Ez a nyár más, mint a többi. Főleg, ha utazna az ember. Erről már írtunk. De akkor is más, ha otthon maradunk. Leginkább a gyerekes családoknál szükséges a leleményesség: mivel és hogyan foglalják le az ovisokat és iskolásokat?
A nyári szünet sem olyan idén, mint eddig megszoktuk. Nem fáradtak el a gyerekeink az iskolában, az óvodában. Nem unták meg a bejárást. Az osztálytársakkal sem tudtak összeveszni semmin. Az otthonlétet viszont minden bizonnyal mindegyik gyerek a háta közepére kívánja. Ha nem utazunk, vagy nem annyit és oda, ahova egyébként terveztük hónapokkal ezelőtt, akkor is csinálni kell valamit. De mit?
Áldás, ha az otthonunkhoz kert, udvar tartozik. Ha vannak olyan hadba vethető nagyszülők, akik el tudják vállalni néhány hétre a gyerekeket. De minden udvar, kert unalmas egy idő után. A környék szabadtéri látnivalóit felfedezhettük az elmúlt hónapokban. Hova menjünk, ha már nincs mit felfedezni?
Mondjuk kiránduljunk. Ahogyan tettük mi is. Két barátnő, négy gyerek. Egy délután megbeszéltük a programot, másnap autóba pattantunk, és indulás. Ilyenkor örülünk a hétszemélyes családi autónknak. A hova kérdésen sem kellett sokáig tanakodnunk. Egy napos kiránduláshoz érdemes közeli úti célt választani. Hogy ne kelljen egyhuzamban egy óránál hosszabb időt autóban tölteni. Mi most Tatát választottuk. Budaörsről pont megfelelt a kritériumoknak.
Ahogyan a felnőttek teszik általában, mi is elterveztük, hogy megnézzük a Fényes Tanösvényt, majd ebédelünk, és sétálunk a tó körül. Természetesen nem így történt. Megcsúsztunk az indulással, így az ebéddel kezdődött a program. Már az is élmény volt, hogy a tóparton ehettünk, várakozás közben pedig a gyerekek a fák között bóklászhattak. Majd egyből sétálni indultunk.
A tatai Öreg-tó partja varázslatos. Nem is vágytunk innen máshova. Kacsákat néztünk, padon üldögéltünk, a Tatai vár romjain kergettük a történelmet. De a legizgalmasabb – legalábbis a gyerekeink szerint – az volt, hogy térdig belemerülhettünk a tó vízébe. Hiába: a boldogsághoz elég egy tó.
Fotó: A szerzőé
