Ruszkik haza! Az ötvenhatos forradalomról mindenki tud. Hiszen tanultuk az iskolában. Ki így, ki úgy. Vannak még köztünk olyanok, akik átélték. Véleménye, érzései az eseménnyel kapcsolatban mindenkinek lehetnek, az évforduló kapcsán pláne. Hogy ki mit és hogyan érez ezzel kapcsolatban, az a magánügye. Pontosabban: lehet ez közügy is. Hogyne lehetne?
Tehát azt a felszólító mondatot, hogy Ruszkik haza! sokan ismerik. Mondhatnám, hogy ettől is zeng az ország. De nem mondom.
Hogy lett ebből egyes számú kérdőmondat? Lehet belőle az is. Mert nem feltétlenül kell mindenben a politikát látni. Lehet ez akár egy szerelmi történet.
Legyen inkább az! Elég volt a politikából! Csak egy pillanatra legyen elég belőle.
Azt biztosan tudom, érzem, hogy harcolni senki nem akar. Háborút sem akar senki. Legyen bármi is a háború tárgya. Harc és háború pedig nem csak a politikai frontvonalon lehetséges. És mint említettem, olyan jó lenne elfelejteni legalább egy rövid időre a politikát. Hogy akkor mégis éppen miért ma hozakodom elő ezzel a témával? Mikor, ha nem ma?
Igen, éppen ma. Lehetne egyébként egy teljesen más napon is. De nekem most jutott eszembe. Most is.
Lehet, hogy sokaknak teljesen mást jelent az, amikor leírják, vagy arra gondolnak, hogy Ruszkik haza! Én egyébként is mindig elgondolkozom azon: hogyan lehetséges egy teljes népcsoportot egy kalap alá venni? Hogyan lehetséges megnevezni minden egyes orosz embert megszólítani, amikor azt sem tudjuk, kik ők? Mit érezhetnek azok az oroszok – vagyis ugye ruszkik –, akiknek szól ez a mondat?
Nem tudhatjuk. Ruszki haza! Ezt el tudnánk mondani szemtől szembe egy orosznak?
És most tényleg nem érdekel a politika. Egy valami érdekel. Az érzések. És a saját érzéseivel az ember tisztában van. Legalábbis vannak olyan pillanatok, amikor tisztában van. Az érzések nem tesznek különbséget nemzetek között. Az érzések azok csak jönnek. Hát igen, nem tudhatjuk, hogy ki és mikor kerül közel a szívünkhöz és a lelkünkhöz.
Olyannyira közel, hogy hagyjuk őt. Mert nem tehetünk semmit, csak bénultan igyekszünk élni a mindennapokat. A jövő ki tudja, mit tartogat? Még ha tudjuk és érezzük is, mit tartogathat a jövő – várunk. Ez egy csendes forradalom. Nem tör ki, de belül kemény harcok történnek.
Ezért mondom azt, hogy ez egy szerelmi történet. Bármiből lehet szerelmi történet. Még egy forradalmi jelmondat köré is kialakulhat szerelmi történet.
Ruszki haza? Biztos vagyok benne, hogy valakinek ez minden vágya. Így, egyes számban. Ami nem jelenthet mást, mint egy vágy kifejezését: Gyere haza hozzám!
Kép: MTI
Grafika: Mucsi Boglárka
