A hazai iskolarendszer, a tanítás, az oktatás minősége és színvonala folyamatos beszédtéma. Sokunkat érint. Vagy azért, mert még iskolába járunk, vagy újra – a Lifelong learning, az élethosszig tartó tanulásnak a létjogosultsága nem vitás – vagy azért, mert valaki más tanul a családban, a partnerünk, a gyermekünk, az unokánk tanul.

Így állandóan találkozhatunk valamilyen feladattal, tananyaggal, leckével, gyakorlati megoldandóval. A tanulás mehet könnyedén, ívelő lendülettel, hatalmas sikerélményeket szerezve. Minél inkább képesek vagyunk belemerülni az elméleti tudás elsajátításába avagy a gyakorlati feladat megoldásába, annál magasabbra szárnyalunk. De történhet ellenkezőleg is. Amilyen magasságokba röpíthet a siker, olyan mélyre taszíthat a kudarc, ha sehogy sem tudjuk megérteni, felfogni, rögzíteni avagy alkalmazni a tanulnivalót. Vagy nem tudjuk elfogadni annak szükségességét. 

Valahogy így érezhet a fiam is, aki kimondottan szorgalmas gyerek, szeretei a matematika tantárgyát, mégis hadilábon áll a nevezetes szögek létjogosultságával. A feladatot érti, viszont unja. Nem látja át, miért jó az neki, ha ki tudja majd számolni a Balaton partján a deszkasétányon állva, hogy mekkora a stég és a víz távolsága? Mert nem érzi szükségét annak, hogy majd nyaralás közben elővegye a körzőjét a távolságokat méricskélni. Nem látja egy életképes feladatnak. 

Szép vagy sem, én se nagyon tudom biztatni őt. És nem azért, mert én egy matek antitalentum vagyok, hanem mert bárhogyan töröm a fejemet, nem emlékszem rá, hogy valaha is szükségét vettem volna ezidáig az életemben a szögek számításának. Leszámítva ezeket a kínos órákat, amikor át kellene tudnom adni a tudást. Merthogy a pedagógus magyarázatát nem érti, a tankönyv pedig nem gyakorlatias, önállóan nem elsajátítható belőle a tananyag.

Feladatleírás, ok-okozati magyarázat és megoldási kulcsok példázata, levezett megoldások helyett, tele van elvégezendő feladatokkal, mintha egy munkafüzet lenne. Tulajdonképpen nincs is különbség a két, másra hivatott tanszer között. A tankönyv nem segíti a diákot a tanulásban, nem ösztökéli az önálló tanulásra, nem ad hozzá számára biztos mankót, hátteret. És ez nem csak a matematika tantárgyra vonatkozik.

A tankönyvek feltételezik a pedagógus jelenlétét, ami egyáltalán nem biztosíték a tudás megszerzésére. Mert sajnos érdeklődés nélkül nem lehet tanítani. Úgy nem, hogy a pedagógus csak leadja az anyagot, egyhangú és unalmas az órája, rugalmatlan és türelmetlen a tanulóival szemben. Nem együttműködésre törekvő, nem partneri, hanem alá- és fölérendeltségi viszonyban van a tanulóival. Ma, amikor olyan sok gyerek hiányzik az órákról a pandémia miatt.

Ilyenkor találkozhatnak a nevezetes szögek a matematika megoldólapon a színes ceruzákkal és a gyerekek fantáziájával, hogy értelmet nyerjen a tanulás és a házi feladat megoldása. Egyébként dögunalom a matek, ami akár lehetne nagyon is lebilincselő. Amennyiben valami olyasmit számolnának a gyerekek, aminek már ma, és a későbbi életükben is hasznát vehetnék. Ami annyira lenne számukra érdekes, akár az egérnek a sajt. 

Fotó: A szerző tulajdona

Polgár Ágnes