Gyerekként ugye milyen egyszerű hinni? Hinni mindenben. Hogy létezik a Fogtündér. Az unikornisról már nem is beszélve. Hogy ha mi szeretünk valakit, akkor ő biztosan viszont szeret. Ha megesszük a húsgombócot, akkor attól erősek leszünk. Ha gondolunk valamire, akkor az tényleg meg is történik. És a boldogság varázsütésre érkezik. Ez utóbbi lehet, hogy mégis igaz. Igaz lehet, ha már történt velünk valamilyen váratlan. Amely jó értelemben megváltoztatott mindent. Például egy lehengerlő találkozás képében, amelyre nem is számítottunk.

Talán a gyerekek azért képesek jobban hinni, mert az élet apróságaiban is meglátják a csodát. Például, ha valaki kedves velük, rájuk mosolyog, beszélgetést kezdeményez. Emberi cselekedetek ezek, amely igazán nem kerülnek sokba. De annak a fokmérője is, hogy mennyire figyelünk a másikra.

Legyinthetnénk, hogy persze, hogy a gyerekek még keveset éltek. Mit tudhatnak ők a világról? Számukra ez mégis elég az elégedettséghez. Sosem szabad alábecsülni valakit a kora miatt, és azt feltételezni, hogy ő emiatt kevesebbet tud a világról. Hinni valamiben, valakiben, önmagunkban, másokban, a csodában igenis jó. A gyerekek tudnak valamit.

Szóval mi a helyzet az unikornisokkal? Ők aztán tényleg nem is léteznek. A Fogtündérről lehet sejtésünk, hogy ki lehet. De az unikornisok? Ha ők igaziak lennének, akkor aztán tényleg semmi kétségünk nem lehetne abban, hogy csodák márpedig léteznek. Kik az unikornisok? Ezek a homlokuk közepén egyetlen szarvat viselő, ló formájú állatok varázserővel bírnak. Ezért olyan fontos kérdés a létezésük.

Márpedig igen: unikornisok élnek. Igenis élnek. Ott fenn, nagyon északon. Igaz, a tengerekben, tehát nem lóként, de akkor is léteznek. Fotókat és videókat is láttunk róluk. S ha egy olyan hozzáértő állítja, mint egy négyéves szőkeség, hogy azok az állatok a vízben unikornisok, akkor az úgy is van. Ez az állat nem más, mint a narvál, amely egyfajta cet. De a homlokán ott a csavart szarv, amelyet élete végéig növeszt. Ezek a különleges lények a leghidegebb vizeket kedvelik, fogságban elpusztulnak.

Szóval az unikornisok valójában narválok. És léteznek. Tehát most már muszáj hinnünk. Mert olyan jó hinni. Valakiben. Valamiben. Bármiben. 

Fotó: Shutterstock

Karóczkai-Müllner Helga