Amondó vagyok, fussunk újra neki a lisztkukac kérdésnek, most miután az Európai Unió a világon elsők között, biztonságos fogyasztásra alkalmas élelmiszernek minősítette a lisztbogár lárváját. Merthogy az, lárva. Ha szorítkozva a tényekre, a növények „babaformájából” a csírából indulok ki, hogy az milyen egészséges, akkor elkerülhetetlen, hogy ne gondoljuk azt, a lisztbogár képződménye a lárva, miért ne lenne szintén nagyon egészséges?

Szóval, ahogy írtam fussunk újra neki a témának, és tegyük félre az agrárium, a fenntarthatóság és a politikai kérdéseket, maradjunk csak simán a gasztronómiánál. 

Mert, ha úton útfélen találkozunk, az ehető növények magról történő otthoni csíráztatásáról és mikrozöldek termesztéséről, mert az egészséges, akkor miért ne jöhetne szóba a lisztkukac is? 

Mi is írtunk arról, hogyan csíráztassunk magokat: ITT, de  persze ezzel nem akarom azt ígérni, hogy majd a lisztkukac tartásába is belefognánk, csak azért, hogy hiteles írást tudjunk közölni a folyamatról, de nem kizárt, hogy akár megkóstolnánk, liszt formájában.

Miért is ne? Én személy szerint allergiás vagyok a búzára, a zabra, a hajdinára és az árpára. Tehát más növények termésének őrleményéből készült lisztekből süthetek süteményt magamnak. Kukorica, rizs, mandula,  bambuszrost, köles, nyílgyökér csakhogy a legismertebbeket soroljam. Nem kizárt, hogy egyszer csak hazánkban is megjelennek az élelmiszerüzletek polcain a lisztkukac őrlemények. Vagyis a lisztkukacliszt.

Milyen izgalmas kifejezés. Lisztkukacliszt. Rákerestem a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet honlapján a többszörösen összetett szó helyesírására. Egybeírják. Szerintem, nem árt, ha már most elkezdjük ízlelgetni ezt a szót: Lisztkukacliszt. Előfordulhat, hogy hamarabb eljön az az idő, mint várnánk, amikor jó lesz megkérdeznünk miből készült a sütemény, amit elénk tálaltak. Megeshet lisztkukacliszt lesz az egyik összetevője. Az ízeltlábúból így lesz ízlelt lábú. 

Fotó: GettyImages