Melyik a leginkább mellőzött ruhadarab? Mondjuk az, amelyik kevésbé látszik. Esetleg egyáltalán nem, mert a ruha alatt van. De most mégsem ezekről lesz szó. Létezik olyan textil, amelyet hordunk, látszik is, meg nem is, mégis kevesebb figyelmet fordítunk rájuk? És hogy melyik az? Hát persze, hogy a zokni!

A zokni, ami azért olykor-olykor, mondjuk úgy általában kilátszik a cipőből. Hacsak nem csizmát, vagy bakancsot húzunk. Esetleg papucsot vagy szandált. Bár ez utóbbi variánsnál azért tudjuk, hogy mégiscsak felbukkanhat a zokni.

Szóval a zokni. Amelyről azt is tudjuk, hogy azért általában páros. Tehát kettő van belőle. Mondom: kettő van belőle. Hogy ez miért lényeges momentum? Mert a zokni az a ruhadarab, amely szerintem azért létezik, hogy jól megviccelje az embereket. Mert ami páros, tehát ugye kettő, különálló darab létezik belőle, az el tud tűnni. Mintha a föld nyelte volna el. Megszűnik létezni. Felmond. Disszidál. Kivonja magát a forgalomból.

De a gyakorlatban ez mégis hogyan néz ki? Megvásároljuk a zoknit, ami akkor még természetesen két darab zoknit jelent. Ezután nálunk a gyerekek kimondhatatlanul örülnek, mert az új zokni az más, mint a többi. Puha, jó viselni. Többszöri mosás után nálunk a zoknik olyan sprődek lesznek. Kemények, durvább tapintásúak. Így érthetőbb, hogy a gyerekeink miért is szeretik az új, frissen vásárolt zoknikat.  

És persze ezeknek még mindkét párja megvan. A gyerekeknek általában azért vásárolok színes és mintás zoknit (mindegyiknek más mintával!), hogy a mosás utáni száradást követő elpakolásnál tudjam, melyik zokni kié. Ez eddig oké. És pár mosásig rendben is vagyunk. Vagyis addig mindegyik zokninak megvan a párja. Így könnyű elpakolni.

Aztán utána rendre történik valami. A zoknik egy részének a párja egyszerűen eltűnik. A lényeg nem is, hogy hol van, hanem hogy nincsen meg. Hogy csak nálunk lenne így? Ezt nem tudom. Soha nem értettem ezt a zokni-körforgást. És tényleg szeretném azt hinni, hogy ezek a fél pár zoknik valahol az óceánparton koktélt szürcsölve hallgatják a hullámok moraját.

Szerintem ez egy kellemes időtöltés. Másképpen hova tűnnének el? Talán tényleg beköltözött hozzánk a zoknimanó, aki rendre kimenekíti tőlünk a zoknikat. Szigorúan csak a pár egy darabját. Valami oka talán ennek is van.

Fotó: A szerző saját tulajdona

Karóczkai-Müllner Helga