a történtekről nekünk egy harmadik nézőpont jut eszünkbe. Amivel, lehet a társunk nem ért egyet, mert neki esetleg már egy sokadik elképzelése van arról, amit a filmben láttunk. Egy közösen nézett film(sorozat) így árulhat el akár új dolgokat egymásról. Amikkel jó képben lenni.

Jelenet egy mai házasságból

A házassági válságot feldolgozó remake szeptember 13-án jelent meg az HBO Go-n. A téma ugyanaz, a megjelenítés mégis más. Témán belül újabb témákkal találkozhatunk, ami újabb kérdéseket vethet fel hat részen át hétről-hétre. Olyanokkal, amik jellemzőbbek a mai párkapcsolati problémákra.

Ha egy mozi jó, akkor nem számít, hogy tudjuk, az nem a valóság. Akkor is belefeledkezhetünk a történetbe, azonosulhatunk a szereplőkkel, vagy legalábbis megpróbálhatjuk átélni vagy beleélni magunkat a helyzetükbe, a karakterükbe.

Az HBO-on futó új feldolgozással sincs másként, hiába kezdődnek az epizódok a valósággal: maszkban filmesek hada sistereg, látjuk a főszereplőt magunk előtt haladni, háttal nekünk az óriási filmstúdióban, ahogy kartonpohárban kávét nyújtanak felé, amibe a színésznő beleiszik haladás közben, és amitől valaki másnál megszabadul, majd megáll, kicseréli a saját és a karaktere jegygyűrűjét, kiveszi a fülhallgatót a füléből, amibe eddig instrukciókat kapott. Beül, belehelyezkedik a szerepbe.

Ez alatt a filmkockák alatt gondolhatjuk azt is, a forgatás maga része a filmsorozatnak. Annyiban mindenképpen, hogy az Ingmar Bergman rendezte eredeti történet egy interjúval kezdődik, amit Johan és Marianne egy női magazin riporterének ad, miután lefényképezték őket a két kislányukkal a tizedik házassági évfordulójukon. Az HBO feldolgozásában kicsit más nevekkel találkozhatunk. Johan és Marianne helyett Jonathan és Mira a férj és feleség neve.

Ha láttuk az eredeti Bergman mozit, akkor várhatjuk azt is a film elején, hogy Mira (Jessica Chastain) és Jonathan (Oscar Isaac) interjúja most esetleg egy tévéshow-ban kezdődik. Oda igyekszik Mira. De helyette a mosdóban kezdődik a történet. Mira itt ül az ablak belső párkányán, valamit még megnéz még a mobilján, mielőtt bemegy a nappaliba. Talán elküld egy üzenetet. Hogy ez itt még a színésznő vagy már a szerep, azt is a néző döntheti el jóformán. Mira egyébként egy tech cég magabiztos, ambiciózus igazgatója, akinek úgy tűnik bőven van más is az életében, mint a gyermeke és a házassága.

A mosdóból Mira tovább megy, még megnézi a kislányukat, mielőtt belép a nappaliba, ahol a férje Jonathan mellé viszonylag közel leül a kanapéra. Velük szemben ül Isaac egy ismerőse Daniella, aki mélyinterjút kezd el készíteni velük a doktorijához. Kutatásában a fejlődő nemi normál, monogám házasságokra gyakorolt hatását vizsgálja. Ezzel rögtön megtudjuk: Johan és Mira klasszikus, monogám házasságban él.

Mi a másik valódi valósága?

Persze, ha ismerjük az eredeti filmet, akkor bizonyos jeleneteknél várhatjuk a már ismert fordulatokat, de ha nem ismerjük, akkor is felfedezhetjük a szereplők testbeszédében, hogy most egyikben vagy másikban valami meghatározó játszódik le. Hogy most valami jelentős mozzanat lesz a történetükben. Ezek azok a külső megjelenési formák, amiket nem biztos, hogy a saját párkapcsolatunkban észreveszünk a másikban, önmagunkban. Vagy igen, csak nem akarunk, tudunk szembenézni vele.

A házaspárt alakító színészek szerintem, méltón hozzák az eredeti karaktereket, a felek problémái másképpen kerülnek ugyan terítékre ebben a feldolgozásban, de végtére is a problémákat nem lehet a szőnyeg alá söpörni, azokat utóbb, de inkább előbb meg kell oldani.

Az első részben Jonathan és Mira az interjút követően vendégeket fogad. Barátaik Peter (Corey Stoll) és Kate (Nicole Beharie) poliamor házasságának válsága váratlanul, viszont annál konkrétabban borul a vacsoraasztalra. Ami számtalan kérdést vet fel nem csak Peter és Kate között, hanem egyfajta katalizátorként robban Jonathan és Mira fejében is a saját házasságukra vonatkozólag.

A néző sem bújhat ki ez alól, akaratlanul elgondolkozik: Képes lennék poliamor kapcsolatban létezni? Ha igen, milyen szabályokat fektetnék le? Ha én szeretném tudni milyen érzelmek vannak a párom fejében, szívében, akkor nekem is el kellene árulnom, hogy én milyen emóciókat élek meg? Hogyan jó azokat az érzelmeinket tálalni és mikor, amikről tudjuk és érezzük, azok nem biztos, hogy helyénvalóak? Esetleg fájdalmat okoznak a másiknak?

Kérdések, kérdések, kérdések

Kérdések, kérdések sokasága, amik végig jelen vannak az eredeti történetben, és bizonyára ebben a feldolgozásban is végig megmaradnak, nem csak az első kettő, eddig leadott rész bővelkedik lebilincselő mondandóval.

Az első részben máris azon gondolkodhattunk, hogy mi magunk képesek lennénk-e poliamor kapcsolatban élni, majd azon is, hogy mit kezdenénk egy nem  várt, nem tervezett terhességgel – már ez a két téma, nem egy első randis beszélgetés tárgya, ha jól belegondolunk. Márpedig egy házasságban nagyon sok olyan élethelyzet felvetülhet, amiknek megoldási lehetőségeit még azelőtt jó tisztázni, hogy azok elénk kerülnének.

A második epizódban pedig azonnal a bőrünkön érezhetjük egy házassági hűtlenség fájdalmát. Mindkét részről. Megcsaló és megcsalt nehézségeit. Egy olyan monogám házasságban, amiben mondhatni, felcserélődtek a szerepek, merthogy Hagai Levi forgatókönyvében Mira az, aki főállásban dolgozik és Jonathan viszi a háztartást, neveli a gyereket, Ava-t, az egyetemi munkája mellett.

És itt újabb elkerülhetetlen kérdéssel állhatunk szemben, hiszen az élet bármikor hozhat újat. Bármikor felcserélődhetnek a szerepek manapság. Kérdéseket vethetünk fel: mi hogyan látjuk, milyennek kellene lennie egy férfinek, és milyennek egy nőnek a házasságban? Mi milyen szerepben tudunk és akarunk élni? A saját olvasatunkban az szerepfelcserélésnek számít, ha egy nő a szakmájának elhivatottan sokat dolgozik, miközben egy férfi nem csak anyagilag, hanem jelenlétével akar és tud is gondoskodni a családjáról? Mi hogyan osztjuk meg otthon a szerepeket?

Mert talán nem is az a lényeg, hogy Hagai Levi forgatókönyve mit akar megmutatni nekünk, ő miben látja a megoldást (ha egyáltalán ad majd választ a kérdésekre) sokkal inkább az, hogy mi nézők mit akarunk meglátni és megtanulni a Jelenetek egy házasságból – történetéből. Mennyire akarunk a saját, és a partnerünk valóságával tisztában lenni.

Vagyis fel kell tennünk a kérdéseket: Mit szeretnénk, milyen legyen a szerelmünk története az idő múlásával? Hogyan másszunk ki egy esetleges hullámvölgyből? Egyáltalán, ki akarnánk mászni belőle?


Fotó: HBO GO