Na hát így állunk. Itt van Halloween. Újra! Tudom, sokan nem szeretik. Elsősorban azért, mert nem a mi ünnepünk. Miért is kellene az Amerikából jött hóbortnak bedőlni? Sokan viszont kedvelik. Elsősorban a gyerekek miatt. Akik ugyan sokszor félnek, mégis szeretnek rettegni. Ahogyan mi, felnőttek is.

Valamiért vágyat érzünk arra, hogy szembe nevessük a halált. A félelmeinket, a gyengeségeinket. Tudom, túl messzire mentem. Miért tekintek túl a Halloween-en? Amikor az arról szól, hogy jól érezzük magunkat.

Mégpedig a magunk tökéletlen valójában, mert nekem éppen ezért kedves a Halloween. Nem csak a rémisztgetés miatt. Hanem mert ilyenkor az a menő, ami tökéletlen. Ami nem kedves a szemnek. Mondjuk ki: csúnya, ronda, ijesztő. És ez jó! Mert erek is mi vagyunk.

Mindig mindennek és mindenkinek meg akarunk felelni. Mindenben. Otthon, a munkahelyen. Barátként, társként, szülőként. És sokszor – sőt, túl sokszor – nem azt kapjuk, amire számítunk. Mondhatom azt is, hogy ami járna nekünk. De ilyen az élet. Sokszor keveset ad, hogy eszméljünk, ez nem jó nekünk. És lépjünk, hogy jobb lehessen.

A Halloween viszont színtiszta tökéletlenség emlékezete. Azt hirdeti, legyünk csúnyák. Toprongyosak, szakadtak. Folyjon mindenhonnan a művér. Az édességek is lehetnek randák. Amolyan rusztikusak. Pont, ahogyan én szeretem. Mert tényleg nem kell mindig mindennek tipp-topnak lennie.

A zombik és a boszorkányok sem éppen a szépségükről és a tökéletességükről híresek. Mégis, Halloween estéje róluk (is) szól. És emlékeztető nekünk is. Nem kell mindig a flanc. Lazuljunk egy kicsit, és nézzünk körül. Hátha meglátunk magunk körül valami nagyon is értékeset, ami mindig is ott volt, de eddig oda sem figyeltünk rá.

Szóval itt van Halloween. Öltözzünk be! Elég egyszerű dolgunk van. Néhány szakad, szaggatott ruha is alkalmas lehet. Süssünk valamit. Most tényleg nem kell szépnek lennie, sőt, lehet kifejezetten ronda is. Hiszen Halloween van.

Amikor szabadjára engedhetjük a tökéletességre vágyó énünket. Máskor úgyis túl sokat várunk el magunkról. Túl sokat.

Fotó: A szerző