Olvasási idő: 2 perc

Jó estét! -A boldogsághoz elég egy tó

Ez a nyár más, mint a többi. Főleg, ha utazna az ember. Erről már írtunk. De akkor is más, ha otthon maradunk. Leginkább a gyerekes családoknál szükséges a leleményesség: mivel és hogyan foglalják le az ovisokat és iskolásokat?

A nyári szünet sem olyan idén, mint eddig megszoktuk. Nem fáradtak el a gyerekeink az iskolában, az óvodában. Nem unták meg a bejárást. Az osztálytársakkal sem tudtak összeveszni semmin. Az otthonlétet viszont minden bizonnyal mindegyik gyerek a háta közepére kívánja. Ha nem utazunk, vagy nem annyit és oda, ahova egyébként terveztük hónapokkal ezelőtt, akkor is csinálni kell valamit. De mit?

Áldás, ha az otthonunkhoz kert, udvar tartozik. Ha vannak olyan hadba vethető nagyszülők, akik el tudják vállalni néhány hétre a gyerekeket. De minden udvar, kert unalmas egy idő után. A környék szabadtéri látnivalóit felfedezhettük az elmúlt hónapokban. Hova menjünk, ha már nincs mit felfedezni?

Mondjuk kiránduljunk. Ahogyan tettük mi is. Két barátnő, négy gyerek. Egy délután megbeszéltük a programot, másnap autóba pattantunk, és indulás. Ilyenkor örülünk a hétszemélyes családi autónknak. A hova kérdésen sem kellett sokáig tanakodnunk. Egy napos kiránduláshoz érdemes közeli úti célt választani. Hogy ne kelljen egyhuzamban egy óránál hosszabb időt autóban tölteni. Mi most Tatát választottuk. Budaörsről pont megfelelt a kritériumoknak.

Ahogyan a felnőttek teszik általában, mi is elterveztük, hogy megnézzük a Fényes Tanösvényt, majd ebédelünk, és sétálunk a tó körül. Természetesen nem így történt. Megcsúsztunk az indulással, így az ebéddel kezdődött a program. Már az is élmény volt, hogy a tóparton ehettünk, várakozás közben pedig a gyerekek a fák között bóklászhattak. Majd egyből sétálni indultunk.

A tatai Öreg-tó partja varázslatos. Nem is vágytunk innen máshova. Kacsákat néztünk, padon üldögéltünk, a Tatai vár romjain kergettük a történelmet. De a legizgalmasabb – legalábbis a gyerekeink szerint – az volt, hogy térdig belemerülhettünk a tó vízébe. Hiába: a boldogsághoz elég egy tó.

Fotó: A szerzőé

Müllner Helga

Újságíró és szociálpedagógus vagyok. Dolgoztam napilapnál, s most jelenleg a Szoknya és Nadrág Magazin olvasóinak írok.

Újságíróként az inspirál leginkább, ami körülöttem van. Az élet valódisága érdekel. Szeretek megfigyelni, beszélgetni, jelen lenni, kérdezni. Szeretek játszani. Érdekelnek az emberek. Szeretek róluk írni.

Szólj hozzá!

Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!

Oszd meg a cikket!

Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.

Ha tetszik a magazin:

Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.

 

Olvasd el ezt is

Jóllét, ami továbbgondolkodtat

Válogatott írások testi-lelki egyensúlyról, önismeretről és az emberi létről.

Ebben a válogatásban olyan cikkeket szemlézünk, amelyek túlmutatnak a felszínes jóllét-tanácsokon. Gondolatébresztő írások test és lélek kapcsolatáról, életmódváltásról, belső munkáról – hogy a mindennapi jól-létből valódi jóllét lehessen.
Az élet sokszínű, ahogyan mi magunk is azok vagyunk.

Témáinkat az életből merítjük, írásainkkal az élet valódiságát mutatjuk meg.

Tőlünk neked.

Iratkozz fel a hírlevelünkre

Lépj be az Olvasói Sarokba különleges tartalmakért!
© 2017-2025 Szoknya és Nadrág Magazin – Minden jog fenntartva.