Vajon mit jelent nekünk, embereknek az erdő? A fák. Egyáltalán: foglalkozunk mi az erdővel? Eszünkbe jut olykor? Lehet egy ember szerelmes az erdőbe?

Közeledik a nyár. A hőségben hova is menekülhetne a városi ember? A fák között ilyenkor kellemesen hűs az idő. A lombkorona árnyékot ad. Jó érzés ilyenkor itt sétálgatni. Ilyenkor is jó. Télen pedig fűteni kell. Jó, persze, a többség már régen nem fával fűt, de azért mégis csak: a fa tüzelő is ugyebár. A kerti sütögetéshez sem fát használunk már. Vagyis azt ritkábban. A fabrikett könnyebben lángot kap, egyszerűbb vele, mint a fával.

Akkor: mi legyen az erdővel? A fákkal? Azokra még kíváncsi valaki? Léteznek még olyan gyerekek, akik boldogan fára másznak videójátékozás helyett? Olyan családok, akik hétvégén szívesen túráznak az erdőben, hogy ide meneküljenek a hétköznapi hajtás elől?

Szerencsére igen, léteznek, de lehetnének többen. És aki szeretne, egyelőre még van hova mennie. Az ember még nem hódított meg minden területet magának, hogy lakóparkokat, raktárakat létesítsen. Hogy kisajátítsa, magáévá tegye az összes földterületet, ahol még a természet uralkodik. Van még erdő, és léteznek olyan emberek, akik elmondhatják magukról: az vagyok, aki szerelmes az erdőbe.

Sokfelől hallom, hogy egyre nehezebb. Egyre nehezebb tolerálni a másikat. Az embereket. Hogy nem vagyunk kedvesek a másikkal. Elutasítóak, durvák vagyunk. Csak magunkkal törődünk. Persze, ezek általános megállapítások, nem lehetnek igazak mindenkire. Mégis sokakban megvan az az érzés, hogy egyre kevésbé bírnak emberek közelében lenni.

Egyre nehezebb bármiféle interakció, mert nem tudjuk, hogyan reagál a másik fél. Türelmetlenek, önzők vagyunk. Minden nekünk kell. Mindent mi tudunk jobban. Nem hallgatjuk meg a másikat. Nem hallgatunk a jó szóra. Figyelmen kívül hagyjuk a kedvességet, a figyelmességet.

Akik kevésbé bírják az emberi közönyt, azoknak menedék lehet az erdő. A fák között minden más. Ez még egy jobb világ. Csak maradjon is így. Legyen hova elszökni. S legyünk sokan, akiknek fontos érzés, hogy lehet szerelmes az erdőbe. Abba a nyugalomba, és békébe, és valódiságba , ami csak itt létezik. Semmihez sem fogható érzés. Olyan, mint a szerelem. Így lehet az ember szerelmes az erdőbe is.

Fotó: A szerző
Grafika: Mucsi Boglárka